Beszélgetés Tóth Gáborral, a Kazincbarcikai Kórház ügyvezető igazgatójával

Elmúlt a vészhelyzet, tekintsünk vissza az elmúlt hónapokra. Milyennek  látja a járvány tetőzésének időszakát?
Szerintem sokakat meglepett, hogy a XXI. századi modern világot képes megingatni egy ilyen járvány. Az pedig különösen érdekes volt, hogy jó néhány országban olyan méreteket öltött, ami térdre kényszerítette az ottani egészségügyet.
Mindenféle  elmélkedés nélkül, van azért néhány tanulság.
Az egyik az az, hogy olyan vírussal találkozott az emberiség, aminek a mai napig nincs ellenszere, illetve van egy, de ez egy nagyon régi, de jól bevált módszer, a járvány terjedésének korlátozása. Ennyi az, amit tenni lehetett. S ez a helyzet megismétlődhet a modern világban, életünk része lehet.
A másik, ami számomra tanulságos elem volt, a média viselkedése. Jó néhány sajtótermék olyan tájékoztatásokat, sokkoló cikkeket , fotókat közölt, ami pánikhangulatot eredményezett. Ennek pedig az lett a következménye, hogy sokan olyan megoldásokat kerestek, követeltek, olyanokért kárhoztatták az egészségügyet, aminek nem lett volna sok értelme.
Ez pedig már  átvezet  minket  a harmadik   tényezőhöz , a tesztelés kérdésköréhez. Ezzel most nem is kívánok foglalkozni, hiszen szakmai véleményünket többször kifejtettük.

S van még egy fontos dolog, aminek az okát érdemes lesz kutatni. A lesajnált közép-európai régió országait kevésbé sújtotta a járvány, a többi államhoz viszonyítva jóval korábban és határozottabban léptek a kormányok. Összességében jobban szerepeltek az emberek, a kormányok és az egészségügy ezekben az országokban.

Tóth Gábor

Ön milyennek ítéli a hazai védekezést?
A véleményem az, hogy kellő időben,  jól  és hatékonyan lépett a kormány, szerintem ezt igazolja a rendkívül alacsony fertőzöttség is. Persze a korlátozó intézkedéseknek senki nem örült, nehezen viseltük, de ez volt a legeredményesebb ellenszere a járványnak. Most így nehéz erről beszélni, találgatás lenne, de, ha nincsenek ezek a korlátozások, akkor akár az olasz, spanyol  eseteket is átélhettük volna.

Sokakat foglalkoztat, miért kellett ennyi kórházi ágyat felszabadítani?
Ez a vészhelyzeti előírás egyik eleme volt. Senki nem tudta, hogy milyen mértéket ölt majd a járvány, lásd Olaszország, Spanyolország, Kína, USA, stb.
Erre kellett felkészülni. Most utólag sokan kritizálják  a kormány e döntését, de ha nem készülünk fel, s a járvány  komolyabb méreteket ölt, nem tudtuk volna ellátni a betegeket, akkor mi is lett volna? Ez, bár sokak számára jelentett nehézséget, jelentette bizonyos kezelések elhalasztását, helyes döntés volt.

Volt elegendő és megfelelő felszerelése a kórháznak? El tudják látni az esetleges 2. hullám betegeit?
Igen. Az első perctől kezdődően folyamatosan érkeztek a szükséges eszközök. Természetesen ez egy folyamat volt, nem egyik percről a másokra történt, ennek a folyamatnak a keretében  érkeztek a felszerelések.
A Covid-19 betegek ellátását megfelelő szinten tudtuk  volna biztosítani. Rendelkezésünkre álltak a szükséges pénzügyi források is.
Az is el kell mondani, hogy a kollektíva is felkészült a várható nehéz helyzetre, amiért köszönet illeti őket.
Visszatérve a kérdésére, ha lenne 2. hullám, amiről sokan beszélnek, egyesek novemberre jósolják,  minden feltételünk  adott a  koronavírusos betegek ellátására.  S szerintem  ez mindenkinek megnyugtató lehet.
A járvánnyal fertőzött betegellátás  biztosítéka az is, hogy  kórházunknak vannak megfelelő szakemberei ( infektológus, járványügyi szakember, nővértek, ápolók, stb. ),  akik szervezni  és biztosítani  tudják a betegellátást.

Hogyan élték meg a kórházi dolgozók a vészhelyzetet?
Nyilván nehezen, elsődlegesen a bizonytalanság miatt, hiszen senki nem tudta mi lesz, hogyan lesz? Senki nem tudta, mennyi betegünk lesz, milyen mértékű lesz a fertőzés? Ebben élni minden nap, nehéz. Egészen biztos, hogy sokakat megviselt pszichésen.
A kórház dolgozói jól vizsgáztak, köszönet illeti őket. Sokan szabadidejük feláldozásával végezték az előírt feladatokat. A betegellátás iránti elkötelezettséget jelzi, hogy egyszer sem kellett élni a vészhelyzeti vezénylés lehetőségével, mindig voltak olyanok,  akik önként vállalták a feladatok ellátását.

Mi a legfontosabb tanulsága az elmúlt hónapoknak, a járvány időszakának?
Az  hogy rögtön megjelent a pánikkeltés, a félelem elültetése az agyakba. A dezinformáció, a pánikkeltés,  ami minden tekintetben káros , ilyen kiélezett esetben pedig különösen az. Ez igaz a tesztelésekre, a védőeszközökre, az elmaradt kezelésekre.  Egyrészt ezeknek a híreknek sokszor semmi alapja nem volt, másrészt  nem voltak olyan esetek, mint amik  a közösségi  oldalakon terjedtek, csak hergelték az embereket.  Pánikhelyzet esetén ezek kimondottan károsak, mert nem a felelős viselkedést segítik elő, hanem a demoralizációt.

S tanulság az is, hogy az emberek többsége jól tűrte ezt az időszakot, s ezzel hozzájárult a járvány terjedésének korlátozásához. S ezért köszönet illeti őket is.

S persze az is megmutatkozott, hogy a segítő szándék jelen van a társadalomban. Rengetegen segítettek, önzetlen felajánlásaikkal támogatták intézményünket, melyet hálás szívvel köszönünk mindenkinek.

Köszönöm a beszélgetést!

-rizner-

Please follow and like us: