A GinGin Art Cafe nyitásakor beszélgettünk Gyulai Évával terveiről. Szóba került az is, hogy az általa képviselt természetes alapanyagok ízvilága eltér a szokásostól, s miként fogadják el majd azt a vendégek. Sok minden változott az elmúlt két és fél év során, ami viszont biztosan maradt: a természetes alapanyagok és a kompromisszumot nem ismerő magas minőség.
-Igazolódtak-e a félelmek, hogy gondot okozhat a név megváltoztatása, azaz Mezey Kávézó helyett GinGin, a megszokott kínálatok helyett pedig teljesen más ízvilág fogadja vendégeket?
-Részben igen. Talán a névváltozás okozott kisebb gondot, ennek azonban jogi háttere volt, kötelező volt a hely nevét megváltoztatni. Egy teljesen új enteriőrt hoztunk létre, ami merőben színes és hűen tükrözi a Kolorcity életérzést.
A kérdése második részére bonyolultabb a válasz. Én azt tapasztaltam, s tapasztalom, hogy mindenhol, így Barcikán is tartózkodó kíváncsisággal fogadják az újat. Amiben bizonyára túlzottan optimista voltam, hogy majd a széles közönség értékelni fogja, hogy nálunk nincs adalékanyag, ételszínezék, hanem minden természetes alapanyagokból készült.
S először bizony szűk vendégkör látogatott el hozzánk. Akik a régi helyet, az ottani hagyományos ízeket kedvelték, kevesebben lettek, akik fogékonyak az újra, azoknak fokozatosan emelkedett a száma. A kezdet így nehéz időszak volt, nehezebb, mint gondoltam. Mára viszont kialakult egy olyan réteg, aki értékeli a természetes alapanyagokat és a valódi ízeket, és az ő számuk szerencsére fokozatosan nő. Amire pedig nagyon büszkék vagyunk, az, hogy egyre többen látogatnak el hozzánk messzebbről is, Budapestről vagy a Dunántúlról, hogy természetes italainkat és fagylaltjainkat megkóstolhassák.
-Legyünk őszinték, mára a tartósítószeres élelmiszerek világa uralja az élelmiszerek piacát. Messze vagyok állításommal a valóságtól?
– Nem. Ha bemegyek a boltba, s megnézem az élelmiszerek összetevőit, megborzongok, mert tele vannak adalékanyagokkal, E jelű tartósítószerekkel. Ha „kémiai anyagoktól mentes”, természetes alapú élelmiszert akarok enni, akkor jószerével csak azokból tudok válogatni, ami a kertemben, vagy az erdőben megterem.
-Ebben az elmondottakon túl az a szomorú, hogy ma már igazolt tény, a levegő és az élelmiszer okozza a legtöbb megbetegedést. Ez igaz a daganatos megbetegedésekre, az allergia különböző formáira. stb. Éreznek-e áttörést abban, hogy az emberek emiatt egyre inkább keresik a természetes alapanyagú készítményeket önöknél is, és máshol is.
-Kialakult egy szűk réteg vidéken is, de ez inkább Budapestre jellemző. A fővárosban például azok a pékségek, amelyek minőségi, akár vegyszermentes búzából állítanak elő kovászolt pékárút, hihetetlen forgalmat bonyolítanak le annak ellenére, hogy jelentősen drágábbak a termékei, mint a szokásosaké.
A változás az, ami az évek, évtizedek múlásával történt, s ami számomra döbbenetes. Gyerekkoromban még az otthon megtermelt egészséges alapanyagok domináltak, abból készült az étel. Napjainkig ez teljesen háttérbe szorult.
– Én úgy látom, hogy sokszor –főleg a fiataloknál- kényelmi okok miatt kerül a vásárlói kosarába a zacskós leves, konzerv étel, stb. Mi kellene ahhoz, hogy ez megváltozzon, miután nem csak táplálkozási kérdésről van szó, hanem az egészségünkről is? Mi kell, hogy a természetes alapú ételek kerüljenek előtérbe?
-Sok összetevője van ennek, amibe talán nem tisztem elemzőként belemenni. Példákat tudok sorolni, ami elsődlegesen a megszokottól eltérő ízekhez kötődnek. Készítettünk fagyikat, az egyik nap a kínálat az őszibarack és a sóska volt. Az őszibarack fagyiban őszibarack, a sóska fagyiban sóska volt. Semmiféle adalékanyagot, állományjavítót nem tettünk bele. Bejön egy fiatalember, megkérdezi, milyen fagyi van? Mondom: őszibarack és sóska. Jó, mondja ő, van őszibarack fagyi és a másik? Ez a párbeszéd megismétlődött jó párszor. Azt hitte, hogy viccelek, el nem tudta képzelni, hogy sóskából is készülhet fagyi. Másik eset. Volt szamóca és málna fagyink. Lehetett látni a gyerekek arcán, hogy nem „értik” ezt az ízt. Nem szoktak hozzá, hogy a málna fagyiban valódi málna, a szamóca fagyiban valódi szamóca van. Igen, ezek sokszor eltérnek a megszokott „gyári” ízektől. Azt szerintem sokan hallották, hogy az ízfokozókat azért is használják, hogy kiváltsák egy termék iránti folyamatos vágyat. No, de az ízfokozó az kémia. A többi adalékanyag is kémia. S amihez hosszú évek, évtizedek során hozzászoktunk, arról nehéz leszokni, még akkor is, ha az kémia. Az erdő-mező sokszor más ízt kínál, a természet ízét, amit ma már szinte nem is ismernek az emberek.
-Vannak, akik a természetes alapanyagú élelmiszerek esetében azt róják fel, hogy magasabbak ezeknek a termékeknek az árai. Így van ez?
-Ez örök vita, de mindenki a piacról él. Általában magasabbak az árak ezen a területen, de ennek oka is van. Van, akinél úgy készül a fagyi, hogy elmegy a nagykerbe, megveszi a fagylaltport, hozzáönti a többi alkotóanyagot, s kész is van. A mi esetünkben ki kell menni az erdőbe, mezőre, össze kell gyűjteni az alapanyagot, át kell válogatni, meg kell mosni, meg kell főzni stb. Munkaigénye, időigénye messze-messze több, mint a „bolti” jellegűeknek. Ennek ellenére mi igyekszünk nagyon „lent tartani” árainkat, figyelembe véve az itteni jövedelmi viszonyokat. Azt bátran mondhatom, hogy a fagyijaink ára nem voltak magasabb, mint máshol. Sőt. Ha mi az árat a fagyik és az italok esetén a minőséghez igazítanánk, akkor minimum dupla áron kellene, hogy adjuk azokat. De ezt nem tesszük meg, mert azt szeretnénk, hogy a nálunk elérhető magas minőségű természetes alapú termékek mindenki számára elérhetőek legyenek.
– Térjünk vissza a legkedvesebb témájához, a természetes alapanyagokhoz. Aki ismeri Önt, tudja, hogy ennek elkötelezett híve, minden idejét, energiáját ennek népszerűsítése, és megvalósítása köti le. Milyen úton járt, jár mostanság e területen?
– Aki ismer, az tudja, hogy maximalista vagyok. Ha valamihez hozzáfogok, azt a legjobb tudásom szerint végig fogom vinni. Bózsó Gyula erdészmérnök szintén rajongója a természetes alapanyagoknak, az erdő, mező terméseinek. Először a Hotel Palota Lillafüred szervezésében megrendezett ehető erdő vacsoraesten dolgoztunk együtt, ahol Gyula az alapanyagokat szállította be, én pedig a Bózsó István séf által megálmodott vacsora menüsorának terveztem meg az erdei italsorát. Az akkori kapcsolat most az „Egy Csepp ERDŐ” c. könyvben munkatársakká tett minket.
-Akkor most a könyvírás is fontossá vált?
-Igen. A könyvben egyrészt nagy klasszikusok erdei változatát mutatjuk be, mint például a Mahóniás Cosmopolitan, melyben az áfonya levet mahónia lével helyettesítettük, fentarthatóbbá téve azzal az italt. De megálmodtunk teljesen más típusú italokat is, mint például a vörös tölgymakk kávéból készült erdei Espresso Martini, vagy a mai ital trendeket követő Tölgyfazuzmós vízikefír. Bózsó Gyula korábbi könyvei is (Erdő Finom, Ehető erdő), és a most készülő „Egy Csepp ERDŐ” is azt mutatja meg, hogy a talán nem sokra becsült növények, mint például a vöröshere, réti sóska, sóskaborbolya, stb. milyen izgalmasan és magas minőségben használhatóak fel egy-egy italban.
–Térjünk vissza az „Egy Csepp ERDŐ” c. könyvükre. Hogyan épül fel, milyen szerkesztési elvek érvényesülnek?
-Az alapanyagokat általában Gyula javasolta, hogy mikkel dolgozzunk, neki nagyobb tudása van ezen a téren. Esetenként egy-két nagy doboz erdei alapanyagot kaptam tőle, és azt az instrukciót, hogy „Évi álmodj meg belőlük egy olyan italt, amit még soha senki.” Ennek mentén én találtam ki az italokat, és írtam meg a hozzájuk tartozó recepteket, Gyula pedig keretbe tette őket, izgalmas, olykor kicsit filozófikus bevezetőkkel, gondolatokkal. A fotókat szintén Gyula és kollégája, Fehér Jani készítette el, aki mellékállásban egy fantasztikusan tehetséges természetfotós. Hármunk, és persze a háttérben sokan mások munkájából született meg ez a könyv, amelyben az volt a nagyszerű, hogy a munkafolyamat során mindannyian tudtuk, egymás tudása nélkül ez a könyv sose készülhetett volna el.
Kép a készülő könyvből:
Rókagombás sárgabarack-barkóca-amaretto
Kép a készülő könyvből: Csermakk espresso martini 
Kép a készülő könyvből:
Lucfenyőn füstölt galagonya narancslikőrrel
Kép a készülő könyvből: Galagonya latte virágporral
-A tudás mellett az érzelmek is szerepet játszanak?
– Igen, mert imádom az erdőt, a természetet.Én minden tavasszal sokszor megyek haza sírva, amikor azt látom, hogy szándékosan felgyújtanak egy-egy területet. Minden elpusztul. Értékes növények, állatok, csak a hamu marad. Ebből a számomra szívszorító eseményből is készült egy recept, ami talán ennek állít emléket, amikor elszenesedett fadarab jelöli a dekorációs kelléket, és a zöld ital tetején meggyújtunk egy alkoholt.
Gyulai Évával történt beszélgetésünk befejezéseként szeretnék idézni az olvasóknak egy bejegyzést, amit a budapesti Balint’s Pot osztott meg a saját facebook oldalán.
„Lucfenyőn füstölt galagonya narancslikőrrel? Talán elég is lenne ennyit is írnom mert a hideg is kiráz attól, amit Gyulai Évi művel.
Nem hallottatok még róla? Egy elképesztően tehetséges hölgyről van szó, aki az erdőből, a természetből merítve alapanyagokat kreál szörpöket és koktélcsodákat.
Volt szerencsém többet is kóstolni és legyen szó alkoholos vagy mentes vonalról, gyönyörű, komplex és isteni italok születnek Évi kezei és lelke által.
Évi és társa éppen egy izgalmas könyvön dolgozik, amihez 2 Millió Forintot szeretnének összegyűjteni a nyomtatásra. Szerintem ez egy brutál menő egyedülálló könyv lesz, Bózsó Gyulával az Erdő Finom és az Ehető erdő könyvek szerzőével közösen írják.
A könyvben ismert koktélokat dolgoznak át erdei formában, és teljesen újakat is kitaláltak, mint például a tölgyfazuzmós vízikefír, mogyórós hólyagfa italparfüm, csermakk espresso martini.”
-Legyen ez a végszó! Sok sikert, Éva!
Fotók: Fehér János, Bózsó Gyula
Erdei white russian-csermakk-diótej 
Kökényes házi gin