A stroke utáni rehabilitáció jelentősége

Hazánkban évente körülbelül ötvenezer ember szenved agyér katasztrófát. A stroke nem csak az idősek betegsége, egyre inkább sújtja a fiatalokat is, és egy magát teljesen egészségesnek érző ember keringési rendszere is bármikor egyik pillanatról a másikra összeomolhat. Ebben az esetben a vérrög vagy az érfalon képződő felrakódás bereped vagy leválik, ez elzárja az agyi artériát, blokkolva a vérkeringést.

A stroke tüneteinek észlelésekor (az egyik oldali végtagok gyengesége vagy bénulása, hirtelen kialakuló beszédértési, szótalálási vagy hangképzési zavar, hirtelen elhomályosuló látás, hirtelen kialakuló szédülés, egyensúlyvesztés, mozgási zavarok, minden előzmény nélküli, szokatlan jellegű erős fejfájás, zavartság, memóriazavar) azonnal mentőt kell hívni, nem szabad késlekedni, minden perc számít, hiszen az időfaktornak nagy szerepe van abban, hogy milyen maradványtünetekkel gyógyul a beteg.

A statisztikai adatok alapján a szélütést túlélők 48%-a féloldali bénulásban, 12-18% beszédzavarban szenved, 22% járásképtelen, 24-53% részben vagy teljesen mások segítségére szorul, 32%-a pedig depresszióval küzd.

A betegek felépülésében már az első napokban elkezdett gyógytorna, rehabilitáció tölti be talán a legfontosabb szerepet. Bár az agyi érkatasztrófa tünetei percek alatt alakulnak ki, a javulás fokozatos, gyakran hetekbe, hónapokba telik.

A féloldali bénultakká vált betegek rehabilitációja igen összetett feladat. A rehabilitációs programot szakmai team végzi, amelynek a beteg is aktív tagja. A tennivalók több részterületre oszthatóak, amelyeket más és más szakember lát el, de egymással szorosan együttműködnek a beteg érdekében.

A rehabilitáció célja az, hogy a beteg lehető legteljesebb fizikai aktivitását elérjük, valamint javuljon a beszédzavara, kommunikációs készsége és a kognitív funkciói.

Nekünk, gyógytornászoknak a feladatunk átsegíteni a betegeket a nehézségeken. Segítenünk kell a helyváltoztatás képességének helyreállításában, az önellátási funkciók ismételt kialakításában és a beteget át kell segítenünk a pszichikai károsodásokon. A gyógytorna célja tehát az önálló életmód, önálló járás elérése, az önállósodás minél nagyobb fokban való visszaállítása és korábban már elsajátított képességek újra tanítása.

Mind mentálisan, mind fizikailag fel kell építenünk a terápiát. Ehhez szükséges, hogy felmérjük a beteg aktuális állapotát, megvizsgáljuk, hogy mely területek vesztek el, miket kell visszahozni illetve erősíteni. Az alkalmazott fizioterápiás kezelések megkezdésekor minden esetben a beteg állapota, erőnléte a meghatározó, mely alapján a gyógytorna lehet passzív, vezetett aktív, aktív, egyéni és csoportos torna. Minden kezelés alkalmával a beteg reakcióihoz kell igazodni, rendszeresen értékelve a változásokat, új és új mozgáskombinációkkal továbblépni.

Elsődleges feladatunk az aktív mozgás beindítása, a kóros mozgásformák megszüntetése, az ép oldal túlzott aktivitásának csökkentése és az érintett oldal aktivitásának növelése. Minél több mozgásingerrel rá kell vennünk a beteget az aktív mozgások elindítására.

Kezdetben fontos a helyes fektetés (pozicionálás), majd a fordulás, felülés megtanítása, üléskor a megfelelő ülő egyensúly kialakítása, ezt követi a felállás megtanítása. Ha ezek már mennek, akkor sor kerülhet az álló helyzetben végzett testsúly áthelyezéses gyakorlatokra. A járás előkészítése után a segédeszközökkel végzett járásgyakorlatok következnek. A járás megtanulásához nagyon fontos a megfelelő segédeszköz kiválasztása.

Rendszeres gyakorlással a mozgásformák automatikussá válnak, beépülnek, ezért is fontos, hogy a beteg önállóan is gyakoroljon, a tőlünk kapott „házi feladatot” a napi gyógytornája után is megcsinálja. Lényeges, hogy a sok gyakorlás mellett a betegek nem csak végezzék a gyakorlatot, hanem oda is kell figyelniük, mert „újra tanítjuk” az agyat.

Bár az ágyhoz kötöttségtől az önálló járásig sokszor hosszú az út, de egy jól felépített rehabilitációs program át segítheti a beteget és a családját azon a testi és lelki megterhelésén, melyet az agyi érkatasztrófa okoz. A döntő szerep azonban a betegé, hiszen az Ő életereje, tenni akarása, kitartása nélkülözhetetlen ebben a folyamatban.

„Emeld fel a tekinteted. Húzd ki magad. Képes vagy rá.
Ha sötét is van, mindig lesz új reggel… Tartsd életben a reményt.”
(Jesse Louis Jackson)

Gór-Balogfalvi Bettina
Gyógytornász

Please follow and like us: