Szomorúan indult az évezred a szőke folyónak, cianid- és nehézfémtartalmú, mérgező hullám söpört végig rajta, sosem látott pusztítást hagyva maga után. Csernobil óta ez volt az egyik legsúlyosabb környezeti katasztrófa Európában, csak a magyarországi szakaszon több mint 1200 tonna hal pusztult el pár nap alatt.
2000. január 30-án késő este a romániai Nagybánya melletti Zazár település közelében átszakadt egy cianid- és nehézfémtartalmú szennyvízzel teli zagytározó gátja. Az ülepítő a román–ausztrál tulajdonú Aurul bányavállalathoz tartozott, amely a Nagybánya környéki fémbányák meddőhányóiból nyert ki aranyat és ezüstöt cianidos kioldással. Az eljárás során keletkező mérgező vegyületekkel teli mellékterméket vezették ebbe az ülepítőmedencébe. A 25 méteren átszakadt gáton keresztül 100–120 ezer köbméternyi cianid- és nehézfémtartalmú szennyvíz zúdult ki előbb a földekre, onnan a Zazar és a Lápos folyóba, majd a Szamosba, a Tisza mellékfolyójába került.
Február elsején érte el a szennyvízhullám a magyar határt Csengernél, ahol 32,6 milligramm/liter koncentrációt mértek(a halakra nézve a 0,1 milligramm , az emberi szervezetre pedig a 2,86 milligramm halálos dózis) Semmi és senki nem tudta megállítani a katasztrófát, a cianidos víz február 2-án belépett a Tiszába, és a 20 kilométer hosszú mérgező „csóva” megkezdte pusztító útját. Az Alsó-Tisza szakaszához érve 40-50 kilométeresre hígult, majd február 12-én elhagyta Magyarországot, ahol a szennyezés még mindig 15-szöröse volt a megengedett határértéknek.
A víziállatok közül csak a magyarországi szakaszon 1241 tonna hal pusztult el. A haltetemek eltávolítását azonnal meg kellett kezdeni, hogy a mérgezés ne terjedjen tovább a táplálékhálózatban. Sajnos így is akadtak áldozatok, sok hallal táplálkozó madár és emlős is elpusztult, köztük a fokozottan védett rétisasok is veszélyben voltak.
Két tényezőnek is köszönhető, hogy a Tisza élővilága túlélte a katasztrófát, illetve a várakozásokhoz képest hamar regenerálódott, és ami a legfontosabb, egy őshonos faj sem halt ki a cianidszennyezés következtében. Az egyik a tél, a másik a tavasszal érkező árvíz.
A tiszai halászat ekkor véget ért, a természet katasztrófája mellett, rengeteg család is megsínylette a kárt.
A szőke Tisza, az Alföld folyója pusztult.
A magyar országgyűlés a tiszai szennyezésre emlékezve 2000. június 16-án elfogadott határozatának 10. pontjában február 1-jét a Tisza élővilágának emléknapjává nyilvánította.
„Én vagyok a magyarság
Csöndes, nemes folyója,
Kevély, heves folyója,
Anyám csupán ez ország
És ringatóm e róna.”
-Juhász Gyula-
