A bányász időszakban a szénbányák kiemelkedő mecénásai voltak a sport-és kulturális életnek. Egy olyan község, mint Sajószentpéter, mert annak idején az volt, kuriózumnak számított a hazai sportéletben. NB I-es ökölvívói országos bajnokságot nyertek, olimpiai bronz érmet, s megannyi nemzetközi elismerést szereztek. A sajószentpéteri ökölvívás kiemelkedő időszakáról beszélhettünk Nagy Imrével, aki az utánpótlás csapat egykori edzője volt, s Ötvös Róberttel, csapat egyik kiemelkedő ökölvívójával.
Milyen időszakot jelent a hazai ökölvívásban a Borsodi Bányász?
Ötvös Róbert: Sajószentpétert a térképre az ökölvívás tette föl. Bármerre jártunk az országban, mindenki tudta, hol is van Sajószentpéter. A bánya minden feltételt megadott, ami az ökölvíváshoz kellett. S ezt a sportolók kiemelkedő eredményekkel honorálták. Máshol a foci, Sajószentpéteren az ökölvívás volt a „minden”.
Nagy Imre: A sajószentpéteri ökölvívás sikerét, s azt, hogy mennyire szerették az emberek ezt a sportot, talán jól jellemzi a csapat NB I-es időszaka. A hazai sportcsarnok már kicsinek bizonyult a mérkőzések megrendezéséhez, hiszen a közönség már szinte a pontozók nyakában ült, ami szabálytalan. Emiatt a mérkőzéseket a miskolci Városi Sportcsarnokba tettük át, s itt is telt ház előtt szerepeltünk minden alkalommal. Hatalmas élmény volt ilyen nagy számú közönség előtt versenyezni.
-Ötvös Róbert helyi születésű, de hogy kerül Sajószentpéterre egy ajkai bunyós?
-Nagy Imre: Igen, én Ajkán sportoltam, elég későn kezdtem el bunyózni, hiszen 22 éves voltam akkor. Dunaújvárosban volt egy mérkőzés, ott látott engem bokszolni Győri József a sajószentpéteriek edzője, s elcsábított a Borsodi Bányászba. Öt évet kellett aláírnom, cserébe ők elintézték, hogy 2 év helyett csak 3 hónapig kelljen katonáskodni. Amikor idekerültem, az NB II-ben versenyeztünk. A bemutatkozásom a 48-kg-os súlycsoportban jól sikerült, hiszen azzal a bokszolóval mérkőztem, akit leigazoltak volna az én súlycsoportomba, ha nem jövök Sajószentpéterre. Győztem, s ráadásul technikailag nagyon megvertem őt.
Azt el kell mondanom, hogy a szerződés letelte után visszamentem Ajkára, mert nem jöttem ki az edzőmmel. Később megkeresett Haris László, aki Sajószentpéteren az ökölvívást megteremtette, hívott, hogy jöjjek vissza Sajószentpéterre edzőnek. Visszajöttem, s az utánpótlás csapatnak lettem az edzője. Büszke vagyok arra, hogy olyan ökölvívókat nevelhettem, mint Ötvös Robi, aki első bajnokságát Miskolcon érte el, itt lett úttörő olimpiai bajnok.
-Milyen tulajdonos volt a Borsodi Bányász?
-Ötvös Róbert: A legjobbak közé tartozott, lehet mondani, hogy itt kapták az ökölvívók a legjobb fizetést. Minden feltételt biztosítottak, ami a sikerekhez kellett.
-Nagy Imre: Azt azért érdemes hozzá tenni a Robi által elmondottakhoz, hogy a hazaim klubok igyekeztek elcsábítani a legjobbakat, így pl. Isaszegit. Ahhoz, hogy megtartsák a versenyzőket, olyan feltételeket kellett biztosítani, ami miatt szívesen maradtak a versenyzők Sajószentpéteren.
-Elevenítsük föl Örvös Robi eredményeit.
-Ötvös Róbert: Úttörő olimpiai bajnok voltam 1986-ban, majd korosztályos bajnokságokat nyertem, ifjúsági és junior magyar bajnok lettem. Felnőttként bajnoki 3. helyezést értem el Kokoék súlycsoportjában, akik akkor még aktív bokszolók voltak. A junior Európa-bajnokságon 5. lettem, s válogatott kerettag voltam pályafutásom végéig.
ötvös Róbert 
ötvös Róbert 
ötvös Róbert 
ötvös Róbert
-Mielőtt még csokorba szednénk a nagyszerű sajószentpéteri sikereket, ejtsünk szót arról is, ami a helyi ökölvívás végét jelentette. Hogyan történt a klub megszűnésének bejelentése, miként élték azt meg?
– Ötvös Róbert: Az egy nagyon szívszorító időszak volt. Bejöttek az egyik edzésre, s közölték, a jövő héttől megszűnik a Borsodi Bányász, vége az ökölvívásnak. Mindenkit sokkolt a hír. Egyrészt nekünk ez volt a megélhetés, s egyik percről a másikra kicsúszott alólunk a talaj. Mindenkiben az vetődött föl először, hogyan tudjuk majd eltartani a családot?
Másrészt ez a sport volt az életünk. Mi imádtunk bunyózni, ez jelentett számunkra mindent, s ennek hirtelen vége lett. Valamennyiünket letaglózott a hír.
Mindenki próbálta megszervezni jövőjét, de hát ez egy rendkívül nehéz helyzet volt. Bezárt a bánya, ott sem lehetett dolgozni, aztán az üveggyár is bezárt. Azaz munka sem nagyon volt, sem Sajószentpéteren, sem a környező településeken.
Néhányan igyekeztünk folytatni a pályafutásunkat a Maccabinál, majd a Tájfunnál, végül egy vállalkozó által finanszírozott csapatnál, de mindegyik rövid életű volt. Évtizednyi tudás, akarás, elszántság hullott a porba. Sajnos a helyi városvezetéstől semmiféle ígéretet, segítséget nem kaptunk, így véget ért a Borsodi Bányász sok sikert elért ökölvívása.
-A legnevesebb sajószentpéteri ökölvívó: Isaszegi Róbert. Mit érdemes róla tudni:
-Nagy Imre: Sajószentpéter kiemelkedő sportolóinak legmeghatározóbb alakja Isaszegi Róbert ökölvívó. Aktív sportpályafutása alatt mindvégig Sajószentpéterhez kötődött. A Borsodi Bányász versenyzője 48 kilogrammban szerzett olimpiai bronzérmet hazánknak 1988-ban, Szöulban. Egy évvel később, az 1989-es Európa-bajnokságon ezüstérmes lett.1985-ben a budapesti kontinensviadalon a harmadik helyen végzett, szintén légsúlyban. Profiként pályafutása első 18 összecsapásán nem talált legyőzőre, ez idő alatt kisvilágbajnok lett, s a címét két alkalommal sikeresen meg is védte. 40 évesen vonult vissza az aktív sporttól.
Isaszegi Robi mindent megtett, hogy sikeres versenyző legyen. Naponta 3 edzésünk volt, de ő ötöt tartott meg. Reggel elfutott Alacskára és onnan vissza. Este ötödik edzésnek Kazincbarcikáig futott, így erősítette állóképességét.
Kivételesen tehetséges sportoló volt, kivételesen erős akarattal és szorgalommal. Valóban példakép lehet a sajószentpéteriek előtt.
Borítókép: Isaszegi Róbert
