Járványról, munkáról, mindennapokról. Beszélgetés Káli Tamásné ápolási igazgatóval


Megszűnt a Covid-19 járvánnyal kapcsolatos vészhelyzet  Magyarországon. A legnagyobb felelősség az elmúlt időszakban az egészségügyi dolgozókra hárult. Hogyan élték meg az elmúlt időszakot, milyen tanulságokkal szolgált? Ezekről, valamint a félelmekről, fáradtságról, felelősségről  beszélgettünk Káli Tamásnéval, a Kazincbarcikai Kórház Nonprofit Kft. ápolási igazgatójával.


Milyen volt az első nap a vészhelyzet kihirdetését követően?
Bár tudtuk, hogy bekövetkezik, mégis mindenkit meglepett, hogy hazánkba is elért a fertőzés. Sokakban, ugyan úgy, mint minden polgárban, rengeteg kérdést vetett fel, aggódást váltott ki a sajtóban megjelent, külföldi híradások képei. Talpig védőruhás orvosok, ápolók, sok helyen  lehetetlen állapotok, felhalmozott koporsók, katonák….
Ezek ellenére mindenki tette a dolgát, de mindenkiben ott volt a félsz. A munkatársak a családtagjaikat féltették, mi lesz, ha hazaviszik a fertőzést?
S persze a kétely és a félsz tovább nőtt, amikor katonaruhában megjelentek a kórházparancsnokok. Mi lesz itt?  Mivé fajulhat a járvány? Tudtuk, hogy Európa és a világ számos országában óriási a baj, nem győzte az egészségügy kezelni a hihetetlenül magas számú beteget. Mindenki agyán átfutott: nálunk is ez lesz? Nálunk is tarol majd a fertőzés? Az lesz, mint Kínában, az olaszoknál, spanyoloknál…?

Káli Tamásné ápolási igazgató


Mi nehezítette még ezt az időszakot?
Az orvostudomány keveset tudott és tud erről a fertőzésről, nincs ellenszer, nem voltak ismertek a betegség tulajdonságai. Sok külföldi országból érkeztek rémisztő hírek, fotók. Mindenkiben megfordult a gondolat, mi lesz, ha a mi kórházunkba is érkeznek, tömegével érkeznek a betegek?
S persze, rajtunk csattant az ostor is. Nekünk végre kellett hajtani a járványügyi előírásokat, betartani és betartatni az infekciókontroll óvó-védő rendszabályait és sokan ezt nem értették meg. Nem értették meg, hogy a betegellátás korlátozása, a látogatási tilalom, a szigorú beléptetési rendszer nem a mi találmányunk. Ezt végre kellet hajtani a járvány terjedésének korlátozása érdekében.

Igazából e fertőzés ellen nem volt és nincs megfelelő  védőoltás, gyógyszer, csak a hagyományos eljárások,terápiák, az új fertőzések megelőzése és a fertőzöttek elkülönítése. S ez mindenkinek, betegnek, orvosnak, ápolónak, hozzátartozóknak egy különlegesen nehezen megélhető helyzetet jelentett. De ne feledkezzünk meg a kórház összes többi dolgozójáról sem, akik nem közvetlenül a betegellátásban dolgoznak, hiszen igazi csapatmunkát, összefogást igényelt mindenki részéről ez a nehéz időszak és ebben minden aktívan dolgozó becsületesen helytállt.

Mi volt a tennivaló a járvány ideje alatt?

Sokan azt mondják, azt vágják a fejünkhöz, hogy nem is volt beteg, emiatt a dolgozók a lábukat lógatták. Ez szerintem sok dolgozónk számára fájó pont. Mert vissza kell emlékezni az első napokra, a mindenhol felbukkanó pánikhangulatra. Senki nem tudta, hogy hová fejlődik a járvány. Mi lesz a vége, mennyi beteg lesz?  Nekünk arra kellett felkészülni, ha sok beteg lesz, akkor is el tudjuk őket látni, mindent meg tudjunk tenni gyógyulásuk érdekében
A terjedés sikeres kezelése miatt valóban nem volt betegünk, de  ezt senki nem látta, senki nem tudhatta előre.  Nekünk ki kellett alakítani a betegek fogadására alkalmas részlegeket (106 férőhelyet monitorral, lélegeztető gépekkel, azaz teljes felszereltséggel, az ellátás megszervezésével) . Kórházon belüli elméleti és gyakorlati oktatásokat szerveztünk, továbbképzésre jártunk, hiszen erről a vírusról, kezeléséről, ellátásáról nem voltak korábban szakmai útmutatók, kézikönyvek. Biztosítani kellett minden területen a járványügyi előírások betartását, a beteg-és dolgozói biztonságot maximálisan szem előtt tartva. Ennek érdekében pl. gyakorolni kellett azoknak a speciális védőruháknak a felvételét, levételét, az abban történő betegellátást, amit sokan csak fényképekről ismernek.

Kép: illusztráció, likenews.hu


Miként élték meg a dolgozók ezt az időszakot?
Mint említettem, aggódással. Zömében  családanyák dolgoznak az egészségügyben. Mindenkit foglalkoztatott az a kérdés, mi le lesz, ha megfertőzi gyermekét, párját, szüleit?
Nem lehet nem szólni a felkészüléssel járó fizikai és pszichés terhelésről sem.

Úgy éltünk mi, mint annak a településnek a lakói, akik az áradó folyó partján  laknak. Megfeszülnek a munkától, hogy felkészüljenek az áradásra, mentsék értékeiket s közben másik szemükkel a vízszint emelkedését kémlelik, ami mindent elvihet… értékeiket, szeretteiket… S minden nap, annak  minden percében így élni és dolgozni nagyon megterhelő volt, komoly nyomot hagy mindenkiben.

Óriási fizikai és pszichés terhelésnek voltak kitéve a dolgozók. Voltak olyanok, akik ezt nem is bírták, megbetegedtek. Olyan is volt, aki emiatt elhagyta az egészségügyi pályát. Az ő feladataikat is át kellett venni.  Aki nem látott bele ezekbe a dolgokba, nem is tudja, hogy milyen nehéz időszak  volt ez számunkra dolgozóként, munkatársként, anyaként, gyermekként, családtagként, hozzátartozóként és az otthon lévő gyermekek mellett „pedagógusként” a digitális oktatás alatt.  Mindezek mellett nekünk is akadnak alapbetegségeink…emberből vagyunk mi is. Mindezt nem panaszként mondom, hiszen mi erre tettünk esküt, csak szeretném, ha mindenki értené, hogy ez az időszak nehéz volt, és miért volt az.


Van-e tanulság  ebből az időszakból az ápolási igazgató számára?
Természetesen. A kollektíva kitartásból összefogásból , betegellátásból vizsgázott. S örömmel mondhatom, hogy döntő többségében jól.
 Ez vészhelyzet volt, a dolgozók tudták, átvezényelhetik őket más intézménybe, akár járványos betegek ellátásához is, azonnal. Nálunk sokan önként nyilatkoztak arról, ha fertőzött beteg kerül hozzánk, nem szükséges a vezénylés jogával élni, ők önként vállalják ezeknek a betegeknek az ápolását. S ez egy olyan gesztus volt, ami jól jelzi, ezek a dolgozók valóban és nagybetűvel is írva, a betegek ellátására tették le esküjüket, erre születtek. Ízig vérig a betegekért vannak.

Van olyan, ami fájó pont, vagy örömteli esemény volt a vészhelyzet idején?
Mint említettem, nagyon nagy fizikai és pszichés terhelésnek voltunk kitéve, s tiszta szívvel mondom, rengeteget dolgoztunk. Ennek ellenére sok negatív megjegyzést kapunk, olyanokért, amikről nem tehetünk, amiket végre kellett hajtani. Nyilván számunkra is új volt ez a helyzet, okozhatott ez is sok bizonytalanságot, de tettük és ezután is tesszük a dolgunkat a legjobb tudásunk szerint.

Sokan firtatták, olyan lesz-e a világ a járvány után, mint előtte volt? Nem tudni, de sok tekintetben talán nem változott. Erre példa, hogy a járvány kezdetén az egészségügyi dolgozókat (is) megtapsolták, most pedig sokan a földbe taposnak minket az elmaradt időpontok, kezelések, látogatások miatt. Ez fájó és érthetetlen. Ez az emberi mentalitás, mások méltatlan és indokolatlan megbántása sokakban nem változott.  Nem lett előny a járvány okozta félszekből, sokak számára nem vált élete kísérőjévé a megértés, türelem,  tolerancia, empátia. Márpedig most arra lenne szükség, hiszen egy időben olyan sokan szeretnének bejutni ellátásra, ami képtelenség. Mi most is igyekszünk e tekintetben mindent megtenni, de egyszerre, rövid idő alatt ez képtelenség.

Mi most is türelemmel végezzük a munkánkat és örülünk, ha felénk is türelemmel fordulnak, („emberhez méltóan kommunikálnak”). Mert a betegekért és egymásért vagyunk!

A számtalan méltatlan megjegyzés, megalázó helyzet ellenére erőt ad az a sok-sok segítség és támogatás, amit az elmúlt időszakban magánszemélyektől, cégektől vállalkozóktól kaptunk. Jó tudni, hogy vannak közöttünk önzetlen, jóakaratú emberek is. Hálás szívvel köszönünk minden támogatást, minden jó szót, hitet adott a kollektívának.

-rizner-

Szerkesztőségünk  (www.hirozon.hu) folyamatos felhívásában kérte, hogy aki tud, nyújtson támogatást a Kazincbarcikai Kórháznak. Rengetegen csatlakoztak a felhíváshoz, köszönet mindenkinek, köszönet a sok-sok támogatásárét. Emberségből rengetegen vizsgáztak jelesre.
Közzétesszük azok névsorát, akik valamilyen formában segítették a kórházat. Ha valakit kihagytunk a felsorolásból, jelzés esetén azonnal pótoljuk mulasztásunk.
Köszönjük!

Akik támogatást nyújtottak a Kazincbarcikai Kórháznak
– Berente Önkormányzata: 1.000.000 Ft + gépkocsi sofőrrel
– Rozlozsnik Jánosné: 10.000 Ft
– Barkóczi István Ákos: 2.000 Ft
– Rémiásné Gulyás Anita: 5.000 Ft
– Dr. Gerbár és Társ Bt (Gerbár László): 100.000.Ft
– Green Plan Energy Kft. 500.000 Ft
– Dékány Józsefné: 30. 000 Ft
– Talpas Pál és neje: 10.000 Ft
– Exclusive Prima Catering: 100.000 Ft
– Kissné Demeter Diána: 2.000 Ft
– Attila Nagy: 12.673 Ft- “Ti értünk mi értetek ” felhívásra
– Hégerné Kalóczkai Zsuzsanna: 5.000 Ft
– Forgon Andrea: 10.000 Ft
– Nagy Antal (Nagy-Kovács Larina felajánlása) 2.000 Ft
– Rónaföldi Zoltán: 5.000 Ft
– Jaksa Bianka: 15.000 Ft
– Demeter Gézáné: 2.000 Ft
– Anonim: 40.000 Ft
– Anonim. 10.000 Ft
– Sziráczki Gyuláné: 10.000 Ft
– Vinkovics Norbert 4.000 Ft
– Talpas Pál és neje: 10.000 Ft
– Papp Károly és Károlyné 20.000 Ft
– Zsurinkáné Seres Viktória: 5.000 Ft
– Kazincbarcikai Diósgyőr szurkolók: 52.000 Ft
– Kaló Attila: 5.000 Ft
– Zólyomi Sándorné: 5.000 Ft
– Mezei Éva: 10.000 Ft
– Forgon Andrea 10.000 Ft
– Lászlófalvi Éva: 35.000 Ft
– Miklós Marcellina: 10.000 Ft
– Hungaropharma: 2.000.000 Ft
– BorsodChem Zrt.: 5.000.000 Ft
– Richter Gedeon: 2.000.000 Ft
– Roland Hrabina, Bagi Natália, Szekér Eszter, Lukács Georgina
– Kerekes Kriszti, Bódis Dávid, Szabó Levente (Angliában élő kazincbarcikai fiatalok): 83.283 Ft

Szájmaszkokat készítettek és adományoztak a kórháznak, egyéb adományok

– Roland Taxi: ingyenes taxi szolgáltatás
– Kolor Taxi: ingyenes taxi szolgáltatás
– Molnár Ferenc méhész: 10 kg méz
– BC Zrt: 90 db FFP2 típusú maszk
– Ignácz Csaba (Hospice Osztály részére)
– Pálfalvi Zsuzsanna, Ignéczi Istvánné
– Újkazinci Baráti Kör: 10.000 Ft +szájmaszkok, higiéniás szerek
– Kodály Zoltán Alapfokú Művészeti Iskola
– Fehérné Vécsi Mária, Csákó Erika, Jámbor István
– Simon Éva, Vrastyák Istvánné
– File Szabó Sándorné (Szemészet szakterületnek)
– Tarjányi Orsolya (Mozgásszervi rehabilitációs Osztálynak)
– Kövesdi Lajosné
– Gál Nikolett és édesanyja
– Kucskár Gyula Sándorné
– Berente, Szent Borbála Idősek Otthona dolgozói
– Madarász Andrea
– Varsányi- Zagyva Gerda
– Kerekesné Renáta
– Horváthné Kádár Judit
– Kovács Réka
– Tamás Valéria
– Hudákné Sándor Judit (Központi Fizioterápia részére)
– Gyurán Andrea (Központi Fizioterápia részére)
– Pocsainé Köteles Krisztina (Szemészet részére)
– Molnár Pálné, Nagyházi Istvánné
– Bocsai Attiláné (Krónikus Belgyógyászati Osztály részére)
– Molnárné Nagy Györgyi – Nagy Sándorné (Szülészeti Osztály részére)
– Anyaságért és Boldog Családért Alapítvány (Szülészeti Osztály részére)
– Icsó Éva (Szülészeti Osztály részére)
– Máté Józsefné (Szülészeti Osztály részére)
– Anyaságért és Boldog Családért Alapítvány (Vinyl kesztyű 400 db
Folyékony szappan: 10 l Szülészeti Osztály részére)
– Tóth Árpádné Rakaczki Ilona: 400 db steril kesztyű (Hospice Osztály)
– Horváth Mihályné Ella: szájmaszkok
– Anyaságért és Boldog Családért Alapítvány: 12 db nedvesítő szivacstál
– Tóth Sándorné MAGDI: textil szájmaszk
– Orosz-Varga Nikola: textil szájmaszk
– Diák Tímea és Fürjes Jánosné
– Hajeszné Kucskár Kitti: egyszer használatos szájmaszk
– Szuhafő Önkormányzata: szájmaszkok (Belgyógyászati Osztály)
– Családi Csemege Kisbolt, Kazincbarcika Nagy L út 2. : textil szájmaszk
– Klippel Erzsébet: 100 db varrott szájmaszk
– Anonim: 13 db lepedő, 4 db takaró huzat
3D pajzs nyomtatás a koronavírus elleni csoporttól: 110 db arcpajzs a covid részleg részére
– Diák Tímea és Fürjes Jánosné: gyógyászati segédeszközök
– Szőlősi Erzsébet palacsinta (Mozgásszervi rehabilitációs Osztálynak)
– Dorogi István üdítőket és édességet ajánlott fel (Központi Fizioterápia részére)
– Tóth Bertalan: Pizza
– Surányi Endre Szakgimnázium, Szakközépiskola és kollégium: Tiramisu
– Nagyhor Kft. (Horváth Tibor):10 % kedvezmény a Gála Kft-nél történő vásárláskor
– Csokvaományi Giovanni pizzéria (Belgyógyászati Osztály)
– Ambrózia Étterem és Panzió: 20 adag somlói galuska (Belgyógyászati Osztály)
– Veres Tímea: masszázsutalványok és betegeknek tisztálkodási szerek
– Sajóivánka Önkormányzata: új kávéfőző
– Sesztákné Bihari Marianna: mikrohullámú sütő
– Hajnal Szépségszalon: vízforraló
– Járási Hivatal Hatósági Osztály: -Belgyógyászati Osztály „A” oldalnak         
(vízforraló, szendvicssütő,  kenyérpirító)
– Újkazinci Baráti Kör: -Belgyógyászati Osztály „B” oldalnak
(vízforraló, szendvicssütő, kenyérpirító)
– Újkazinci Baráti Kör : Pszichiátriai Osztálynak
vízforraló,  szendvicssütő, szájmaszk
– Engi Tamás: higiéniás,felszerelések 10.000 Ft értékben, ásványvíz
– Járási Hivatal Hatósági Osztály: instant gyümölcsteák
– Lőrincz Péter: 1 db szendvicssütő

Please follow and like us: