Évek óta egy hetet arra szánunk, hogy az ország egyes területeit vonattal, busszal, gyalog felfedezzük, vagy ismét megtekintsük. Az idei útvonal: Baja-Kalocsa-Mohács-Pécs-Orfű-Kaposvár-Székesfehérvár. Jöjjenek az útibeszámolók!
2. nap: Kalocsa
A kalocsai paprika fogalom, minőség. A kalocsai paprikára büszkék vagyunk, az a magyar Hungarikum része. A paprikafesztivál – gondolom- a kalocsai paprika népszerűsítését is hivatott szolgálni. Sokan mások mellett ezért tettünk mi is kitérőt Bajáról Kalocsára. Látni a paprikafesztivált, látni a méltán híres kalocsai paprikák tömkelegét.
1.PAPRIKAFESZTIVÁL PAPRIKA NÉLKÜL
A szervezők “Csíplek Kalocsa!Paprika-és Gasztrofesztivál” címmel hirdették a rendezvényt.
A fesztivál azonban sokak számára okozott csalódást. Nincs jogunk és okunk a fesztivál szakmai minősítésére, hiszen annak csak egy szűk szeletét, a vasárnap délelőttöt láttuk. Tudtuk, hogy ottjártunkkor az a fesztivál utolsó napja, az igazi attrakciók szombaton voltak.
A helyiek számára bizonyára vonzóak és érdekesek voltak a kulturális programok, de a több száz kilométerről ide érkező turisták zöme bosszankodott. Bosszankodott, mert ők elsődlegesen nem a koncertek és a gasztronómia miatt jöttek Kalocsára, hanem a paprika miatt. A paprika miatt, amiről Kalocsa híres, s amiből csak a bejáratnál levő információs pulton volt néhány füzér. Mert paprika nem volt semmilyen más formában a fesztiválon. Illetve volt, amit az ételekbe tettek. De látni, kóstolni, vásárolni nem lehetett, mert nem volt.
Érdeklődésünkre az árusok, ott dolgozó szervezők elmondták, hogy rengetegen reklamáltak amiatt, mert nem volt paprika a paprikafesztiválon. Érdekes módon sokan említették a szombathelyi, győri, soproni vendégeket, akik értetlenül álltak a paprika nélküli paprikafesztiválon, s bosszankodtak.
Próbáltuk az okokat kutatni. Az árusok jelentős része úgy látja, hogy a háttérben meghúzódó ellentétek miatt nem lehetett paprikát látni. Elismerik, hogy az időjárás óriási károkat okozott a paprikatermelőknek, de szerintük nem ez a valódi ok. Hasonlóan vélekedtek erről azok a helyi lakosok is, akikkel a város centrumában beszélgettünk. Széthúzást, vitát emlegettek a történtek hátterében.
Volt több olyan árus is, akik elmondásuk szerint szerettek volna paprikát is árulni, de erre nem kaptak engedélyt. Egyesek ellen rendezvényt is emlegettek a háttérben, igazolva látva a széthúzásról szóló véleményüket.
Ha a fesztivál hagyott is kívánni valót maga után, a helyszín, az Érsekkert csodálatos, irigylésre méltó közösségi központ
Képek a fesztiválról
2. A PAPRIKA MÚZEUMBAN VOLT PAPRIKA, VOLT KEDVESSÉG, ÉRDEKESSÉG
Mindazoknak, akik a paprika miatt látogattak el Kalocsára, s tudhatták, hogy létezik egy Paprika Múzeum, talán gyógyír volt oda betérni. Ott volt minden, ami a paprikából készül. Hihetetlenül kedves hölgy fogadta a vásárlókat, tisztaság, rend, harmónia volt az üzletben, rengeteg termék, idei paprikából készült füzérek sokasága. A múzeum pedig valóban érdekes látnivalókkal várta a vendégeket. Ez is Kalocsa, a város szép oldala, a paprika kiváló reklámja.
3. …ÉS A POFÁTLANSÁG CSÚCSA
Azt egyenlőre nem tudjuk, hogy a történet szereplői valóban azok voltak-e, mint akiknek magukat kiadták, de mindenképp tanulságos egy vendégeket váró város , és az ide érkező vendégek szemszögéből. Valószínű kirívó eset, de a nap történése volt, ami “bearanyozta” kalocsai kiruccanásunkat.
Miután társaságunk kissé elkeseredett a paprika nélküli paprikafesztivál miatt, elindultunk a buszhoz, visszautazni bázis helyünkre, Bajára. Út közben vettünk észre egy öles táblát, ami hirdeti, hogy az út túloldalán, 10 m távolságra van a Paprika Ház. Átmentünk, hiszen jó lenne bemenni, szétnézni. A kapu mellett öles tábla hirdeti, hogy nyitva vannak minden nap 10-16 óra között. A kapu azonban zárva.
Láttuk, hogy vannak bent, akik asztalokat ülnek körbe, – ezért bekiabáltunk azt tudakolva, hogy nyitva vannak-e? Semmi válasz. Elindultam, talán van máshol is bejárat. Oldalsó kerítés, nincs bejárat. Hátsó kerítés, félútig nincs bejárat. Vissza akartam fordulni, amikor megpillantottam, hogy távolabb van egy autó, ami szemben áll a kerítéssel. Oda mentem. Ott ki volt írva, rendezvény miatt zárva.
Kérdezem, nyitva vannak-e, mert a túloldalon, ahol hirdetik a Paprika Házat, az van kiírva, hogy nyitva vannak, de a kapu zárva.
Odajön egy idősebb úr, közli, ide ki van írva.
Ez igaz, mondom, de aki nem kalocsai, annak a túloldalon kifüggesztett tábla az irányadó, ott közlekedik. Erre az úr olyat mondott, amitől szinte hanyatt estem. “Év vagyok a tulajdonos, azt teszek, amit akarok,”
Nem tagadom, begurultam ezen az arcpirító mondaton. Mondom: ön hirdet valamit, amit nem tart be. Mit szólna, ha a benzinkút, ahová tankolni megy, annak ellenére be lenne zárva, hogy a tájékoztatók szerint nyitva van? Aztán majd az épület hátsó részén találna a raktár ajtajára kifüggesztve egy cetlit: zárva vagyunk.
Ekkor az úr váltott, igaz, hogy ő a tulajdonos, de ő kiadta bérbe az épületet, nem tud mit tenni.
Megspékelte az esetet az a hölgy, aki közben odajött, hallgatta a beszélgetésünket, majd megkérdezte: tavaly nem volt itt? Nem Ön volt itt? Mondtam neki: nem, én most járok először Kalocsán. Erre ő: …mert tavaly is volt itt egy újságíró….
Szégyelljék magukat, mondtam, s távoztam. Még visszakérdeztem: akkor tavaly is eljátszották ugyan ezt? (Megjegyzem, tudomásom szerint tavaly nem volt fesztivál.)
A történet szóra sem lenne érdemes, ha nem lenne köze a paprikához. A kalocsai paprikához.
Ez van, de a kalocsai emberek többsége kedves, a belváros, annak ellenére, hogy most felújítási munkálatok zajlanak, szép, s valószínű, hogy gyönyörű lesz, ha elkészül.
A történések azonban nem voltak jó reklámok voltak Kalocsa számára, mert számunkra, és sokak számára csalódás volt Kalocsa. Mert a paprika és Kalocsa összenőttek, mint a borsó meg a héja.
Megjegyzés: A történtek miatt minden érintettek megkeresünk levélben, ha választ kapunk, frissítjük cikkünket.
Fotók: hirözön
Cikk: rizner