Jótékonysági ételosztást szervezett a Városvédők közössége a nélkülözők megsegítése érdekében. Dicséretes kezdeményezés volt, amiből napjainkban egyre több kellene.
Aztán néhány napja jött a hír, valaki feljelentette az akciót, a NÉBIH is vizsgálódik. A Városvédők hírei arról szólnak, minden rendben volt az ételosztás kapcsán, ezért is felháborító ez az eset. A facebook bejegyzések között koncepciós eljárásról, autokrata intézkedésről is lehetett olvasni.
Nem volt szép dolog a feljelentés. Nem. Legyünk azonban őszinték, várható volt, hogy előbb-utóbb történni fog valami. Sejthető volt, hogy izzik a parázs a hamu alatt, mert az engedély nélküli fenyőfa díszítés kapcsán elindított gyűlölködést nem mindenki tudta és tudja tolerálni.
Voltak ugyanis sejtetések arra vonatkozóan, hogy kikre kell haragudni azok közül, akik nem tudtak azonosulni azzal, hogy egy jogsértő magatartás kapcsán milyen vircsaftot alakítottak ki a szervezők és szimpatizánsok közül néhányan. A gyűlölködés és sejtetés vélhetően az ételosztással kapcsolatos feljelentésben ért célba. A közmondás szerint: “aki szelet vet, vihart arat”.
Ennek oka pedig, hogy nem az történt, aminek történnie kellett volna. Elmondani azoknak, akik segítettek a díszítésben, hibáztunk, mert nincs engedélyünk, köszönjük a segítséget, ebből még lehet gondunk. Nem, nem ez történt. A szankcionálásról szóló levél után teljes támadás mindenki ellen, aki nem a szervezőkkel ért egyet. S mentek a facebookon is a kommentek, írtak mindent, ami a csövön kifért.
A történtek miatt én kérek elnézést.
Azt szerintem nem mérték föl a kommentelők, hogy a felkorbácsolt hullámok hátán milyen messzire jutnak el az indulatok, s meddig él ez majd egyesek lelkében. Messzebb, mint gondolnák, s talán tovább is él.
A HÓ ELTAKARÍTÁS TANULSÁGA A FELKORBÁCSOLT INDULATOK TALAJÁN
Amikor leesett a hó, mindenkit arra próbáltam rávenni, nem árt az önkéntesség, ha van idejük segítsenek a lakókörnyezetükben a havat eltakarítani lapáttal, seprűvel, kinek mije van. Az egy dolog, hogy többen írták, ”Nem az én dógom”. Szomorú ez a szemlélet, amitől minden jó érzésű embernek, szervezetnek el kellene határolódni.
Volt több olyan bejegyzés is, amelyben cinikusan kérdezték: „Ehhez nem kell terület foglalási engedély?” A posztokért, a cinikus kérdésekért én kérek elnézést.
Ez történik, ha a valóság elferdítése, elhallgatása, megspékelve néhány megszállott gyűlölködő bejegyzésével elindítja a morális szint lavina gyorsaságú süllyedését. Raktározódik, halmozódik a gyűlölet, igaz, csak bizonyos körben. Nem a jogszerűség a fontos, hanem az ellenségeskedés, a harag szítása. Most ebbe kötnek bele ezzel a kérdéssel, holnap másba, ki tudja hol áll meg az elindított indulat cunami? Pl. nem lapátolunk havat, mert nincs területfoglalási engedélyünk .
Ez a nap volt az, amikor az ész megállt és visszafelé forgott. Ezért én kérek elnézést.
Talán jogos kérdés: mit várhat majd hosszú távon az, aki a gyűlölködést elindította? Visszakapja, minden egyes esetben úgy, mint most az ételosztásos feljelentéssel, vagy tornyot építünk a gyűlöletből az utókornak?
S az is kérdés: ha a jogsértés tényének felszínre kerülése után a jogsértő, a szimpatizáns, a kommentelő háborog, ellenségeskedik, nem azt mondja, elnézést, hibáztunk, akkor mi hihető el a későbbi mondataikból? Elhihető, hogy majd jogkövetőek lesznek, s igaz amit mondanak?
Hab a tortán, hogy a jogsértés szankcionálást a szeretet ünnepére hivatkozva ,abba a hangulatba csomagolva támadták a kommentelők. Könnyű ilyenkor hangulatot szítani. Főleg azok körében, akiknek kevés ismerete van a tényekről, mert a gyűlöletek legtöbbjének ez az alapja.
Hasonló történet a Suzukijára hótoló lapot felszerelő autós esete is. Mindenki örömére saját költségén járta az utakat, tolta le a havat. Hős lett, akit végül megbüntetett a rendőrség. Megbüntetett,mert bármennyire jóindulatú dologra is vállalkozott, több szabálytalanságot követett el. Az egyik ezek közül az, hogy nem volt engedélye, igazolása; balesetvédelmi szempontból megfelelő az átalakítás, azaz a hótoló felszerelése.
A két eset között azért van egy lényeges és tanulságos különbség. A suzukis elismerte felelősségét, elnézést kért a jogsértését. Ekkor és ettől vált igazi hőssé, ami miatt percek alatt összedobták a büntetését.
Ezért már nem kérek elnézést, mert valahol ez lenne a követhető magatartás.
-rizner-