Gyulai Évával a GinGin teraszán beszélgettünk. Bennem megelevenedtek azok az emlékek, amikor a gömörszőlősi bolt színjében beszélgettünk az erdő mező kincseiből szörpöt varázsló Évával. (A mulcsos szörpökről készült írást ide kattintva olvashatja). S felrémlett az a beszélgetés is, amikor kezdetét vette kazincbarcikai vállalkozása a Mezey Kávézó (ma GinGin) üzemeltetésének átvételével. (Az erről szóló cikk itt érhető el. ) Akkor fogalmaztam meg a ma is érvényes kérdést, a kazincbarcikai polgárok elfogadják-e azt a szokatlan kincset, amit a GinGin kínálatában majd megjelenik?
Innen indítottuk mostani beszélgetésünket.
-Mögötted van egy év. Mi a véleményed, elfogadták a kazincbarcikaiak az újat, mindazt, amit kínáltok?
-Ha összegezve mondhatom, akkor igen, a többség megszerette kínálatunkat, kialakult egy törzsközönség, amiért hálásak vagyunk. Köszönjük nekik a figyelmet, azt, hogy rendszeresen vendégeink között tudhatjuk őket.
A valóság persze bonyolultabb. A városban járva-kelve, elcsípve egy-egy beszélgetést, kiderül, hogy sokan nem is tudják, hogy a “Mezey Kávézó” nincs bezárva, új formában működik tovább. S persze azzal is szembesülni kell, hogy sokak megszokott ízlését nehéz megváltoztatni. Aki a puncs és vanília fagyikon nőtt fel, az lett a gyermekkora kedvence, az nehezen fogadja el az új ízeket.
-Különleges és egyedi világ a tiéd. Valóban az erdő és a mező adja a termékeid alapanyagát, ez különlegesen értékes dolog. Az ország több pontjára hívtak már meg, ahol a rendezvényhez illeszkedő italokat kellett készíteni, s minő meglepetés, az erdő-mező kincseiből. A Hotel Palota Lillafüred több rendezvényén is jelen voltál. Ez azt is jelenti, hogy máshol a vendégek meghódítása könnyebb?
-Ez bonyolult kérdés, s nehéz rá válaszolni. A meghívások arról szólnak, hogy a rendezőknek, szervezőknek fontos a természethez való visszatalálás, az onnan származó termékek egyedi ízvilágának bemutatása. Ezek valóban természetes anyagok, az elkészült termékek nem tartalmaznak színezéket, E jelű adalékokat, stb. A rendezők ismerik a vendégkör elvárásait is, így a termékek ízvilágának befogadása könnyebb.
Más a helyzet itt, hiszen egy város lakossága sokféle szokással, ízvilággal, elvárással rendelkezik, itt nehezebb a mi kínálatunknak a köztudatba beférkőzni, ott elfogadásra számítani. Egy példa: néhányan kifogásolták, hogy kevés a fagylaltunk kínálata, nincs vanília és puncs, nincs 12 különböző fagyi. Ez igaz, jelenleg naponta négy féle fagyiból lehet választani. Igyekszünk bővíteni a kínálatot, például nyitni fogunk a különböző allergiával élők felé. A korlát azonban mindig ott lesz, az erdő, mező világa szezonálisan adja az alapanyagot. Pl. hársvirágból fagyit akkor tudunk készíteni, amikor a hárs virágzik. Én erre tettem föl, életem, szakmai tudásom, nyilván a lényeg, a vendégek elégedettsége. Ezért dolgozom, dolgozunk, de ebben a műfajban ez nehéz. Ezeknek a fagyiknak az alapanyagát nem lehet nagykereskedelemben megvásárolni, azt nekünk kell elkészíteni. S ebből is adódik, mi nem tudunk 12 féle fagyit egyidőben előállítani. De a nyár folyamán összességében ennél is, azaz a 12-nél is több kerül kínálatra, csak nem egyszerre.
Csoki, Málna 
Faeper, Macha 
Traubi fagyi, szőlőmustból 
Bodza, Eper gluténmentes gofriban 
Levendula GinTonik 
Gyulai Éva, az ízek, színek megálmodója, alkotója
-Sok szó esett már arról, hogy a természet adja az alapanyagot, s ebből nektek kell fagyit, limonádét, koktélt, stb. készíteni. Pontosan mi is történik, hogyan kerül a vendég asztalára az ital, a fagyi?
-Mi saját magunk gyűjtjük az erdő, mező kínálta termést, virágot, levelet. Aztán abból el kell készíteni kínálatunk alapanyagát. pl. szörpöt, amiből majd a fagyi, vagy limonádé készül. S még ott van egy hatalmas kihívás, az ízvilág megteremtése. Amit mi felhasználunk, az nem gyárilag készült, patikamérlegen kiporciózott alapanyagot jelent. Nekünk kell ezt kitalálni, létrehozni úgy, hogy az a kínálat minden napján azonos minőségű, színvilágú legyen.
-Térjünk vissza ahhoz, hogy az ország sok-sok rendezvényére meghívnak, lehet mondani, hogy szakmailag elismert vagy. Lehet beszélgetni ezekről a felkérésekről?
-Persze. Most kettő aktuális felkérésem van. Számomra hatalmas megtiszteltetés, hogy felkértek az idei KolorFesztivál hivatalos koktéljának megtervezésére és elkészítésére.
KolorFeszt koktél 
Koloretta (alkoholmentes)
Mit érdemes tudni ezekről a koktélról?
-A koktél alapja egy általam készített citromfüves szeder szörp, melyhez kevés fehér rumot párosítottunk. Erre készítünk egy Limoncellos bodzavirág habot, és színes koktélspraykkel díszítjük azt. Az ital alkoholmentes változatban is elérhető, mely a Koloretta nevet kapta. A koktél megalkotásakor természetesen fontos szempont volt, hogy passzoljon a Kolorcity brandhez, és tovább erősítse azt. A GinGin kínálatában augusztus 8 és 20 között lesz elérhető, illetve a KolorFesztiválon való kitelepüléseken.
Talán ez is segít majd abban is , hogy munkánk lényege, nehézsége és szépsége mindenki előtt ismertebb legyen.
A másik a Hotel Palota Lillafüred megkeresése. A téma: Ehető erdő vacsora. Mit készítek?
Vörös here aperitif
A vörös here rózsaszín virágból készül el egy alap, mely az aperitif testét adja. Az ital karakterében málnás, mézes jelleget ölt, izgalmasan passzol hozzá egy kevés kókuszlikőr.
Faeper bólé
Az ital alapja egy általam elkészített faeper szörp, melyet a St. Andrea Áldásával párosítottam. Ízében extra gyümölcsös, enyhén fanyar, izgalmas nyári frissítő.
Barkócaberkenye Amarettoval és bodzavirág habbal.
Ez az ital a desszerthez készül, mely valójában önmagában is egy mini édesség. A barkócaberkenye mandulás ízvilágát továbberősítettem Amarettoval, a tetejére pedig egy könnyű bodzavirág hab kerül.
–Eltelt egy év, a tőled megszokott módon természetes alapanyagokból dolgozol, s továbbra is szenvedélyesen keresed azokat az ízeket, melyek könnyebben befogadhatóvá teszik az erdő, mező kínálta kincseket. Ez elismerésre méltó dolog, de a szenvedély mellett ez üzlet is. Megérte, megéri Kazincbarcikán is ezzel foglalkozni?
-Én erre tettem föl az életem, ez a szenvedélyem, s elmondhatom, lassan-lassan Kazincbarcikán is kedveltté váltak kínálataink. Ez egy olyan világ, ahol nincs gyors üzleti siker, s számomra nem is ez az elsődleges. Igen, egyre több a vendégünk, a törzsvendégünk, aminek kimondhatatlanul örülök. Mondhatom, talán hazaérkeztünk Kazincbarcikára. S ez jó, nagyon jó dolog.
Köszönöm a beszélgetést!
Fotók: Gyulai Éva