A mohácsi busó múzeum képeit tesszük közzé ahhoz kapcsolódva, hogy a hétvégén hatalmas forgatag volt Mohácson.
Vasárnap rendezték meg a mohácsi busójárás fő programjait; a maskarások dunai átkelésére, a főtéri felvonulásra, a koporsó vízre bocsátására, valamint az esti máglyagyújtásra több tízezer érdeklődő volt kíváncsi a Duna-parti városban.
Honnan ered a busójárás?
A mohácsi csata után a törökök gaztettei és terrorja elől egyre többen kényszerültek búvóhelyet keresni, melyre ideális közeget biztosított a Mohácsi-sziget mocsaras, nádas vidéke. Ide a török még nappal se szívesen merészkedett be, hiszen az ismeretlen, sűrű bozótos lápvidék előzőleg már sok társukat segítette át a túlvilágra. Az ide menekülő magyarok pedig egyre nagyobb biztonságban érezhették magukat.
Egy esti tűzgyújtás alkalmával egy öreg sokac apó szelleme így szólott hozzájuk: „Ne keseredjetek el! Mindnyájatok élete meg fog változni. Vissza fogtok térni házaitokba, szeretteitekhez. Ti fogjátok kiűzni a kontyosokat! Jelet fokok küldeni számotokra, mikor elérkezett az idő. Készüljetek fel a harcra: készítsetek különféle fegyvereket fából, faragjatok magatoknak fűzfából rémisztő álarcokat, álljatok harcra készen mindenkor!”
Az emberek pedig megfogadván a jelenés tanácsát, fegyvereket, álarcot, öltözéket készítettek és vártak. Amikor pedig sok év múltán a jelet megkapták épp hatalmas vihar tombolt Mohácson. A törökök pedig a vihar elől a házaikba húzódtak be. Épp pihentek, amikor fülsértő zajra, éktelen hangoskodásra riadtak. Kinézve az ablakon pedig megpillantották a szőrével kifordított bundás, buzogányos, szalmával óriásra tömött, állatvérrel festett birkabőrcsuklyás, ördögi pofájú szörnyetegeket. Az oszmánoknak se kellett több, fejüket vesztve menekültek Mohácsról, már akinek sikerült.
A galéria a képre kattintva nyitható meg.
