Elöljáróban három dolgot szeretnék leszögezni:
1. Nem Kazincbarcikán játszódik a történet, hanem egy Pest környéki kisvárosban. Bár itt is, és a környező településeken is történhetett volna..
2. Nem az óvodapedagógusok, pedagógusok ellen szólunk, erről szó sincs! Ők ugyan úgy elszenvedői a történetnek, mint a szülők, de erről ők nem beszélhetnek, a jelenlegi szabályozás szerint ez számukra TILOS!
3. Nem általánosítunk, ezt tenni nincs szándékunk, de az, hogy az óvodai, iskolai rendszerben sok a gond, tény. Még akkor is, ha a gondok központilag tabu témának számítanak.
INKÁBB MÁS TELEPÜLÉSRE ÍRATTÁK BE A GYERMEKET AZ ELSŐ OSZTÁLYBA
Egy kisváros nyári rendezvényén voltam fültanúja egy beszélgetésnek, mely több, kb. 8-10 szülő között zajlott, mindannyiuk gyermeke most kezdi meg a tanévet. Bekapcsolódtam a disputába, hogy többet tudjak meg gondjaikról.
Mindannyiuk gyereke szeptemberben kezdi az első tanévét, a hírek szerint 25 fős osztályban. Azt tudják, hogy 3 SNI tanuló is lesz. A szülőkben a feszültséget az okozza, hogy szerintük, és más kompetens személyek nem nyilvános információja szerint további 5 gyereknek kellene, hogy legyen erről papírja, de nincs, így a normál osztályban tanulnak majd. S miért nincs papír erről? Szerintük a fenntartó és a szakszolgálat rendszeresen egyeztet. Három SNI tanuló lehet egy osztályban, több nem. De ha nem adják ki a papírt, akkor az az öt tanuló nem tartozik az SNI körbe, tehát járhat normál osztályba. Miért? Mert nincs elég szakember, hely, stb, azaz nincs szakmai háttér ezeknek a gyerekeknek a fejlesztésére.
Ez így rossz a fejlesztésre szoruló gyermeknek, s rossz lesz az osztály többi tanulójának is.
A beszélgetés további része már arról szólt, ki hova viszi el gyerekét, melyik környékbeli iskolába íratják be őket. Arra jutottak, hogy minél többen egy helyre menjenek, mert így a gyerekeknek bármi gond esetén könnyebben tudnak segíteni, s ezzel a szülők is segítenek egymáson.
Szeptemberben felhívtam az egyik kapcsolattartót, aki elmondta, hogy hatan együtt mentek át a szomszéd település iskolájába, ami a szülőknek, gyerekeknek hatalmas törődés, de szerintük jobb tanulási feltételek közé kerültek. Ennyi…
RUGDOSSA, KÖPKÖDI, K××××ZZA AZ ÓVÓ NÉNIT ÉS PAJTÁSAIT, DE NINCS MIT TENNI
A fenti történetben szereplő település egyik óvoda csoportjába új gyermek érkezett. Nyilvánvalóvá lett, hogy a kisfiúnál komoly fejlődési rendellenesség lehet. Erőszakos, durva, kiszámíthatatlan a viselkedése, az óvó nénit, társait rugdossa, köpködi, ütlegeli ku..ázza. S persze más jelei is vannak, hogy komoly probléma lehet a kisfiúnál. A szülők először egyenként, félénken próbáltak érdeklődni arról, lehet-e kezdeni valamit ezzel a helyzettel, a válasz elutasító volt. Aztán, amikor azt tapasztalták, hogy gyermekük, különösen a fiúk, délután otthon velük játssza el azt, amit velük, s óvó nénivel délelőtt a sérült kisfiú, finoman fogalmazva is kiakadtak. Létrejött egy olyan helyzet, ami senkinek sem jó, s amiből senki nem fog kikerülni lelki sérülés nélkül.
Miért is? Az óvoda keze meg van kötve. A sérült kisfiú a viselkedéséről nem tehet. A szülei az óvodáztatási kötelezettségük miatt kötelesek gyermeküket óvodába járatni, szakember segítségét pedig a jelek szerint nem kapják meg. A szülők, akiknek a gyermeke otthon egyre vadabb viselkedést mutat, kétségbe esve figyelik az eseményeket. Kérdés persze, hogy meddig?
A szülők most összefogtak, közösen kívánnak fellépni. A jelenlegi helyzetben pedig ezzel is kap hosszú évekre szóló tüskét mindenki.
Az igazi csapda pedig az, hogy bár sok szülő szeretné elkerülni a további konfliktust és másik óvodába vinni gyermekét, de erre semmiféle lehetőségünk sincs. Úgy tűnik, marad a jelenlegi helyzet. De meddig ? Kinek jó? A gyerekeknek biztosan nem. Egyiknek sem, pedig a boldog és harmonikus óvodai élet róluk kellene, hogy szóljon.
S ez csak úgy lehetne, ha mindent körültekintően végeznek az az illetékesek….még mielőtt a gyermek átlépi az óvoda bejáratát. Úgy tűnik, manapság ebben hibádzik valami…
Kép forrása: Dívány