Mit ünneplünk? Nagycsütörtöktől húsvét hétfőig

A húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe, az “ünnepek ünnepe” (sollemnitas sollemnitatum). Az ünnepet negyvennapos, hamvazószerdától nagyszombatig tartó böjti időszak készíti elő, központi liturgiája a nagyszombat esti-éjszakai húsvét vigíliája (vigilia paschalis). Ekkor ünneplik a világosság győzelmét a sötétség, az élet győzelmét a bűn és a halál fölött, amiben egybefonódik a kereszthalál és a feltámadás.


A húsvét elnevezés a böjti időszak végére utal, mert ekkor lehet újra húst enni. A húsvétvasárnapi szertartásnak része a húsvéti ételek (bárányhús vagy sonka, kalács, tojás, bor) megáldása. A szentelés után a hívők siettek haza, mert a néphit szerint a lemaradó még abban az évben meghal, míg az elsőnek hazaérő első lesz az aratásban. A szentelt étel maradványainak varázserőt tulajdonítottak: a tojás héját a veteményre szórták, a kotlós fészkébe tették vagy meghintették vele a vetést, hogy jégverés, üszög kárt ne tegyen benne.

A keresztény egyházak tanítása szerint húsvét Jézus Krisztus feltámadásának és vele az emberiség megváltásának ünnepe. Időpontja a 325-ben tartott első niceai zsinat döntése értelmében a tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni első vasárnap (azaz március 22. és április 25. közé eshet), ehhez igazodik az egyházi év valamennyi változó idejű, úgynevezett mozgó ünnepe.

A húsvéti szent háromnapon (sacrum triduum paschale), azaz nagycsütörtökön, nagypénteken és nagyszombaton emlékezik meg a kereszténység Jézus Krisztus kínszenvedéséről, kereszthaláláról és feltámadásáról.

A nagycsütörtök (zöldcsütörtök) Krisztus utolsó vacsoráját, elfogatását és szenvedéseinek kezdetét idézi, a katolikus egyházban ez az oltáriszentség szerzésének emléknapja. (Azért „zöld”, mert a böjt okán rendszerint zöld növényt, például spenótot fogyasztanak a hívők.). Az esti „utolsó vacsora miséjén” a Gloria éneklése után elnémulnak a harangok (Rómába mennek), megkezdődik a legmélyebb gyász. Az oltárról mindent leszednek, ez az oltárfosztás, csak a gyertyatartókat és a lepellel letakart keresztet hagyják ott, hogy Jézus szenvedésére és ruháitól megfosztására emlékeztessenek.

Nagypéntek az egyházi év legmegrendítőbb és legcsendesebb ünnepe: Jézus kínszenvedésének, halálának és sírba tételének a napja.

Nagyszombat: a  nagyböjt és a nagyhét utolsó napja,  húsvét vigiliája. Nagyszombaton a némaság tölti be a világot, „az Egyház Jézus sírja mellett virraszt”. Általában késő este, napnyugta után kezdődik a nagyszombati liturgia, ami szimbolizálja azt a sötétséget, amely a világra borult Krisztus halálával. A nagyszombat a húsvét előtti szombat, amikor a kereszténység arra emlékezik, hogy Jézus holtan feküdt a sírjában másnapi feltámadása előtt

Mivel ez a gyász napja, a hagyomány szerint ez egy csendes nap, amikor keveset beszélnek, és amelyen nevetgélni, mulatozni nem szabad, hiszen Jézus a sírban fekszik, és ez a nap az ő siratásáról szól. A hívők ilyenkor a templomban felállított szentsír előtt imádkoznak. Ez egyúttal a nagyböjt utolsó napja. Ugyanakkor ez a nap a lelki készülődés és reményteli várakozás a feltámadásra, hiszen a vallás tanítása szerint Jézus ezen az éjszakán, vasárnapra virradóan győzedelmeskedett a halál felett.

A föltámadás vasárnapja
Ehhez a naphoz tartozott az ételszentelés hagyománya. A délelőtti misére letakart kosárral mentek a hívők, melyben bárányhús, kalács, tojás, sonka és bor volt. A húsvéti bárány Jézus áldozatát, a bor Krisztus vérét jelképezi. A tojás pedig az újjászületés jelképe. Az egészben főtt tojás ugyanakkor a családi összetartást is jelképezi. A magyar néphagyomány szerint a családtagoknak együtt kellett elfogyasztaniuk a húsvéti tojásokat, hogy ha valamikor eltévednének az életben, mindig eszükbe jusson, hogy kivel fogyasztották el a húsvéti ételeket, és mindig hazataláljanak. A Biblia szerint Jézus – pénteki keresztre feszítése után – a harmadik napon, vasárnap feltámadt. Rómában Húsvét vasárnapján közel hatvan nyelven mond a katolikus egyház feje köszöntőt, a Szent Péter téri “urbi et orbi” áldás celebrálásakor.

Húsvéthétfőnek egyházi jelentősége nincs, kizárólag népszokások köthetők hozzá, ilyen a legelterjedtebb  a húsvéti  locsolkodás.

Borítókép: Andrea Mantegna – Feltámadás (1457-1459)