Kazincbarcika önkéntesei (3.) Erzsike nénitől a Kodály Zoltán Alapfokú Művészeti Iskoláig

A kazincbarcikai önkéntesekről szóló 3. cikkünk feltehetően nem az utolsó. Olyan méreteket öltött a segítés szándéka, ami minden képzeletet felülmúlt. S ebben az a csodálatos, hogy  már az első nehéz pillanatban megmozdult a város lakossága, s  váltak rengetegen önkéntessé, példát mutatva ezzel

Három történetet emelünk most ki, de tudjuk, sokkal több önkéntes volt ennél.  Mi, kifejezve elismerésünket,  a történetek mellett felsoroljuk azokat,  akik segítettek. Egészen pontosan, akikről tudunk, mert sok önkéntes még nem ismert, csak tették a dolgukat, csendben.  

Magánszemélyek mellett  a kazincbarcikai éttermek, pizzériák, intézmények  is segítettek. Boltokba, kórházba, orvosi rendelőkbe adományoztak pizzát, somlóit, tiramisut. A nehéz helyzetbe került vendéglátósok (mert őket  igen  jelentősen sújtja a mostani helyzet) az  Ambrózia Étterem és Panziótól a pizzériákon át a Vályú Étkezdéig mindannyian ezzel fejezték ki köszönetüket a legnehezebb feladatokat ellátók előtt.

Sinkó Lajosné Erzsike 63 éves nyugdíjas varrónő. Ha a városban járt,  mert mennie kellett valahova, mindig vitt magával az általa készített szájmaszkokból. Ha a postán vagy épp a gyógyszertárba volt elintézni valója, mindig adott az ott dolgozóknak az általa készített szájmaszkokból. De készített szájmaszkot  a mentősöknek, a lépcsőház lakóinak,  küldött a dajkáknak, óvó néniknek.  Akkor is segített, ha megkérték. Így vitt a kisboltba, ahová vásárolni jár. Miből telt az anyagokra?  Saját nyugdíjából.  Miért vállalta fel ezt?  Mert úgy érezte, neki segítenie kell, önzetlenül.

Kerekesné Renátát is az önzetlen segítségnyújtás vezérelte. Akik ismerik, azok tudják,  hogy  rá mindig lehet számítani. Ebben a helyzetben számára egyértelmű volt, hogy ha valamikor, akkor most segítenie kell.  Renáta kisgyermek nevelő, s az idén megszerezte a mentő szakápolói képesítést. Mindkét hívatás a segítségről, önzetlenségről szól, s ebben a helyzetben számára teljesen egyértelmű volt, hogy mit kell tennie. Magán emberek, egészségügyi dolgozók, szomszédok, óvó nénik viselik az általa készített szájmaszkokat. Renáta is saját pénzéből vásárolta az anyagokat.

A Kodály Zoltán Alapfokú Művészeti Iskola  mindennapi élete  eddig is a segítség jegyében telt. Zenészként, táncosként gyakran jártak szívességből fellépni, adtak kölcsön  táncruhákat, hangszereket, eszközöket, s  olykor jótékonysági eseményeken is részt vettek.
Az iskolák a járvány miatt kiürültek, így  ebben a helyzetben a Kodályosok sem tudtak sehová elmenni fellépni, zenélni, táncolni.  

Az ötletgazda  Tarjányi Orsolya, az intézmény helyettese vezetője  volt. Ahogyan fogalmazott: „valahogy természetesen adta magát a gondolat: az iskola sajnálatos – egyben érthető – módon kiürült, az év végi táncbemutatók ideje bizonytalan időre elhalasztódott, ugyanakkor adott volt  egy lehetőség.” 
 Az iskola jelmeztárosa, Sedlák Viktorné Olga (aki egyben varrónői feladatokat is ellát az intézményben),  a táncos ruhák készítését félretehette egy kis időre. Ahol varrnak, ott mindig akad maradék méteráru, ráadásul egy-egy arcmaszkhoz nem kell túl sok anyag.
A maszkok megvarrásához szükséges gumit az iskola zeneművészeti ága tanárainak fellépései során megkeresett pénzből vásárolták meg.
Minden adott volt tehát, hogy részt vegyenek a városi és városkörnyéki segítségadásban. Kerek Gábor intézményvezető  támogatta ezt a kezdeményezést, így megkezdődhetett  a munka. Sedlák Viktorné Olga ügyes kezei által el is készült 105 db maszk, ami pár óra alatt gazdára talált. Négy helyre vitték el a szájmaszkokat. A Kazincbarcikai Kórház szülészeti és rehabilitációs osztálya 30-30 db-ot kapott, a GYEK sürgősségi ambulanciája szintén 30 db-ot.  A fennmaradó  15 db maszkot pedig házi segítségnyújtásban dolgozó szociális munkások kapták meg.

Akikről még tudunk:
Szájmaszkokat készítők

Ignácz Csaba
Pálfalvi Zsuzsanna
 Ignéczi Istvánné
Újkazinci Baráti Kör
Kodály Zoltán Alapfokú Művészeti Iskola
Fehérné Vécsi Mária
Csákó Erika
 Jámbor István
Simon Éva
Vrastyák Istvánné
File Szabó Sándorné
Tarjányi Orsolya
Kövesdi Lajosné
Gál Nikolett és édesanyja
Kucskár Gyula Sándorné
 Berente, Szent Borbála Idősek Otthona dolgozói
Madarász Andrea
Varsányi- Zagyva Gerda
Kerekesné Renáta
Horváthné Kádár Judit
 Kovács Réka
Tamás Valéria
Hudákné Sándor Judit
Gyurán Andrea
Pocsainé Köteles Krisztina
Molnár Pálné
Nagyházi Istvánné
Bocsai Attiláné
Molnárné Nagy Györgyi
Nagy Sándorné
Anyaságért és Boldog Családért Alapítvány
Icsó Éva
Máté Józsefné
Horváth Mihályné Ella
Tóth Sándorné Magdi
Orosz-Varga Nikola
 Hajeszné Kucskár Kitti

Egyéb felajánlások

Roland Taxi,  
Kolor Taxi

Molnár Ferenc méhész
Szőlősi Erzsébet palacsinta (Mozgásszervi rehabilitációs Osztálynak)
Dorogi István üdítőket és édességet ajánlott fel (Központi Fizioterápia részére)  
Tóth Bertalan: Pizza
Surányi Endre Szakgimnázium, Szakközépiskola és kollégium: Tiramisu
Nagyhor Kft. (Horváth Tibor): 10 % kedvezmény a Gála Kft-nél történő vásárláskor
Ambrózia Étterem és Panzió
Kocka Pub és Ételbár
Vályú Étkezde

Köszönet mindenkinek, aki ebben az önkéntes összefogásban részt vállalt, példát mutatott!

Az önkéntesekről szóló minden információt köszönettel fogadunk.
Elérhetőség
email: hirozon@citromail.hu
Facebook: www.facebook.com/hirozon.hu/

Az önkéntesek előtt a kazincbarcelónai rapper, Deniz – Csoda- c. számával tisztelgünk.