Sajószentpéteren a bánya mellett az üveggyár és az építőipar is részt vett a labdarúgó csapatok támogatásában, ezért egy időben több labdarúgó csapattal is rendelkezett a település.
1920-ban alapították az első labdarúgó csapatot, az SBTK-t, mely később Sajószentpéteri BTK, Sajótárna, Borsodi Bányász néven szerepelt a magyar bajnokságban.
A másik csapat, az SÜMSE 1945-ben jött létre, későbbi elnevezései SVSE, Sajószentpéteri ÜMSE, Sajószentpéter VSE, Sajószentpéter SZSE, melyet sokan az üveggyár csapataként emlegetnek. Ők az Északmagyarországi LASz II. osztály Sajóvölgyi csoportjában szerepeltek először a hazai bajnokságban az 1946/1947-es bajnoki évben.
Volt egy ilyen SÜMSE is !Felső sor ,balról : Szűcs Berci bácsi,Papp-Szász J,Mikovszki L,Kvaszta J,Tóth F,Kerekes I,Molnár M, Vargha I, Kovács Feri. Lent balról : Mayer K,Jakab J,Besszer M,Szász Á,Vargha J. Elől : Liszkai K.
S létezett egy 3. csapat is, amely az 1920-as évek végén, a 30-as évek elején négy bajnoki évadban szerepelt a hazai labdarúgás palettáján, a Sajószentpéteri Iparosok LCs.
A sajószentpéteri labdarúgás az 1924/1925-ös bajnoki évben kapcsolódott be a hazai bajnokságba, ekkor a csapat az Északi kerület, II. osztályában játszott Sajószentpéteri Iparosok LCs néven. Az 5. helyen végeztek és14 ponttal zárták a bajnokságot.
A település legsikeresebb csapatának, a későbbi Borsodi Bányásznak az első bajnoki éve az 1926/1927-es volt.
A település sport múltjáról, a labdarúgásról Zsíros Lászlót kérdeztük, aki e témáról könyvet is írt, ami 2022-ben jelent meg, s aki a Játssz foci! mozgalom alapítója is egyben.
-Igaz az, hogy Sajószentpéter legsikeresebb sportága az ökölvívás volt?
-A legnagyobb sikereket valóban az ökölvívók érték el, s közülük is ki kell emelni Isaszegi Róbertet. De volt a péteri focinak is arany korszaka, hiszen 1950-ben az NB II Keleti csoportjának élén végzett a Sajószentpéteri Tárna (későbbi Borsodi Bányász). Akkor az a csapat selejtezőt játszott az NB I-be jutásért, ami hatalmas teljesítmény volt. Elbukott a csapat a selejtezőn, de az NB II-ben és az NB I B-ben 21 bajnoki évben szerepeltek. S az akkori évek legjelentősebb, legkedveltebb sportágában ez komoly eredménynek számított.
-Sokan azt mondják, hogy a sajószentpéteri sportélet aranykora a bánya és az üveggyár működésének idejére esett. Valóban ennyire meghatározóak voltak ezek az üzemek?
-Ez valóban így van, a bánya és az üveggyár bőkezű mecénás volt. Amíg volt bánya, sikert sikerre halmozott a Borsodi Bányász foci csapata. Amikor pedig bezárt a bánya, s megszűnt a támogatás, a foci is leépült. A Borsodi Bányász labdarúgó csapata az 1988/1989 -es Nemzeti Bajnokság III, Mátra csoportjában szerepelt utoljára, s ezzel a bajnoki évvel nem csak a csapat szűnt meg, hanem a sajószentpéteri foci legsikeresebb időszaka is.
Aztán az üveggyár is kivonult a sport támogatásából, így az általuk támogatott klubok is megszűntek. Ezeknek a vállalatoknak a megszűnése persze nem csak a labdarúgást és az ökölvívást érintették, hanem az atlétikát, kézilabdát, s több más sportágat is. Lehet mondani, hogy ezeknek a cégeknek a megszűnésével egyik pillanatról a másikra megszűnt a sportélet is Sajószentpéteren.
-Nem volt kiút ebből a helyzetből?
-Mindenki próbált valamilyen megoldást találni. Az ökölvívók közül többen más egyesületben igyekeztek folytatni a pályafutásukat, mások szögre akasztották a kesztyűt. Az ún. egyéni sportágakban, mint pl. az ökölvívás, sem vezettek ezek komoly sikerre, a csapat sportágak számára pedig reménytelenné vált a helyzet. Az külön nehezítette a sport ügyeinek rendezését, hogy az akkori településvezetés semmiféle támogatást nem adott. Sőt!! A Szepesi Gusztáv stadionnak is olyan szerepet szántak, ami teljesen tönkre tette volna a korábbi sikerek helyszínét.
Ekkor alapítottuk meg a Sajószentpéteri Városi Sport Egyesületet, amelyiknek a korábbi működtetője (a bánya) átadta a labdarúgók sportpályáját, így tudtuk biztosítani azt, hogy a foci tovább éljen a településen. Igaz, mecenatúra hiányában már nem voltak olyan sikerek, mint korábban, s ezért fúzióra léptünk az üveggyárral. De jött a privatizáció, az üveggyár is bezárt.
Díszkoszvető szobra a stadionban 
A stadion 
-Ön még aktívan részt vesz az egyesület munkájában?
-Már nem. Az én igazi szerelmemmé a Játszi foci! program vált. Vidéki kistelepüléseken rendezünk foci eseményeket, s a tehetséges fiatalokat igyekszünk a környezetükben található sportegyesület felé terelni. Rengeteg tehetség van a vidéki falvakban, ez a program talán segíthet nekik sportkarriert építeni.
-Ki volt a sajószentpéteri labdarúgás kiemelkedő alakja?
-Egyértelműen a stadion névadója, Szepesi Gusztáv. Szepesi labdarúgó pályafutását 1956-ban a Sajószentpéteri Építők csapatában kezdte, ahol Kolumbán Dezső edző keze alatt nevelődött. Két évvel később már a nagy hírű Borsodi Bányász játékosa lett. Hamar felfigyeltek tehetségére, és az utánpótlás válogatottba is bekerült fiatal védőt 1959-ben leigazolta a Tatabányai Bányász. 1967-ben súlyos térdsérülést szenvedett, amelyet az orvosok kétszer is megoperáltak, de már nem lett annyira terhelhető a lába, mint korábban. Emiatt az igazi formáját sem tudta visszanyerni, fiatalon, harminc éves korában visszavonult az aktív játéktól. Szepesi a magyar válogatottban 5 alkalommal szerepelt 1965 és 1966 között. Tagja volt a Tokióban olimpiai aranyérmet szerzett csapatnak. 1965-ben kétszer lépett pályára a címeres mezben. Bécsben, Ausztria ellen debütált (1-0), majd Budapesten Olaszország következett (2-1). Mindkét meccsen jobbhátvédet játszott. 1966-ban a világbajnokságon lépett újra pályára.
Fotók: facebook és Hírözön