Kazincbarcikán hosszú ideig fűtés nélkül maradtak a társasházak, közintézmények. Kint éjszaka a mínuszok uralkodtak, bent a lakásban fagyoskodtak az emberek, elmondhatatlanul nehéz órákat éltek át.
Tisztelet az ott élőknek, akik felnőttként, nyugdíjasként, kisgyermekként elviselték a megpróbáltatásokat. Tisztelet, mert a 3 dolognak, amit nehezen viselünk el, egyike a fázás, s ők annak minden fájdalmát átélték.
S tisztelet azoknak is, akik dolgoztak a hiba feltárásán, megszüntetésén, dacolva a -12-15 fokkal. Órákon át, fázva, végletekig elfáradva a végezték munkájukat azért, hogy minél hamarabb meleg legyen a lakásokban.
S tisztelet azoknak, akik gépekkel, szakemberekkel, logisztikával segítették a munkálatokat, akik teát főztek, szállást ajánlottak föl, ügyeletet láttak el, lakókat keresték föl, koordinálták a munkát, stb.
Mindenkit nyomasztott a kíméletlen hideg, ennek ellenére sok helyen összefogtak a lakók, segítették egymást. Úgy, ahogyan ilyen esetben ez illik, hiszen emberek vagyunk.
Igen, ők voltak a hideg elszenvedői, a munkálatok végzői, segítői. Ők nem értek rá polémiázni bombasztikus híreken, nem voltak értelmezhetetlen szereplési vágyaik.
S mellettük megjelentek azok, akik az emberek nehéz óráit politikai célokra, olvasottság növelésére, egyéni haszonszerzésre, esetleg hergelésre használták föl. Ez ennek a történetnek az elfogadhatatlan , árnyékos oldala. Saját érdekből meglovagolni mások kiszolgáltatottságát, ez az empátia, segíteni akarás, emberi tisztesség teljes hiánya.
Mert mire jó az, ha egy újság ezzel kezdi bombasztikus hírét: a baloldali városban…. Mi köze ennek ahhoz, amit az itt élőknek el kellett viselni? Nem volt még jobboldali városban hasonló helyzet? Mire jó ez a címkézés? Mi értelme ennek? Ez a lényeg és nem az emberek kínja? A logika valószínűsíthető: választás éve van, a lakók most másodlagosak, a politika a fontos.
Mint ahogyan érthetetlen; azokban a nehéz órákban a segítség nyújtás helyett arról folytat polémiát valaki, hogy a város felélte a jövőjét. Önmagában ez így nem is igaz, de ekkor van helye az érintett lakókat ezzel a hírrel bombázni? Igaz, az elkeseredett emberek könnyű célpontnak tűnhetnek, hangulatilag hergelhetők. (Megjegyzem, ez egy szűk kör kivételével nem nagyon jött be, az emberek többsége ennél bölcsebb, empatikusabb volt.)
E helyett ebben a helyzetben egy forró tea, egy hősugárzó, néhány pléd többet ért volna, tisztességesebb lett volna. Persze meleg irodában arról elmélkedni, hogy a város felélte jövőjét, nem túl nehéz. Duruzsol a kályha…
És lehet ilyenkor igét hirdetni arról, ha nem lopják el a város pénzét, akkor fel lehetett volna újítani a teljes távhő hálózatot. Megérte volna ezzel is várni 2-3 napot, meg utána nézni az adatoknak.
Ráadásul –szerkesztőségünk megkezdte az ezzel kapcsolatos adatok beszerzést, – bizton állíthatjuk, sok-sok milliárdot igényel Kazincbarcikán is, s az ország minden távhővel fűtött városában is a felújítás. Mindegyik hasonló cipőben jár, elavult a hálózat, mindenhol megtörténhet ugyan ez bármelyik percben, s mindenhol sok-sok milliárd kellene a felújításra, ami saját erőből sehol nincs meg. Sehol. Kérdés: akkor minden magyar városban felelőtlenül felélték a jövőt?
A magyar közműhálózatok állapota rossz, nagyon rossz. Egy példa a problémák bonyolultságára. Sok-sok milliárd kellene az ivóvíz hálózat felújítására Kazincbarcikán és régiónkban is, ami egyébként az állam kezelésben van. Sok-sok milliárd kellene minden magyar régióban. Csak tavaly több alkalommal volt csőtörés a városban, a prímet a Jó szerencsét út viszi. Akkor most mi is van a mérleg serpenyőiben? Ott rendben van minden? Igaz, nem azonos a fajsúlyú a két dolog, csőtörés esetén vehető a boltban palackos víz, távhő hiba esetén viszont nincs vásárolható zacskós meleg. Ez utóbbi jobban fáj mindenkinek, ezért erre érdemesebb “rárepülni”. Sőt, kötelező!
S persze rátelepedett a politika is az eseményre. Ki így, ki úgy. Volt, aki megvalósíthatatlan javaslattal élt, volt, aki valóban kivitelezhető távlati célokat fogalmazott meg. Volt, aki csak szerepelni akart, mert hát választás éve az idei. Ki kell használni az emberek kiszolgáltatottságát, most ide figyel az ország, ott kell lenni a hírekben. Az fontos. Nagyon fontos!
Forró tea, hősugárzó, pléd esetleg nem lett volna mindezek helyett ? Mert az fontosabb lett volna, a többit pedig le lehet később is játszani.
Tisztelet és elismerés a fagyoskodó lakóknak, akik kétségbe esve, de tisztességgel viselték a megpróbáltatásokat. Tisztelet és elismerés a segítőknek, a helyreállításon dolgozóknak. Ők mindannyian fennmaradnak az utókor emlékezetében.
A haszonlesők? Biztosan nem!
Az élet tudja, hogyan kell rendezni a dolgokat!
-rizner-