A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük meg január 22-én, annak emlékére, hogy – a kézirat tanúsága szerint – Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le egy nagyobb kéziratcsomag részeként és jelölte meg dátummal Csekén a Himnusz kéziratát.
A magyar Országgyűlés 2022. december 7-i ülésnapján 191 igen, 1 nem arányban elfogadta az 55/2022. (XII. 8.) OGY határozatot, amelynek értelmében a Himnusz befejezésének 200. évfordulójára emlékezve – január 22-ét hivatalos állami emléknapként a Magyar Kultúra Napjának nyilvánította.
Az ilyen napok arra lennének jók, hogy ráirányítsák a figyelmet az adott terület értékeire. Nos, a magyar kultúra úgy tűnik, szép. lassan háttérbe szorul. Feledésbe merül Petőfi, Ady, Szabó Lőrinc, Bartók Béla, stb. S olyan új „üdvöskék” kerülnek a helyükbe, mint Alekosz, Győzike, Tóth Gabi, „Beja asszony”, Baukó Éva és társaik.
Szomorú, hogy a médiákból ma ez ömlik ránk, ez a követendő minta. Színházak zárnak be, megszűnik az amatőr művészeti mozgalom, dilettánsok kezébe került egy sor kulturális intézmény vezetése. S ebben nem lenne helye politikának, mint ahogyan jeles művészeink politikai kötődését nem ismerjük, nem is érdekel minket, csak a művészetük. Kit érdekel Ady, Szabó Lőrinc, Munkácsy, Szép Ernő, Babits, stb. politikai kötődése? Művészek voltak, maradandót alkottak a magyar kultúra általuk is gazdagabb lett, s ez a lényeg. Micsoda különbség van Koncz Zsuzsa, Zorán, Dés, stb, vagy Plazma között. De hát ma a b@szni tudsz-e szám a siker, annak kell ömleni a médiából. Meg Tóth Gabinak, meg….
Szomorú. hogy ide jutottunk, a celebek igénytelensége ma a magyar fiatalok példaképe.