Az, hogy az emberiség gyermekei jövőjét komolyan veszélyezteti, nyilvánvaló. Mindennapossá váltak a klímaváltozás hatásai: a hirtelen lezúduló csapadék és annak pusztításai, , az aszály, az édesvíz készletünk csökkenése.
A Földünket sújtó sokféle negatív hatás közül kiemelkedik (de vajmi kevés figyelmet kap) az édesvíz készlet drámai csökkenése.
2025-re az emberiség ötöde, bő másfél milliárd ember fog olyan területeken élni, ami vízhiánnyal küszködik.
“A következő közel-keleti háború a víz miatt fog kitörni, nem a politika miatt”, mondta Butrosz-Gáli ENSZ-főtitkár 1985-ben, és jóslata szép lassan valóra válit. Észre sem vettük, de a vízért vívott háborúk már elindultak: Szíria, Irak, a szunniták, az Iszlám Állam. A vallásos színfalak mögött valójában a Tigris és Eufrátesz vízkincseiért zajlik a háború . Víz nélkül a sivatagos területen nincs élet, így vagy háború, vagy migráns áradat, agy, mint látjuk, a kettő együtt. Szakértők szerint a civilizáció bölcsőjének, a Termékeny Félholdnak (Tigris és Eufrátesz vidéke) legfeljebb egy évszázada lehet hátra a teljes kiszáradásig.
Kiszáradó tavak, apadó folyók
Az
Aral-tó mára megszűnt létezni, pedig valaha a Föld 4. legnagyobb tava volt. Hasonló a sorsa
Afrikában a Csád-tónak is. A valaha fél Magyarország területű tó 25 ezer
négyzetkilométerre csökkent, majd 2000-re, azaz több mint tizedére zsugorodott
30 év alatt, miközben 70 millió embert szolgál ki vízzel. Nekik ma már nincs
elegendő ivóvizük, kénytelenek elmenekülni innen.
Az elmúlt 20 évben Kínában háromezer kisebb-nagyobb tó száradt ki és tűnt
teljesen csak a Sárga-folyó vízgyűjtő területén.
A Gangesz, a Nílus, a Jangce több száz kilométeres
szakaszokon biológiailag halott. Az már látható, hogy a következő harminc évben a világ
legnagyobb folyói átlagosan 25-30 százalékos vízhozam-csökkenésen fognak
átesni, és ennek a tragikus következményei között csak egy a sorban, hogy
a vízierőművek áramtermelése megcsappan. Nem lesz elég víz a
mezőgazdaságnap, iparnak, s nem lesz elegendő ivó víz.
Elfogy az iható édesvíz
A vízfogyasztás
meredeken nő. Egy szelet kenyér előállításához a mag elvetésétől a kész termékig
40, egy hamburgeréhez pedig 2400 liter
vízre van szükség.
Persze itt nem csak arról van szó, hogy többen vagyunk, többet iszunk, mosunk
és fürdünk; a legnagyobb fogyasztók a modern, öntözéses mezőgazdaság, az
állattenyésztés, az ipar. A vízhiány is először ezekre lesz hatással. Az
előrejelzések szerint 2050-re Kína és India rizs- és búzatermelése a vízhiány
miatt 30-50%-kal fog visszaesni, miközben az igény a gabonára legalább 20%-kal
nő majd.
Vagy víz, vagy vér
Pakisztán
és India 1947 után 15 éven belül három alkalommal vívott háborút a víz miatt,
és a Kasmír hovatartozása mellett ez az állandó diplomáciai viták és
kisebb-nagyobb fegyveres villongások fő oka is a víz. . A tények egyszerűek: Pakisztán
gazdasága nagyon nagy részben az Indusra és mellékfolyóira épül, amelyek
azonban Indiából érkeznek az ország területére. Ahányszor csak India
vízierőművet, víztározót, gátat épít a nagyobb folyókra, az nagyon érzékenyen
érinti Pakisztánt, némi túlzással arról van szó, hogy az indiaiak bármikor
elzárhatják Pakisztánban a vízcsapot. És néha el is zárják.
S persze Közel-Keleten sem mindegy, ki birtokolja a
nagyobb folyók vizét. A Tigris és az Eufrátesz birtoklásáért már folyik a
háború. De kitörhet bármikor a Nílus esetében is. Etiópia erőműveket épít a
Nílus felső részén, ezzel nagyban meghatározza Szudán és Egyiptom vízellátását.
E két ország a vízhiány félelmének árnyékában már az etióp erőművek
lebombázását célozta meg.
Nekünk lesz vizünk?
A világ számtalan táján komoly kérdés ez. A tények azt bizonyítják, hogy a
nagyvárosok (Los Angeles, Moszkva, stb.) komoly vízhiánnyal küszködnek ma is. A
klímaváltozás miatt hirtelen lezúduló csapadék átfolyik Magyarországon, s az
egyre gyakoribb nyári aszály idején már hazánkban is komoly vízhiány
jelentkezik. Gondoljunk csak az egye gyakoribb vízkorlátozásokra. A
klímaváltozás, a fokozott vízfelhasználás globális probléma, így minket is
érint.
Vízért olajat
A közel-kelti országok egyelőre úgy igyekeznek megoldani a vízhiányukat, hogy a vízigényesebb élelmiszereket nem termelik, hanem importálják, leginkább olajért cserébe. Már akinek van olaja. Ott van például Jemen, akinek nemigen van. Az egy személyre eső vízfogyasztás már most alig 200 köbméter évenként (a WHO 1000 köbméterben határozza meg azt a szintet, ami alatt már vízhiányban él valaki), és a helyzet csak rosszabb lesz: Szanaa, a főváros 5-6 éven belül teljesen ki fog száradni.
De a gazdagabb országoknál is rosszak a kilátások : Szaúd-Arábia vízfogyasztása például meghatszorozódott 25 év alatt, és a következő 20 évben megint meg fog duplázódni. Abu-Dzabi kútjaiban még 40 évnyi víz van, és kész, akkor kifogy a vízből az ország. Líbia 20 milliárd dollárt költött sivatagi, extrém mély kutak fúrására, de senki nem tudja, meddig fognak kitartani.
Egyre inkább úgy tűnik, hogy az édesvíz lesz az új olaj pár évtizeden. Annak birtoklásáért pedig komoly háborúk dúltak.
Eljött az idő, hogy mind egyéni, mind társadalmi, mind globális szinten felismerjük ezt a problémát. Azt, hogy vér fog folyni a vízért. Tenni kellene valamit, sürgősen.
Borítókép: Menekülés a szárazság elől Afrikában
-rizner-