Putyin teljesen kiszámíthatatlan politikai döntéseit még a szakértők is nehezen fejtik meg, van azonban néhány dolog, amin érdemes elgondolkozni, s tudomásul venni, hogy hosszú háborúhoz érkezhettünk.
1. Putyin géppisztolyos katonák jelenlétében rendezett népszavazást 4 ukrán régióban. A 3 napos bohózatnak is beillő, senki által el nem ismert népszavazás természetesen azt hozta, hogy szinte mindenki Oroszországhoz akar csatlakozni.
2. Putyin azt is kijelentette, hogy e területeket Oroszországhoz csatolja, s aki ezek ellen támadást indít, az Oroszország elleni támadásnak minősül.
3. Ezeken a területeken vannak olyan részek, melyek jelenleg az ukrán hadsereg ellenőrzése alatt állnak, tehát a támadás Oroszország ellen már létező folyamat.
4. Ukrajna határait az oroszok által is elfogadott nemzetközi egyezmény rögzíti. Ennek alapján természetes, hogy az ukrán elnök nem mondhat mást, mint azt, hogy nem mond le ezekről a területekről, azok Ukrajna szerves részei, azokat visszafoglalják.
Ez a 4 pont már jelzi, hogy a béke reménye messzire úszott, hosszú és elhúzódó háborúra számíthatunk. Emberéletek, vagyonok semmisülnek meg. S a háború kihat a világgazdaságra is, kihat mindennapi életünkre.
Lehet az ukránokra haragudni, mert most érthetetlenül ez a jellemző, de a történelemben nem igen fordult elő, hogy egy ország csak úgy lemondjon területéről. Lehet, hogy kényszerből megtette, de a hamu alatt ott volt az izzó parázs, a háború új esélye. Ez történt az I. világháború után is. Tehát az ukrán területek elcsatolása magában hordozza a háború elhúzódásának esélyét.
PUTYINT 2014-BEN , A KRÍM MEGSZÁLLÁSAKOR NEM VÁGTÁK ORRBA
Azt mondják, hogy a diktátorok csak abból értenek, ha jól orrba verik őket. Nos, a Krím megszállásakor ez elmaradt annak ellenére, hogy a mostanihoz hasonló volt a történet. S Putyin az energiával is hasonló játékot játszott, mint most. Ettől kezdve dédelgethette álmait Putyin a régi Szovjetunió feltámasztásról. Európa pedig asszisztált ehhez, mert bár megfogadták, hogy egyszer s mindenkorra véget vetnek az egyoldalú energiafüggőségnek, leválnak az orosz energiáról, de 2022-ig semmi érdemi nem történt, dagadtra támogatták Putyinék pénztárcáját.
Jelen helyzetet természetesen a lakosság sínyli meg, de nem mindegy, milyen hosszú ideig. A béke reménye pedig nem látszik. Hacsak nem lesz Oroszországban és Oroszországon kívül a lehető legszélesebb összefogás Putyin ellen.
Már csak azért is, mert milyen államfő az, aki tizenéveseket, kiképzetlen fiatalokat vezényel háborúba? Volt már Európában egy ilyen politikus, romba is döntötte a világot.
Ez Persze Putyin sorsa. De mi lesz gyermekeinkkel, unokáinkkal, ha a háború elhúzódik? S mi lesz akkor, ha ez a valóságtól elszakadt diktátor tényleg az atomfegyverhez nyúl?