ASZTALRA KÖPNI ÉS A ZSEBKENDŐ TARTALMÁT TANULMÁNYOZNI TILOS VOLT, DE ODA SZ@RTAK, AHOVA AKARTAK

A filmek romantikus képet festenek a barokk kori Versaillesről és Franciaországról. Elegendő,  ha csak az A  Három testőr c. film romantikus, idilli képeire gondolunk.  Szép táj, gyönyörű ruhák, pompa. A filmek világától  eltérő a valóság,  hátborzongatóan eltérő. Valójában  Franciaország és  Versailles egy telesz@rt, televizelt, testszagtól és nehéz állati szagoktól bűzlő hely volt.

A LEGJELENTŐSEBB FRANCIA KIRÁLY ÉLETÉBEN KÉTSZER FÜRDÖTT
A sok egyéb tény mellett  elegendő, ha csak arra gondolunk, hogy a franciák legjelentősebb  királya,  XIV. Lajos, a Napkirály,  a legenda szerint életében mindösszesen kétszer fürdött. Először  esküvője előtti napon, másodszor pedig  1665 augusztusában orvosi rendeletre.  Volt még egy lábmosása is, ez a halála előtti napon történt.
Tisztálkodása-  s mások tisztálkodása is-   kimerült abban, hogy naponta egyszer hagyta megtörölni a kezét – és néha az arcát – egy nedves, parfümmel illatosított kendővel. Nem csoda, hogy a Párizsban szolgáló orosz követ azt írta őfelségéről, bűzlik, mint egy vadállat. Szeretője szerint pedig csak úgy tudott vele fetrengeni az ágyban, ha közben orrát befogta.

ASZTALRA KÖPNI ÉS A ZSEBKENDŐ TARTALMÁT TANULMÁNYOZNI TILOS VOLT, DE ODA SZ@RTAK, AHOVA AKARTAK

A mindent elborító bűz és fertő ellenére örömteli, hogy voltak azért igen kemény szabályok is. Szigorú szabályok voltak érvényben pl. a királyi lakomák alkalmával. Ezek szellemében nem volt tanácsos könyökölni, vakarózni, orrát, fülét piszkálni az embernek, de a szigorú szabályok miatt a lovagok még egy jót sem sercinthettek szabadon, a pillanat ihletétől befolyásoltan. Pontosabban: úriember nem köpött az asztalra, sem az asztalon át, hanem csakis a földre vagy a falra.

Bár a köpködést szabályozták, a szükség elvégzését azonban nem kötötték szabályhoz a lakomák alkalmával.  Két lehetőség volt. Szolgák vitték körbe a széket, amibe „bili” volt illesztve, így étkezés közben az asztalnál  végezhette el dolgát a szorult helyzetbe kerülő. Másik megoldás: egyszerűen besurrant a függöny mögé, s ott könnyített magán a szükségét érző illető.  Ez utóbbi jobban is járt, mint az asztalnál biliző, hiszen függöny formájában kéznél volt a fenéktörlés lehetősége.

A K@KÁLÁS SZABADSÁGA,  AMI LEDÖNTÖTTE A KASTÉLY  EGYIK EMELETÉT
A királyi vár, kastély személyzete, katonák és mindenki  ott könnyíthetett magán a palotában, ahol épp rájuk tört a szükség. Ha nem akartak kimenni a kertbe a bokrok közé, leguggoltak a folyosóra,  lépcsőre,  behúzódtak egy ablakmélyedésbe. Inasok, szolgák, katonák, udvaroncok ezreiről beszélünk, akik napi szinten tartózkodtak a királyi palotában és végezték el  dolgukat,  gyakorlatilag ötletszerűen, az aktuális szükség szavát követve.  Megjegyzendő, közel 20 000 ember tartózkodott a kastélyban és közvetlen környezetében, tehát termeltek elég szépen.  A vizelet és  az ürülék, keveredve a tömeggel, az  izzadtság, a birkák, kecskék, malacok, marhák  beszivárgó szagával,  elviselhetetlen bűzt eredményezhetett.
Egy, a versailles-i udvarról szóló elbeszélés szerint egyszer  egy egész emelet szakadt le, mert a kifejezetten az ürülék tárolására szolgáló szoba padlója nem bírta tovább a több tonnányi súlyt. A kastélyba ugyanis az itt-ott elhagyott csomagokat ide lapátolták be a szolgák.

A FÜRDÉS FÁRASZTÓ ÉS EGÉSZSÉGTELEN
Akkoriban orvosilag volt ellenjavallt a víz bőrrel való érintkezése. Lehet ezért mondani, hogy az „egészségtudatos életmód”  jegyében tartózkodtak a fürdéstől. A kor tudósai úgy vélték, a különböző betegségek külső anyagokkal, például vízzel jutnak a szervezetbe. Legyünk őszinték, ebben volt is valami, hiszen az ürülék nem csak a várban, de a városokban is keveredett a vízzel. Csatornázás nem lévén, mindent ellepett az emberi ürülék, több tízezer ember k@kált oda, ahova akart.
Ha megtelt a lakásban a tároló eszköz, csak vettek egy nagy levegőt, és kiborították az ablakon keresztül az utcára. Aztán az valakinek vagy a nyakába hullott, vagy valaki belelépett.  Nem sokat foglalkoztak ezzel.
Ebben messze visszaléptek az ókori rómaiak és görögök higiéniájától, s így lett ez az időszak a bűzlő Európa időszaka.

A PALÁSTOLÁS NAGYÁGYÚI: A Parfümtől a parókáig.
A szagok és a kellemetlen társak (pl. tetvek, bolhák) elviselése érdekében születtek meg azok az újítások, amelyek a bűz mellett különösen ismertté tették ezt az időszakot, Párizst és Franciaországot.
A parfüm elterjedése a bűz elütését szolgálta. Víz helyett parfüm!
 De ekkor jöttek divatba az aranyból  vagy elefántcsontból készült  hosszú pálcikák, amelyek a tornyos, álhajas frizurák alatt megbújó tetvek et igyekeztek sorba rendezni, a kis csinytalanok okozta viszketést csökkenteni. Ezt később tovább fejlesztették, mert kopaszra borotválták a fejüket (a nők is), s parókát hordtak helyette. Abból időnként legalább   ki lehetett rázni a hívatlan vendégeket.
Hódítottak a különböző arcpirosítók, – festékek is, melyekkel nem csak bőrüket igyekeztek ápoltabb színben feltüntetni, hanem  próbálták ezzel megadni annak  azt is, amit a természet az alkotása során elvett tőlük. 

MEGTISZTELŐ, HA TRÓNOLÁS KÖZBEN FOGAD A KIRÁLY!
Voltak persze szerencsésebbek is, akiknek nem kellett  a függöny mögé beosonni és dolgukat ott elvégezni. A  királyi család tagjai, és egyes előkelők árnyékszéket használhattak. Ez valójában egy bársonnyal bevont, kényelmes karszék volt, ülő részén egy lyukkal, alatta pedig bilivel. Ilyenen ültek a királyi tanácsosok, hogy fontos megbeszélnivalóik közben ne kelljen folyamatosan kiszaladgálniuk, elintézték ott  mindent  egy ültő helyükben, tárgyaltak és közben k@káltak.
Ebben a király sem volt szégyenlős: nagy megtiszteltetés volt egyébként, ha „trónolás” közben fogadott valakit a király.

MILYEN IS VOLT AKKOR VERSAILLES?
Semmiképp nem egy turistaparadicsom. Sokkal inkább egy telesz@rt, televizelt, testszagtól és nehéz állati szagoktól bűzlő hely volt, ahol az emberi sz@rról felröppenő legyek dongták össze a felszolgált ételeket.
Hát…. nem egy gusztusos múlt utazás Versailles  történetébe betekinteni.