Az a csodálatos univerzum (2) A világegyetem távoli pontjai

A Hubble  űrtávcső feladata megegyezik a Földön működő obszervatóriumok, vagyis megfigyelő-állomások feladatával. Cél az égitestek és azok egymásra való hatásának megfigyelése, rájuk vonatkozó adatok mérése, vagy becslése. Ezt a feladatot a világűrbe helyezett távcsövek könnyebben és nagyobb pontossággal tudják elvégezni, mint a földi teleszkópok, mert az előbbiek esetén a sugárzásnak nem kell a torzító atmoszférán áthatolnia, de az utóbbiak előnye, hogy a távcsőátmérő nem akadály.

A Hubble űrteleszkópot 1990. április 24-én indították a világűrbe  Discovery űrrepülőgéppel.  A működés első perceiben kiderült, hogy a távcső optikájának hibája miatt nem tud éles képeket készíteni és továbbítani az űrközpont felé. Elvégezték a távcső javítását, s ettől kezdve a Hubble ontani kezdte a világűr különböző részeiről készült döbbenetes felvételeit. Segítségével beleláthattunk az univerzum hatalmas méreteibe, s észlelhettük abban a hatalmas tégelyben a csillagok, csillagrendszerek születését és pusztulását.

A legtávolabbi galaxis, amit eddig észlelni tudtunk, az űrtávcső által 2016-ban felfedezett GN-Z11 amely tőlünk 13,4 milliárd fényévre található. Hihetetlen távolságokat tudott áthidalni az űrtávcső, olyan eseményekbe tudott bepillantani, ami innen a Földről nem látható.

Bár a csillagászok számára sok tekintetben új felfedezésekhez vezetett a Hubble űrteleszkóp, számunkra talán az az érdekes, hogy milyen izgalmas és csodálatos a világűr.

A képgaléria a képre kattintva nyitható meg.

Fotók forrása: NASA