Nincs szebb és nemesebb dolog
ezen a világon, mint anyának lenni.
Csodálatos dolog, hatalmas felelősség, mérhetetlen fáradtság és aggodalom. De
az anyai szeretet minden nehézségen átsegíti az édesanyákat, s ennek a
varázslatnak csak ők tudják a titkát.
A gyermeknek pótolhatatlan kincs az anya. Szeretetet ad, segít, ölel, bátorít.
Azt, hogy mennyire fontos, csak akkor érezzük, tudjuk, ha –amikor nagyon kellene- nincs mellettünk, vagy már elveszítettük.
Szeressük az édesanyákat, amíg
lehet. S vigyázzunk rájuk, miként ők vigyáznak gyermekeikre.
Az édesanyák örök aggódását Csóri Sándor írta meg Anyám szavai c. versében. Szebben
talán senki nem fogalmazhatná meg azt az érzést, ami az édesanyákat a sírig
kíséri, amitől valóban édesanyák.
| „Köszönjük neked fiam, hogy hazajöttél, mert mi már olyan öregek vagyunk, mint fönt a padláson az a falióra s a mutatónk már nagyon a temető felé mutat. Szép szerén azt se tudjuk, csütörtök van-e, kedd-e? Amikor jössz, az a mi vasárnapunk ,,,,,,,,,,,,,,,,, Csak várni ne kéne soha! Várni levélre, híradásra. Ha kisiklik egy vonat, nem alszom éjjeleket — A múltkor is, amikor Amerikába mentél, a szemem belülről kisebesedett: eljutsz-e? visszajutsz-e? ülsz-e még ide mellém? mert nekem minden távolság: tenger és tüskebokor és minden repülő lezuhan, melyen te utazol.” Köszönet az édesanyáknak a mérhetetlen szeretetért, figyelemért, törődésért! Köszönet a titkokért, amellyel rengeteg nehézségen át felnevelték gyermekeiket! Isten éltessen minden édesanyát! |