A mai nap eseményei világítottak egyértelműen rá, hogy a külvilág eseményeitől, szokásaitól nem lehet elmenekülni, a globalizálódó világ káros hatásai minket is hatalmukba kerítettek.
Sokáig az emberek, politikai közszereplők is igyekeztek elhinni és elhitetni, hogy hazánk azokat a káros hatásokat, amik a nyugati világ morális válságát okozzák, elkerülik. Szembesülni kell vele, ez nem így van, bizonyos területeken pedig túl is teljesítettük a sokáig kárhoztatott nyugatot.
Csak néhány példa a hanyatlásra.
Hol is van Afrika?
Még egy évtizede kritizáltuk az amerikai oktatás alacsony színvonalát, mert az ottani gyerekek azt sem tudják, hogy hol van Afrika. Ez ma már a múlté, hiszen a mieink közül is egyre többen tartoznak a kevés tudás, vagy a tudás nélküliek közösségébe. Nincs mit az amerikai oktatás szemére vetni, ebben utolértük őket a mélybe zuhant hazai oktatással.
Bunyó a forgalomban
Néhány éve még csak az orosz videókból volt ismert jelenet, hogy a közlekedési nézeteltéréseket a közúti forgalom kellős közepén bunyózással rendezik le a felek. Mára ez nálunk szinte mindennapos eseménnyé vált, s igazából nincs visszatartó hatású büntetés. Mint ahogyan nincs visszatartó hatású szankció a forgalomban elharapózó száguldásnak, büntető fékezésnek, veszélyes közlekedésnek sem.
Empátia nélküli morális deficit
Kárhoztattuk a nyugatot, hogy csak a pénz számít, az emberek egyre kevésbé figyelnek egymásra. Mára mi is elértünk oda, hogy az újraélesztést végző mentősökön átlépnek az emberek, sőt szidják őket. Elértünk oda, hogy a betegen földre kerülő embertárainknak nem segítünk, a kismamákkal, idősekkel nem vagyunk előzékenyek. A fiatalok vihognak az autóbusz üléseiben, míg a kismama állva imbolyog a kanyargó buszon. Csak az ego számít, csak nekem legyen, a többiek le vannak sz@rva. (Tisztelet a kevés kivétel).
Vandalizmus
Egyre több olyan embertársunk van, aki tesz a közterületek épségére, tisztaságára. Lassan a régen ezért kárhoztatott balkáni államok szintje alá süllyedünk. S mintha a többséget ez nem zavarná, nem fognak össze a csürhe ellen.
Agy nélküli celebek világa
A nulla ésszel rendelkező celebek halálra keresik magukat, ezzel mutatva “jó” példát a külvilágnak, Hülyén is lehet pénzt keresni, miért kellene ész? A média hazug világa, ami csak arról szól, hogy busás állami és reklám bevételhez jusson, erre épül. Lebutítani a társadalmat, s akkor ez a celeb világ remekül eladható. S bejött, mert a mai generáció Győzikén, a való világon, a fogatlan , két mondatot elmondani képtelen énekeseseken nőnek fel, Pont úgy, mint a kárhoztatott nyugaton.
Iskolai erőszak
Elborzadva hallgattuk a híreket a külföldi iskolákban történt késelésekről. S lám, nálunk is jelen van. Gondoljunk csak az osztálytársát hátba szúró diákra, az osztálytársa szájának átszabását célzó kazincbarcikai késelésre, a miskolci tervezett gyilkolásra (ez végül szerencsére terv maradt), vagy a mostani bombariadókra. Semmivel sem jobb és megnyugtatóbb a helyzet, mint a külvilágban.
Ezek a példák csak a jéghegy csúcsát jelentik. A probléma mélyebb és szélesebb. Megérkeztünk, itt vagyunk a nyugati világban, s nem tudunk ez elől menekülni. Számomra rendkívül szomorú dolgok ezek.
A szomorú a médiák helyzete is, amelyik többségében megosztásra épít, alpári stílusban kommunikál, és semmiféle közös érdek, probléma megoldást, arról szóló kommunikációt nem tarja fontosnak.
Ahogy ismerősöm mondja, ezekből csak a sz@r ömlik ránk. De hát erre van igény. S ha az igény ilyen alacsony szintű, mennyivel jobb a helyzet, mint az általunk kárhoztatott nyugaton?