Az idei évben késett, de már zajlik a tiszavirágzás

Tiszavirág életű”, „kérész életű” – sokszor használjuk ezeket a kifejezéseket, amikor egy jelenség rövidségét akarjuk kifejezni, de nem biztos, hogy a mondás eredete is ilyen ismert. Pedig a kérészek néhány órás élete és násztánca a Tisza vize fölött Európa egyedülálló természeti látványossága.

A kérészek, ezek az apró lények meglepően rövid életet élnek, és ettől is olyan különlegesek: kikelnek a bábból, vedlenek, párosodnak, a nőstények lerakják a petéket, majd mind elpusztulnak. A legjobban talán az mutatja, milyen rövid is a kérészek élete, hogy szájszervük szinte nincs is, annyira csökevényes: a kifejlett rovarként eltöltött néhány óra alatt nincs szükségük táplálékra.

A kérész egykor egész Európában honos volt, mára viszont a kontinens legnagyobb részéről eltűnt. Hazánkban is tömegesen már csak a Tiszában és mellékfolyóinak alföldi szakaszán fordulnak elő, itt élik le rovaréletük néhány óráját. 

Mihelyt megkezdik tiszavirág rövidségű életüket, egy céljuk van csupán: párt találni, párzani és így bebiztosítani az utódokat. A tömeges nász a víz felszíne fölött történik, majd a nőstény kicsit távolabbra repülve lerakja a petéit a vízre. Egy nőstény általában 7-8000 db petét rak. A peték lesüllyednek a mederfenékre, majd a kikelő lárvák befúrják magukat a meder iszapos falába, és ezekben a vájatokban élnek a következő három évben, amikor is kikelnek, és minden kezdődik elölről.  A mikor teljesítették rovarlétük egyetlen célját, és gondoskodtak fajuk fennmaradásáról, a kérészek mind elpusztulnak, tetemük úszó takaróként fedi be a Tiszát. Ám haláluk sem felesleges, fontos ökológiai haszna van: számos hal-, madár- és békafajnak szolgálnak táplálékul.

Fotók: aszegedi.hu