Máig fájó seb a magyar nemzet számára a trianoni békediktátum aláírása, melyet hazánkra kényszerítettek 1920. június 4-én. Olyan feltételeket támasztottak Magyarországgal szemben, mely példa nélküli. Hazánk akkori területének 2/3-át elcsatolták.
A trianoni szerződés kimondta, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlott, ennek következményeként Magyarország (Horvátország nélküli) területét 283 ezer négyzetkilométerről 93 ezerre, lakosságát 18,2 millióról 7,6 millióra csökkentették. Mintegy 3,2 millió magyar, a magyarság harmada került az új határokon túlra.
Nem csak a terület elvesztése volt trauma, hanem ami utána következett. Az elcsatolt területen élő magyarokkal szembeni „megsemmisítő” eljárások, vagyonuk elvétele, kitelepítések sorozata, stb.
Ezeket felejteni nem lehet. S nem tagadható az sem, hogy a terület elcsatolásával Magyarország gazdasági életét is tönkre tették, természeti erőforrásainak jelentős részétől megfosztották.
Ami a gazdaságot illeti, a korábbi Magyar Királyságból a termőföld 61,4%-a, a faállomány 88%-a, a vasúthálózat 62,2%-a, a kiépített utak 64,5%-a, a nyersvas 83,1%-a, az ipartelepek 55,7%-a, a hitel- és bankintézetek 67%-a került a szomszédos országok birtokába.
Trianon nem felejthető. A szétszakított családok évtizedekig nem találkozhattak, hiszen a szocializmus időszakában különösen Ukrajnába (akkori Szovjetunióba) és Romániába volt igen nehéz beutazni.
Az Országgyűlés 2010. május 31-én a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította az első világháborút lezáró trianoni békeszerződés aláírásának napját, június 4-ét.
Talán részben megoldást hoz majd az unió…igaz évtizedek múlva, amikor a határon túl lassan-lassan megszűnhet a magyarellenesség. Példa erre, hogy a mostani csíksomlyói misén a pápa ruháján lévő magyar feliratot letakartatták a hatóságok.
Szóval évtizedek múlva…addig kísért Trianon.
