Sike Ferencnével, Ormosbánya korábbi polgármesterével beszélgettünk arról, miért állt a területi Tisza sziget szervezésének élére. Milyennek látja a jelent, mik a jövővel kapcsolatos elvárásai? Szervezőként hogyan élte meg az elmúlt két év történéseit?
-Tudomásom szerint Ön soha nem volt semmilyen pártnak a tagja. Most mégis arra vállalkozott, hogy a térségünkben működő Tisza sziget létrehozójaként állt egy mozgalom élére. Mi volt ennek a mozgatórugója, mi késztette erre?
-Két dolog volt ebben a meghatározó. Első az, amikor Magyar Péternek 2024. március 15-én volt az első nagy tüntetése Budapesten, ott volt az unokám, a lányom egy baráti társasággal. Meg kell mondanom, hogy 1989 óta én ilyen rendezvényt nem láttam. Annak a hangulata, a kialakuló közösségi érzés felemelő volt.
A másik, ami erre ráerősített, a férjem betegsége, halála. Áprilisban derült ki súlyos betegsége, ami rövid idő alatt, 42 nap alatt elvitte.
Őneki az volt a kívánsága, hogy ne induljak polgármesterként a választáson, hanem Fidesz ellenében Magyar Péteréket támogassam. Ő nem tudta elfogadni a Fidesz politikáját, végig ellenezte azt. Én kezdetekben elfogadtam, de ami a Covid alatt és után jött, betelt a pohár nálam, számomra is elfogadhatatlanná vált a Fidesz tevékenysége.
Én június 4-én csatlakoztam a mozgalomhoz, Béres Gábornak ahhoz a szervezetéhez, akik elkezdték gyűjteni az embereket. Kijöttek Barcikára, a Csónakázó-tónál volt az első szalonnasütés, ahol még kevés kazincbarcikai volt jelen, 3 vagy 4 fő.
Ezt követően jött megkeresés a környezetemből és Budapestről ismerősöktől, régi tanítványoktól, hogy jó lenne Kazincbarcikán is létrehozni egy Tisza szigetet.
Ekkor kezdtem el a szervezést, elsősorban ismerősök között. 2024. október elején alakult meg a Tisza szigetünk 17 fővel, aztán tovább bővültünk. Egy idő után megállt a szervezet növekedése, kerestük az okokat, majd rájöttünk, mi húzódik meg a háttérben. Volt több olyan személy, aki állami, önkormányzati céghez pályázott, de kiderült, hogy a szigetünk tagja, s bár a felvételi eljárás minden területén megfelelt, a végső aláírást nem kapta meg a foglalkoztatásához, azaz nem vették föl. Többen elmondták, akik kórházban, iskolában, óvodában dolgoztak, hogy nem mernek belépni, mert szankcionálhatják őket. Ennek ellenére rendezvényeinkre sokan eljöttek közülük, de nem fotózhattuk őket, nevüket nem írhattuk ki, nem publikálhattuk, nem derülhetett ki, hogy velünk voltak. Sajnos mindenhol ezt tapasztaltuk.
-Ennek ellenére simán ment a további szervezés?
-Nem. Nyilván nem volt könnyű út a szervezés sehol, így itt sem. 2024. decemberében volt vita közöttünk, egy elég éles konfliktus robbant ki. Egy-két barcikai tag azzal vádolt, hogy azért alakítottam itt Tisza szigetet, mert így szeretnék felemelkedni, valamiféle felelős pozíciót akarok elérni. Fel sem merült bennük, hogy én önszántamból vállalkoztam erre. Őszintén meg kell mondanom, foglalkoztatott a gondolat, hogy kilépek, hagyom az egészet a „francba”. Szerencsémre olyan jó közösség jött létre, akik bíztak bennem és támogattak, hogy maradtam, s a két engem támadó tag vált ki. Azóta nekünk, azaz ennek a közösségnek semmiféle belső konfliktusa nem volt. Jó hangulatú, toleráns, cselekvőképes közösséggé váltunk.
Ezt követően választottunk új kapcsolattartót, aki Kalanovicsné Fábus Éva lett, én pedig a titkári feladatokat láttam el. Megjegyzem, ezek a megbízatások a közeljövőben átalakulnak, más lesz a szigeteknek a feladata is.
-Akkor létrejött egy helyi pártszervezet?
-Nem, nem, a szigetek nem pártszervezetek! A párt nem túl nagy létszámú, a szigetek pedig támogató közösségek, önkéntes szerveződések, amiben mindenki civil, nem tagjai a pártnak. Van persze együttműködési megállapodás, – önkéntes szerződés, SZMSZ-, a szigetek és Tisza között, ( a párttal) bizonyos dolgok esetén titoktartás köt minket, de civil emberként támogatjuk a Tiszát.
Én személy szerint sem szerettem volna, ha a sziget tagok a párt tagjai lettek volna. Szerintem sokkal sikeresebb és hatékonyabb volt, hogy mozgalomként nőttek ki a szigetek, ami kapcsolatot tudott tartani a polgárok és a párt között, önkéntes szervezetek sokaságát tudtuk így létrehozni.
-Akkor önök civilek, s van a párt, amit támogatnak?
-Részben. Van a párt, ami létezik, létszáma nem éri el a 30 főt. Szerintem ez így helyes. A pártok ne állami támogatásból működjenek, sok tag- sok pénz elv alapján, hanem tartsák el a szervezetet a támogatók, szimpatizánsok. Ez a magán véleményem, nem a Tiszáét mondom.
A szigetek abszolút civilek, s valójában nem is a pártot támogatják, hanem Magyar Pétert és a köré szerveződött közösséget, mozgalmat. Azokat az elveket és célokat támogatják, amik a jövő fontos kérdései, amikkel magánemberként maximálisan egyetértünk.
A TISZA ugyanakkor abban támogatott minket, hogy aktivistáinknak képzést tartottak több témában, pl. a kapcsolatépítésről, viselkedésről. Nem ellenségeskedünk, ha támadnak minket, akkor sem, ha ez verbálisan erőszakos jellegű, vagy rendszeres. Felkészítettek arra, hogyan kell ezeket a helyzeteket kezelni, feldolgozni.
-Az tény, sok helyen lehet hallani, hogy a Tisza a megbékélés közössége, be kell fejezni a gyűlölködést, uszítást. Akkor ez egy vezérlő elv?
-Igen, ez kiemelten fontos. Véget kell vetni az ellenségkép keresésnek, annak, hogy az ismerősök, barátok, családtagok forduljanak egymás ellen. Ez sajnos nem könnyű, mert ma már olyan szintre értünk, hogy a megosztottság, a gyűlölet mindennapi életünk része lett sokaknál. Nekünk a Tisza szigeteken belül is van vitánk, ha egy-egy tagunk, támogatónk elfogadhatatlan stílusban kommentel a facebookon. Nem, ezt nem szabad, ez nem helyes, de az is tény, idő kell, míg a belénk oltott ellenségeskedést maga mögött hagyja a társadalom. Hosszú évek teltek el ebben a légkörben, így éltek az emberek iskolás kortól az öreg korig, bele ivódott a társadalom többségébe ez a magatartási forma. Ezt mindenképp meg kell változtatni, de nem könnyű és időigényes munka.
-Ön volt képzéseken, rendszeresen járta a településeket, rengeteg emberrel találkozott. Mit tapasztalt, milyen várakozásai vannak az embereknek a Tiszával szemben?
-Sokan, ebben benne vannak ismerősök, ismeretlenek, volt tanítványok, szó szerint így mondták el véleményüket, hogy „ez a hazug, tolvaj banda, az urak tűnjenek el végre, szűnjön meg a korrupció, az érthetetlenül mesés meggazdagodás.” Sokan persze ezt keresetlen szavakkal fogalmazták meg, én és társaim pedig végtelen türelemmel próbáltuk elmondani, hogy ezt nem így kellene elmondani, nem kell káromkodni, gyűlölködni, nem így kell a facebookon közzétenni.
Valószínű a tanár mivoltomnak is szerepe volt abban, hogy bárki, bármilyen durva, trágár stílusban mondta el véleményét, végtelen türelemmel, udvariasan igyekeztem, igyekeztünk valamiféle helyes irányba terelni mondanivalóját.
Ez a szigeteken belül is nehéz kihívás. Volt olyan eset, amikor telefonbeszélgetés során egyik tagunk monda: „Fideszes? Majd intézkedünk, hogy kirúgják! „
El kellett vele beszélgetni, hogy nekünk ehhez nincs jogunk. Nekünk együttműködés kell. Ha szabálytalanságot találunk, megvan a Tiszának az az oldala, ahová azt jelenteni lehet. Majd, ha feláll a független ügyészség, bíróság, akkor ők kinyomozzák, az az ő hatáskörük.
Meglepő volt, hogy a legszegényebb településeken is, nem a családi pótlék, és a segélyek emelést jelezték igényként. Munkát, munkát, munkát szeretnének, de jelenleg a kistelepüléseken erre nincs lehetőség, megfelelő úthálózat hiányában közlekedni is nehéz, reménytelen eljutni máshová dolgozni.
Elmondták, hogy az átképzéseken is változtatni kellene, hogy a hiányszakmákban mielőbb legyen megfelelő utánpótlás, hogy mielőbb munkát szerezhessenek.
-Mik voltak a további felvetések?
– Az egészségügy, ezen belül a háziorvosi ellátás. 6-8 falunak van egy orvosa, kérdés, hogyan tudnak oda eljutni. Sokan panaszkodtak arra, hogy nincs bolt a faluban.
A nyugdíjasok közül többen felvetették, hogy megszűnt a svájci indexálás, így a nyugdíjuk vásárlóereje folyamatosan csökkent. Gondként említették a gyógyszerek árának drasztikus emelkedését.
Érdekes, hogy a Tisza családi pótlék, GYED, GYES emelésére vonatkozó programját nem kérdezték. A munkalehetőség hiánya, a korrupció, az egészségügy viszont folyamatos panasz tárgya volt. Sokan panaszkodtak a közlekedésre. Nem lehetne munkába sem járni busszal, mert reggel, meg este van egy járat. Van olyan település, ahonnan a járási székhely sem közelíthető meg.
-Sok felvetéssel találkozott, sok javaslatot hallott, de mi az ön személyes javaslata a legfontosabb dolgok listájának élére?
– A vagyonvisszaszerzés és a milliárdokat nem tisztességes úton szerzők felelősségre vonása.
-Közbe vetem. Soha ennyi ügyvéd nem dolgozott az államigazgatás, a kormány mellett, mint az utóbbi időben. Vélhetően igyekeztek mindenhol a jogszerűséget, vagy annak látszatát fenntartani. Ennek az a veszélye az lehet, hogy a nagy halak megússzák a történeteket, s a kicsik, a balekok esnek áldozatul. Mert sok ilyen is van.
-Szerintem pontosan a nagy halakról lenne szó. Ez egy nagyon hosszadalmas folyamat lesz, de szükség van rá az erkölcsi megtisztulás érdekében.
Ha figyelünk arra a médiamogulra, aki monda, hogy visszaadja cégét és nem minden vagyonát az államnak, elgondolkodtató. Persze ezzel azért nincs elintézve ez az ügy.
Hamarosan feláll a Tisza kormány, 2026 van. 2030-ra ön milyen Magyarországot álmodik?
Amit mondok, az nyilván a saját véleményem. Azok a pártok, akik nem jutottak be a parlamentbe, tudják magukat újjá építeni, mert én a többpárti demokráciában hiszek.
Képesek legyenek a fiatalokkal kapcsolatot teremteni, megérteni őket, megérteni gondjaikat, terveiket. Egy kollégámmal találkoztam Magyar Péter Kazincbarcikán tartott rendezvényén. Ő monda, hogy a fél osztálya ott volt. Mi ez, ha nem a fiatalok közélet iránti érdeklődés? Jönnek, érdeklődnek.
Őszinte vitakultúrát szeretnék, azt, hogy ennek a megosztottságnak vége legyen. Az nem normális, hogy a nagymama és az unokája nem beszélnek egymással, mert az egyik a Fidesz, a másik Tisza szimpatizánsa. Tudjon a magyar a magyarral beszélni akkor is, ha az egyik baloldali, a másik pedig egy jobboldali közösséggel szimpatizál. Nálunk a családban is különböző módon gondolkoztunk a politikáról. Voltak baloldaliak, voltak jobboldaliak. Ez azonban, szerencsére nem ásott árkot a családtagok közé. S szerintem ez a normális dolog.
Én ezeket nagyon szeretném azzal együtt, hogy tudom, hatalmas munka várt a kormányra. A szigetek elvárása, s személy szerint az enyém is, hogy ami a Tisza programjában van, azt végrehajtsák.
-Mikor érezte először, hogy győzhet a Tisza?
Abban már 2025-ben biztos voltam, hogy országosan nyerni fog a Tisza, de a 2/3-ban nem hittem. A kétharmad esetében idén februárban lettem biztos.
A mi körzetünkre vonatkozóan, akkortájt, amikor készültünk az idei március 15-re. Jártuk a településeket, beszélgettünk az emberekkel, segítettünk a legelesettebbeknek, s éreztük, láttuk, magunk mögött tudtuk az emberek támogatását. Akkor már biztosak voltunk abban, hogy Hatala-Orosz Csaba győzni fog.
-Hogyan élte meg a választás éjszakáját?
-Az utóbbi fél évben hatalmas munka folyt. Ezt követően megvolt a választás, kijött az eredmény. Amikor az Egressyből, ahol az eredményvárónk volt, hazaértem, elkapott a sírás. A férjem halála óta először.
Akkor tört ki belőlem minden feszültség, az, hogy annak a hatalmas munkának, amit csináltunk sorsfordító következménye lett. 2-3 napig tartott, hogy amikor eszembe jutott a választás eredménye, rögtön könny jött a szemembe. Igen, építhetünk egy más Magyarországot, hitem szerint egy jobb országot.
Másnap reggel anyukám hívott először, gratulált. Mondta, rengeteget dolgoztál, de megérte, büszke vagyok rád. Ő, ha hazajött Budapestről, volt, hogy eljött velem a vidéki körútjaimra. Azt mondta útjaink után, Pesten el sem hinnék, hogy milyen nyomor van sok vidéki településen. Ezek a szavak mindig visszaköszönnek bennem.
A csapatunk pedig néhány nap múlva hiányolni kezdte az együttlétet, szerveztünk Kazincbarcikára, majd Sajóivánkára egy szalonnasütést. A lényeg, újra együtt lenni. Ez az együttlét, a közösségi cselekvés politikától független. Ezek a Tisza szigetek, ezek vagyunk mi.
-Köszönöm, hogy kevesebb politikáról, több személyes érzésről beszélgethettünk! Megismerhettünk indíttatást a Tisza támogatása kapcsán, munkáját, kicsit talán a lelkét is.
-rizner-