Évente egyszer egy nagyobb országjárás busszal, vonattal, gyalog. A kalocsai paprika városában tett rossz emlékű kiruccanás után, melyről itt írtunk világjáró rovatunkban , Mohácsra utaztunk.
Mohács hangulatos település, szépségét, értékét növeli, hogy a Duna mellett fekszik.
A város egyik legfőbb nevezetessége az évente megrendezett, ezrek által látogatott busójárás, amelyet 2009-ben felvettek az UNESCO szellemiörökség-listájára.
A várostól délre történt 1526. augusztus 29-én a történelmi jelentőségű mohácsi csata, melynek során a magyar sereg igen súlyos vereséget szenvedett a török túlerővel szemben.
Ez a két dolog minden látogatónak feltűnik. A köztereken az alkotások többségét a busók és a mohácsi csata emlékei uralják. Ami talán negatívum, Bajához hasonlóan (következő beszámolónk szól majd a városról) a főteret parkoló autók uralják.
MOHÁCSI NEMZETI EMLÉKHELY
Nem a városban, hanem a várostól 10-12 km távolságra található az emlékhely. Annak ellenére, hogy a munkatársak mindent megtesznek az emlékhely védelme érdekében, a látogatókban sok hiányérzet alakulhat ki. Jelentős azoknak a fafaragásoknak a száma, melyek helyén ma csak fotó áll, állítólag ezek restauráláson vannak. A lényeg: érdemes ide ellátogatni, fejet hajtani a történelmünk ezen emléke előtt. Érdemes megnézni az emlékhelyet, illetve a főépületben található múzeumot.
Az emlékhely főépülete 
Tömegsír a csata helyszínén 
A BUSÓK
A mohácsi sokácok messze földön ismert népszokása, a busójárás idejét a tavaszi napfordulót követő első holdtölte határozza meg. Régen Farsangvasárnap reggelétől Húshagyókedd estéjéig tartott a mulatság.
Mohácson a hagyomány eredetét a törökűzés legendájával is magyarázzák. A mondának – mely szerint a Mohács-szigeti mocsárvilágba menekült őslakos sokácok megelégelve a rabigát, ijesztő álarcokba öltözve, maguk készítette zajkeltő eszközökkel, az éj leple alatt csónakokkal átkelve a Dunán, kizavarták a törököket Mohácsról, sok történelmi alapja nincs.A busó öltözete régen is olyan volt, mint ma: szőrével kifordított rövid bunda, szalmával kitömött gatya, amelyre színes, gyapjúból kötött cifra harisnyát húztak, lábukon bocskort viseltek. A bundát az öv vagy marhakötél fogta össze derekukon, erre akasztották a marhakolompot. Kezükben az elmaradhatatlan kereplőt vagy a soktollú, fából összeállított buzogányt tartották. A leglényegesebb azonban, ami a busót busóvá teszi: a fűzfából faragott, hagyományosan állatvérrel festett birkabőrcsuklyás álarc.
A képek a mohácsi Busóudvar Múzeumban készültek.
MOHÁCS
Fotók: Hirözön
-rizner-