Az 1954-es labadúgó VB döntőjére a svájci Bernben került sor 1954. július 4-én. NSZK és Magyarország játszotta a döntőt, a mérkőzés 3–2-es nyugatnémet győzelemmel zárult, és a német futballtörténelembe „berni csoda” néven vonult be. 311. mérkőzése.
Mindenki magyar aranyat várt, hiszen a magyar válogatott a VB döntőt megelőzően utoljára 1954. május 14-én kapott ki, Ausztriától.
A döntőben az ellenfél az egyszer már legyőzött NSZK gárdája volt. A csapat szakvezetője, Sebes Gusztáv némileg felforgatta a csatársort, mivel az előző két mérkőzést kihagyó Puskás Öcsi ismét játékra jelentkezett. Puskás beállítása a csapatba azóta is örök vitatéma a szakemberek és a szurkolók körében, mivel többen is azon a véleményen vannak, hogy a balösszekötő nem volt teljesen egészséges és így vállalta a játékot.
A magyar csapat összeállítása a következő volt: Grosics–Buzánszky, Lóránt, Lantos–Bozsik, Zakariás–Czibor, Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Tóth M.
A német szövetségi kapitány, hat helyen változtatta meg csapatát a csoportmérkőzések során magyaroktól elszenvedett 8-3-as vereséghez képest.
A döntő a 84. percig 2-2-re állt, ekkor lőtték a németek a győzelmet jelentő gólt.
Fotó: Nemzeti Sport
A válogatott, az akkori politikai viszonyok közepette, éjszaka, a tömeg elől elrejtve érkezett haza. A 2. legnagyobb sikert (VB döntő) elért csapat játékosai közül többen külföldre mentek focizni, nem tértek haza, s az akkori fogalmak szerint disszidensnek nyilvánították őket.