Az idei ünnepen alig-alig lehet újságcikket, posztot találni Trianonról. Pedig június 4 -e nemzeti tragédia napja 1920. óta. Nagyhatalmak döntöttek sorsunkról, megkérdezésünk nélkül. Úgy mondjuk : békediktátumban dőlt ez nemzetünk sorsa.
Ma hasonló béketerv készül Ukrajna vonatkozásában. Elgondolkodtam, talán ez az oka a trianoni megemlékezés szűkülésének?
Pedig de tudták sokan harsogni: „Magyar az, akinek Trianon fáj”. Most ennek a mondásnak a hangsúlyozása az ukrajnai események fényében sokak esetében álságos lenne.
1920. június 4-én aláírt trianoni békediktátum a több mint 325 ezer négyzetkilométer összterületű Magyar Királyság területének 71 százalékát, lakosságának pedig több mint felét elvette.
A trianoni béke vagy békeszerződés, helyesebben trianoni békediktátum a történelmi Magyarország I. világháború utáni fölosztását rögzítette a nemzetközi jog számára értelmezhető dokumentumban, a Párizs környéki békeszerződések egyik elemeként.
A békekötés meghatározta Magyarország új határait, azok között megszüntette az ország közvetlen katonai fenyegetettségét és sok kis multinacionális állam létrejöttét véglegesítette az Osztrák–Magyar Monarchia magyarországi részén. Az eseménynek meghatározó gazdasági és kulturális hatásai lettek.
A trianoni békeszerződésre emlékezve június 4-ét a magyar Országgyűlés 2010-ben a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította.
