Az imolai futamról érkezett haza, Barcelonába készül Furman Csaba, aki családjával együtt Kazincbarcikán lakik. Az itthon töltött néhány nap alatt sikerült időt keríteni arra, hogy beszélgessünk arról a világról, amelyben dolgozik. Meg kell jegyeznem, nehezen egyezett bele a beszélgetésbe, mondván, hogy nem olyan érdekes az ő élete. Szerencsére sikerült meggyőzni az ellenkezőjéről.
Miskolcon a Szentpáliban végzett. Hogyan kerül egy borsodi szakács a Forma-1 világába?
Ez egy hosszabb történet. Mint mindenki, én is boldogulni akartam, ezért Németországban vállaltam munkát. Öt évig dolgoztam itt, ebből 4 évet egy Michelin-csillagos étteremben. Az ötödik év után felvetődött bennem, hogy haza költözzek. Az okok között szerepelt, hogy az aktuális, családra váró feladatokban részt tudjak venni, illetve útjára tudjunk indítani egy családi vállalkozást. Ekkor az egyik kollégám, egy cseh szakács szólt, hogy van egy osztrák cég, akik a Forma-1 versenyein is dolgoznak, meg kellene próbálni hozzájuk bekerülni. Kértem, hogy adja meg az elérhetőségüket. Hazaköltözésem után megkerestem őket, s a Michelin-csillagos tapasztalataim alapján egyből fölvettek, úgy döntöttek, hogy alkalmaznak. Az élet fintora, hogy a cseh kollégám végül nem pályázott.
Milyen cég az, ahová szerződött?
Ez egy osztrák tulajdonú cég. Miután fő tevékenysége az, hogy légitársaságoknak készítenek ételt, melyet a repülőgépek fedélzetén az utasoknak szolgálnak fel, így a világ számtalan pontján jelen vannak. Emellett a vendéglátás többi területén is részt vesznek (hotelek, éttermek is vannak a tulajdonában), biztosítanak cateringet , s így jelen vannak a Forma -1-ben is.
Amikor ehhez a céghez jött, automatikusan a Forma 1-es szakácsok csapatához került?
Nem, nem. Volt szerencsém kipróbálni a légitársaságok számára készülő ételek készítését, de zömében labdarúgó mérkőzések, különböző rendezvények vendégeinek főztünk. Ezek közül számomra legérdekesebb a Bayern München – Real Madrid BL elődöntő volt.
A Bayern stadionja, de a kinti stadionok zöme is olyan, hogy nem csak a labdarúgást szolgálják. Amikor nincs meccs, akkor ott konferenciákat, értekezleteket lehet tartani. A Bayern stadionjában (s ez egy másik szolgáltatás) közel 7000 VIP vendég számára van hely. Ezt úgy kell elképzelni, hogy egy adott VIP helyiség áll egy ún. szobából, ahol asztalok, fotelok, tv, stb. van, a pálya felé egy plexi fal zárja le helyiséget. A vendégek dönthetnek, hogy a szobából nézik-e a meccset, vagy kimennek e szoba elé a teraszra szurkolni.
Ezeket a VIP helyiségeket, miután méreg drágák, ráadásul rövid időre nem, csak minimum 3, vagy 5 évre lehet bérelni, a világ legjelentősebb cégei bérlik ki. Ide hívják meg üzletfeleiket, közismert személyiségeket, színészeket, politikusokat, stb. Egy-egy sporteseményen a VIP vendégek ételt is kapnak, ezeket nekünk kellett elkészíteni. Előétel, főétel, desszert, hibázási lehetőség nincs.
Számomra az igazi különlegességet mégsem a munka adta, hanem az, amikor lehetőségünk volt látni a meccset, belekóstolni annak hangulatába. Felejthetetlen élmény volt, amikor 70 000 ember egyszerre tapsolt, énekelt, fütyült. Még ma is libabőrös leszek, ha arra a hangulatra gondolok, hatalmas élmény volt.
Hogyan lett végül is Forma-1-es szakács?
Érdekes volt az akkor munkám is, de elég nehezen volt kiszámítható az elfoglaltság. Szabadúszó szakácsként nem volt fix munkaidő beosztásom. A Forma-1 talán nagyobb kihívást jelent, de sokkal kiszámíthatóbb is, hiszen minden 2. futamon kell részt venni, ez 10-14 napos elfoglaltságot jelent futamonként. Ez pedig a családom miatt döntő érv volt, ezért természetesen szerettem volna a cégen belül bekerülni a Forma-1-es szakácsok csapatába. Nyilván ehhez kellett az, hogy a cég megismerje még jobban a munkámat, személyemet, s én is ismeretségeket kössek. Végül valóra vált az elképzelésem, 2019-ben a francia nagydíjon kezdtem az F-1-es munkámat.
Azt el kell mondanom, hogy jelenleg semmi nem rutinszerű, „szabványos” az F-1 világában, hiszen a Covid a Forma-1 világára is hatással volt és van. Tavaly pl. az Ausztrál Nagydíj után hosszú szünet jött, a verseny elől lezárták Európát. Én a Magyar Nagydíjon kapcsolódtam vissza a munkába.
Hogyan kell elképzelni a Forma -1 konyháit, elutaznak a futam helyszínére, Imolába, Barcelonába, stb., átveszik a konyhát, s kezdődhet a munka?
Nem ennyire egyszerű a dolog. A versenypályákon olyan helyiségek vannak, ami a konyha működtetésére megfelelő. A berendezést, eszközöket a hűtőgéptől a tányérokon és poharakon át a szalvétáig, mindent a mi cégünk szállít le. Hatalmas kamionokon érkeznek a konyhai felszerelések, így az első nap a konyha berendezésével kezdődik, az utolsó pedig a kamionokba történő bepakolással zárul.
Mit és miből főznek?
A kollégám állítja össze az egyes futamokra a tervezetet, amit aztán a központban módosítanak, összeállítják a végleges ételsort. Az, hogy milyen alapanyagból, az mindig kérdéses, az az igazi kihívás. Előre nem tudjuk sem az alapanyagok minőségét, sem azt, hogy milyen kiszerelésben érkeznek azok. A zöldségfélék tisztítottak lesznek, vagy sem? Nekünk ettől függetlenül minőséget kell produkálnunk.
Miután azok, akikre mi főzünk, elég széles mértékben képviselik a nemzetközi palettát, ezt mindig figyelembe veszik. Arra is ügyelnek, hogy az egyes futamokon az adott ország egy speciális étele is a vendégek elé kerüljön. Budapesten pl. rakott burgonyát kellett készítenünk, mint magyar specialitást. Finom volt, de meglepő volt látni, hogy nem főételként, hanem köretként fogyasztották a vendégek.
Természetesen az ínyencségek közé tartozik az óriás garnéla, a bélszín, hátszín, bárány, stb. Ahol arra valamelyik rendezvényen szükség van, azokból kell ízletes ételt készítenünk.
Kikre főznek önök?
Többféle szakács csapat dolgozik a Forma -1-ben. Mi öten, 2 szakács és 3 szervizes, mindannyian magyarok vagyunk, azoknak főzünk, akik lehetővé teszik, hogy a Forma-1 a világ minden pontján látható legyen. Technikusok, operatőrök, sportszerkesztők, műszaki mérnökök. S hozzájuk csatlakoznak a riporterek, újságírók. Míg a technikusok inkább az egyszerűbb ételt kedvelik, a riporterek már vágynak az igazi ínyencségekre, s nekünk ezt az igényt ki kell elégíteni.
A verseny szervezésének jellege miatt mi a verseny kezdete előtt 10-12 nappal kezdünk. A kezdeti létszám, amire főzünk 50-60 fő, ami a verseny napjaira fölmegy 400 főre is.
Gondolom, hogy a 10-12 napos munka, vagy az utazás komoly megterhelést jelent?
Az utazás talán kevésbé fárasztó. Még most is, annak ellenére, hogy a Covid miatt először Amszterdamba kell repülnünk, s onnan KLM géppel a verseny helyszínére, elviselhető. Európában 3 óra alatt így is el lehet jutni bármelyik helyszínre. S számomra elviselhető a tengerentúli utazás is. Azzal együtt, hogy pl. Ausztráliába dohai átszállással utaztunk, s az út 15-16 óra volt, eltelt az idő. Ezeken a repülőgépeken már sok gondot fordítanak az utasok komfortérzetére, videót nézhetünk, zenét hallgathatunk, stb., így viszonylag jól elviselhető az utazás.
Ami a szakács szakmát illeti, a vendéglátásban nem ismeretlen a napi 12-14 óra munka. Itt is ez van, ami talán nehézség, hogy a 10-12-14 nap alatt nincs szabadnap, az egyfolytában munkával telik.
Ami számomra talán az nehézség, az az időeltolódás. Nekem nem is az odautazás során okoz gondot, hanem amikor hazaérkezek. Ausztráliából hazajövet 3 napig nem nagyon „tudtam magamról”, délután akartam aludni, éjjel fent lenni.
Vannak-e különleges élmények a mindennapi munka során?
Számomra különleges dolog, hogy a megérkezés napján lehetőségem van az adott ország, város életébe bepillantani. A francia futamon pl. elmentünk a tengerpartra egy fürdőzésre. Hatalmas élmény volt az imolai futam kapcsán, amikor a szállásunk Milánóban volt, hogy megnézhettük a belváros, láthattuk a milánói dómot. Én erre már előzetesen készültem, ún. útitervet állítottam össze magamnak.
S élmény, hogy találkozhatunk a Forma-1 krémjét adó versenyzőkkel, hírességekkel. Én ezeket a találkozókat mindig a helyén kezelem, nem rólam szól a futam.
Mik a tervei?
Ebben az évben, ha nem változik a versenynaptár, akkor eljuthatok Szingapúrba, Brazíliába és az Egyesült Államokba ismét. Ezeket már nagyon várom! Hosszabb távú terveim között szerepel, hogy a 2 éve alapított Finecut-Chefwear egyedi szakácsruházati termékeket gyártó cégünk felfuttatásban aktívabban segítsek a feleségemnek, illetve új területeken is ki szeretném próbálni magam.
Sok mindent átélt. Mit üzenne azoknak, akik mostanság vehetik majd át a szakács szakma elvégzéséről szóló bizonyítványt?
Azt, hogy a tanulás nem ér véget az iskola elhagyásával. Folyamatosan tanulni kell, mert ez a szakma is olyan, ahol új ismeretek megszerzése nélkül nincs továbblépési lehetőség. A másik fontos dolog a kitartás. Ha az hiányzik, akkor ma nagyon nehéz ezen a pályán maradni
Köszönöm a beszélgetést, sikeres landolást Barcelonában!
Fotók: Furman Csaba
-rizner-