Veszélyben legnagyobb kincsünk: az ivóvíz

A világnapok olyan különleges napok, amikor – ha csak rövid időre is – az emberiség számára fontos dolgokra irányul a figyelem. Az ENSZ 1993. évi stockholmi 47. Kongresszusa – az 1992. évi dublini környezetvédelmi konferencia javaslatára – március 22-ét a Víz Világnapjává nyilvánította.

Az édesvíz a teljes vízkészlet 2,5-%-a, de ezt sem tudjuk mind hasznosítani, hiszen jelentős része a sarki jégben található. A valóban felhasználható édesvíz mennyisége a fél százalékot sem éri el. De ki foglalkozik ezzel? Élünk, mintha elfogyhatatlan kincsről lenne szó.

A Föld felszínének több mint kétharmadát borítja víz, de ennek a víznek a túlnyomó része sós tengervíz, csak a 2,5%-a édesvíz. Ráadásul ez a néhány százalék is nagyrészt fagyott állapotban, a sarkvidékeken található.
Miközben a Földön egyre kevesebb a tiszta édesvíz – egyre több vízre van szükségünk, mert a Föld népességének száma meredeken emelkedik, a XXI. század végén meghaladhatja a 10 milliárdot. Ez a vízfogyasztás növekedésével is jár, ugyanakkor már ma is a népesség jelentős része él biztonságos vízellátás, vagy megfelelő szennyvízelvezetés nélkül.

Szakértők szerint a felhasznált édesvíz háromnegyedét a mezőgazdaság és állattenyésztés, egyhetedét pedig az ipar fogyasztja el. Emberi használatra mindössze az édesvízkészlet tizede marad, s még azzal is igen pazarlóan bánunk. A világ minden kincsénél értékesebbé válik, ha hirtelen a szükségesnél kevesebb jut belőle.

Pedig a víz legalább olyan fontos, mint a levegő, még ha tovább ki is lehet bírni nélküle. A víz az élet egyik lényegi összetevője. Minden életműködéshez vízre is szükség van, ez alól nincsen kivétel. Nélküle a növények kiszáradnak, a magok nem hajtanak, nem lenne állati, emberi élet sem. Az emberi test kb. hetven százaléka is víz.

Ma még természetes, hogy ha megnyitjuk a csapot, akkor folyik belőle a víz, azonban mindannyiunk feladata a hosszú távú és tudatos gondolkodás és cselekvés, hogy ez az utódaink számára is természetes maradhasson.