Később a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő-restaurátor művész szakán tanult, majd restaurátorként kezdett el dolgozni.
Vetített képek segítségével mutatta be a restaurátori munka rejtelmeit, a feladatokat, s mindazokat a munkafolyamatokat, amire nekik figyelni kell.
Kérdésre válaszolva beszélt arról, hogy ez a munka fizikailag is megterhelő, sokszor dolgoznak állványról úgy, hogy  felfelé kell nézni. Ilyenkor elfárad a nyakuk, sokat másznak állványról állványra, így ez is nagyon megterhelő. Legutóbb a veszprémi várban dolgoztak, most Egerben van restaurálási feladatuk.

Hogyan lehet sikereket eléri?  Kitartás kell hozzá, elkötelezettség, s tanulni kell. Ezek nélkül siker nem érhető el. Ma a fiatalok a digitális térben élnek, aminek sok előnye van. Fontos, hogy  azt hasznos célra használják.

Kormos Brigitta egy hivatást magas fokon ismerő, az iránt elkötelezett  közvetlen, barátságos hölgy. Barcika büszke lehet rá, hazavárjuk máskor is.

Borítókép: Kormos Brigitta és egykori tanára, Bukodiné Sólyom Ilona

The post Kormos Brigitta volt a “Barcika hazavár” sorozat vendége appeared first on Hírözön.

Történelmi sporteseményhez érkezik a Bodrog folyó: a Tokaj-Hegyalja Egyetem (THE) első ízben rendez nemzetközi részvételű sárkányhajó versenyt. A május 7-i FISU Egyetemi Világbajnokság selejtezőjén a hazai elit egyetemek mellett határon túli egységek is vízre szállnak Sárospatakon.

A Magyar Kajak-Kenu Szövetség (MKKSZ), a Magyar Egyetemi-Főiskolai Sportszövetség (MEFS) és a Tokaj-Hegyalja Egyetem közös szervezésében megvalósuló esemény a FISU Kajak-Kenu Egyetemi Világbajnokság hivatalos sárkányhajó selejtezősorozatának nyitóállomása. A verseny tétje hatalmas: fordulónként csupán két egység szerezhet indulási jogot az augusztus 17–20. közötti sukorói világbajnokságra.

A vendéglátó sárospataki intézmény szélesre tárta a kapukat: a budapesti, pécsi, szegedi és győri egyetemi csapatok mellett Ukrajnából és a környező országokból is érkeznek résztvevők. A nemzetközi nyitás új szintre emeli a Bodrog-parti versenyzés rangját, lehetőséget adva a hallgatóknak a határokon átívelő sportbarátságok kiépítésére.

A helyszínválasztás nem véletlen: a Bodrog csekély sodrása és nyugodt vízfelszíne kifejezetten alkalmas a sárkányhajó futamok precíz lebonyolítására, így biztosítva egyenlő esélyeket minden induló számára.
A házigazda Tokaj-Hegyalja Egyetem csapata nem bízza a véletlenre a szereplést. A sárospataki egység évtizedes sárkányhajós hagyományokra építve, de megújult energiákkal kezdte meg a felkészülést. A csapat élén élsportolói tapasztalattal rendelkező szakember irányítja az intenzív edzéseket, így a THE hallgatói a továbbjutás és a sukorói VB-részvétel egyik komoly esélyeseként vághatnak neki a május 7-i futamnak.

A nemzetközi szabályok szerint zajló versenyek három helyszínen zajlanak, hogy végül összeálljon a világbajnoki mezőny:

• 1. forduló: május 7. – Sárospatak (Bodrog folyó)

• 2. forduló: június 13. – Szeged

• 3. forduló: július 10. – Szolnok

A versenyek lebonyolítása a Magyar Kajak-Kenu Szövetség hivatalos szabályai szerint, a nemzetközi versenygyakorlat szigorú betartásával történik, garantálva a professzionális körülményeket a résztvevő egyetemisták számára.

Díjmentes Sajtóközlemény

Fotók: Tokaj-Hegyalja Egyetem

The post Nemzetközi vizekre evez a Tokaj-Hegyalja Egyetem: külföldi csapatokat is várnak a Bodrogra appeared first on Hírözön.

 Az idei megmérettetésen Nyíregyháza, Miskolc, Mátészalka, Kazincbarcika szerepelt az élbolyban.
  .A „Városmarketing kisvárosi nagykövete” különdíjat Kazincbarcika városa kapta, mint a Városmarketing Gyémánt Díj példamutató kisvárosi nevezője, a város összesen 17 díjat nyert az idei megmérettetésen.  A díjakat Prof. Dr. Piskóti István, a Marketing és Turizmus Intézet igazgatója, a zsűri elnöke és Sütő Ágnes, az MMSZ alelnöke, a Bankszövetség Főtitkár-helyettese közösen adta át.

Nyíregyháza, Mátészalka  Tiszavasvári, Kazincbarcika, Miskolc mellett Gyémántdíjas városok még: Devecser, Komárom, Kozármisleny, Mohács, Orfű, Pannonhalma, Sopron, Tiszavasvári, Várda, Baja, Balatongyörök, Balatonlelle, Komló, Székesfehérvár, Tata, Abony, Ajka, Gyál, Győr, Sajóbábony, Budapest XI. Kerület Újbuda Önkormányzata, Gödöllő, Bácsalmás, Fót, Szikszó, Siófok, Pécs.

A városmarketingről, a sikerről, a 17 Gyémánt díjól, a szakmai elismerésről, a kritikákról  beszélgettem Halász Norberttel, akit hatalmas megtiszteltetés ért azzal, hogy előadónak kérték fel a konferencián.

Mi is az a marketing, városmarketing? Szükség van arra?
A marketing valójában egyidős az emberrel, még akkor is, ha magát a szót régen nem használták. Tudat alatt gyerekkortól alkalmazzuk bizonyos elemeit: figyelmet szeretnénk, hatni akarunk, el akarjuk érni, hogy a másik megértsen minket vagy igent mondjon valamire. Ezt a lányos apukák biztosan jól ismerik: néha egyetlen mosoly is elég ahhoz, hogy a kiszemelt játék végül a kosárba kerüljön. Történetileg ugyanez a logika jelenik meg a kereskedelemben is: a kínálat és a kereslet összekapcsolása, az ügyfelek megszerzése és megtartása. A városmarketing ehhez hasonló, csak itt a „termék” maga a város. A feladat az, hogy a benne élők, a turisták, a befektetők és a vállalkozások számára is érthetően és hitelesen mutassuk meg, mitől értékes az adott település.

Kik hozták létre a szervezetet, ami a pályázati rendszert is működteti?
Az Országos Városmarketing Díjat a Magyar Marketing Szövetség alapította, a kezdeményezés pedig 2015-ben indult el a Miskolci Egyetem Marketing és Turizmus Intézetével együttműködésben. A céljuk az volt, hogy a településmarketinget jó irányba tereljék, elismerjék a valóban értékes kezdeményezéseket, és láthatóvá tegyék a jó gyakorlatokat. Ennek részeként adják át a „Városmarketing Gyémánt” díjakat, amelyek 2015 óta a hazai településmarketing egyik fontos szakmai elismerésének számítanak.

Önnek miért fontos a városmarketing?
Két irányból is fontosnak tartom a városmarketinget. Egyrészt befelé: nagyon jó visszajelzés arra, hogy mennyire érzik jól magukat az itt élők a saját városukban. Ha egy város tudatosan és jól építi önmagát, annak egyik legfontosabb eredménye, hogy a helyiek elégedettebbek, jobban kötődnek hozzá, és valóban otthonuknak érzik. Másrészt kifelé is kulcskérdés, mert a városnak vonzónak kell lennie a látogatók, a befektetők, a vállalkozások és a leendő lakosok számára is. A városmarketing lényege számomra röviden az, hogy segítsen egy településnek érthetően, hitelesen és szerethetően megmutatni önmagát.

Miért fontos, hogy legyen egy kifelé szóló, jó, eladható  városmarketing?
Azért fontos a kifelé szóló, jól felépített városmarketing, mert ma a települések is versenyeznek egymással: a figyelemért, a befektetésekért, a látogatókért és sok esetben a jövőbeni lakókért is. Ilyenkor az a kérdés, hogy egy város mennyire tudja világosan és hitelesen megmutatni, milyen értékeket kínál. Más szempont fontos egy fiatal családnak, más egy befektetőnek vagy egy turistának, de mindegyik esetben szükség van arra, hogy a város láthatóvá tegye az erősségeit: az intézményeit, az infrastruktúráját, az élhetőségét, a közösségi életét és a benne rejlő lehetőségeket. Én a közhangulatot is ide sorolom, mert egy város megítélését ma már nemcsak az határozza meg, mi van fizikailag jelen, hanem az is, milyen kép alakul ki róla az emberek fejében. A problémákat természetesen kezelni és megbeszélni kell, de a városmarketing feladata elsősorban az, hogy kifelé ne a hiányokat, hanem az értékeket és a fejlődési képességet mutassa meg.

Az ön által elmondottakra talán jó példa a Vízikomplexum esete. Sokan támadták az építkezést, annak körülményeit. Ön pedig azt mondta egy beszélgetés kapcsán, az önök feladata elsődlegesen az, hogy  megvizsgálják, a létesítmény kifelé hogyan piacosítható, s ez által miként növelhető a város ismertsége, elismertsége.  Ez az önök feladata, nem pedig a viták generálása, levezénylése.   Ez ennyire egyértelmű?
Szerintem, alapvetően igen. A vitáknak és az eltérő véleményeknek természetesen megvan a helyük, és egy város életében ezeket nem lehet kikerülni. Ugyanakkor a városmarketing feladata nem az, hogy ezeket a vitákat szervezze vagy kommunikációs középpontba emelje, hanem az, hogy egy fejlesztésben meglássa és megmutassa azt, ami a város szempontjából érték, lehetőség és vonzerő. Egy ilyen létesítménynél nekünk azt kell vizsgálnunk, hogyan tud hozzájárulni a város ismertségéhez, megítéléséhez és vonzerejéhez. Röviden: a városmarketing dolga nem a konfliktus menedzselése, hanem az érték láthatóvá tétele.

Egy másik példát is említenék. Városmarketing Gyémánt díjat kapott  Kazincbarcika és a Korda házaspár kapcsolata. Sokan erre legyintettek, pejoratív megjegyzéseket tettek. Tavaly Sajókápolnán voltam egy jótékonysági pókerversenyen, ahol sokan büszkén mutogatták a kazincbarcikai versenyen Korda Györggyel készült fotóikat, s mondták, nagyon jó volt az a verseny. Akkor feltehetően ez is egy érték, de miért nem tudjuk annak megfelelően kezelni?
Igen, ezt egyértelműen értéknek tartom. Nem véletlen, hogy a városmarketing konferencián az előadásomban is példaként hoztam fel Kazincbarcika és a Korda házaspár kapcsolatát. Ők nemcsak ismert és elismert művészek, hanem olyan emberek is, akik emberközeliek tudtak maradni, és valódi kapcsolatot alakítottak ki a várossal. Balázs Klárinak ráadásul személyes kötődése is van Kazincbarcikához, hiszen itt járt iskolába, így pontosan látja, mennyit fejlődött a város. Én azt gondolom, hogy a Korda házaspár hidat képez Kazincbarcika és a külvilág között, és ez a város számára kifejezetten érték. A pókerverseny sikere, a sok résztvevő, a pozitív visszajelzések és az emberek személyes élményei mind azt mutatják, hogy ez valódi kapcsolódás, nem mesterségesen létrehozott történet.

Sokan szeretik a pókert, sokan pedig gunyoros megjegyzést tesznek, tettek erről a kazincbarcikai eseményről,  mi lehet ennek az oka?
Szerintem ennek több oka is lehet. Egyrészt nincs olyan kezdeményezés vagy esemény, ami mindenkinek egyformán tetszik, ez teljesen természetes. Másrészt azt is látni kell, hogy a feltűnő, nagy visszhangot kiváltó dolgok mindig erősebb reakciókat mozgatnak meg, és a közösségi médiában sokszor a kritikus hangok hallatszanak hangosabban, mint az elismerők. Én ezzel együtt azt gondolom, hogy a jó dolgokat fel kell vállalni. A kazincbarcikai pókerverseny Korda György jelenlétével szerintem egyértelműen ilyen volt: sokakat megmozgatott, minőségi esemény volt, és rengeteg embernek adott pozitív élményt. Ha valami valódi értéket képvisel, attól még, hogy nem mindenkinek tetszik, még ugyanúgy érdemes a helyén kezelni.

Én úgy gondolom, hogy aki a városmarketinget fogalmát itt Kazincbarcikán elfogadottá tette, aki azt szakmailag összefogta, ebben (is) építi a jövőt, az ön. Jól gondolom?
Nem, ezt így ebben a formában nem mondanám. A Kolorcity városmárka 13 éve létezik, vagyis jóval korábban indult el, mint ahogy én bekapcsolódtam volna ebbe a munkába. Akik annak idején elindították ezt a gondolkodást, azok előtt szerintem meg kell emelni a kalapot, mert jó stratégiai alapot és nagyon erős elnevezést adtak a városnak. Én ezt nem szeretném kisajátítani.

Ami talán az én szerepem, illetve a csapatunk szerepe, az az, hogy az elmúlt négy évben a működés mögé rendszert tettünk. Azt láttuk, hogy nemcsak Kazincbarcikán, hanem országosan is gyakori probléma, hogy a stratégia, a kommunikáció és a rendezvények külön életet élnek. Ha az egyik helyen megszületik egy koncepció, máshol megszervezik az eseményt, egy harmadik szereplő pedig kommunikál róla, akkor a részek nem épülnek egymásba, és a városmárka elveszíti az erejét.

Mi erre próbáltunk megoldást adni a Kolorcity-modellel. Ennek a lényege, hogy a stratégia, a kommunikáció, a rendezvényszervezés és az arculati gondolkodás nem külön területként működik, hanem egy integrált rendszer részeként. A modell négy pillérre épül: élmény, történet, arculat és stratégia. Egy városi élményből történet lesz, a történet egységes arculaton keresztül jelenik meg, majd visszaérkezik a stratégiába, ahol kiértékelhetővé és továbbépíthetővé válik. Ez a körkörös működés adja a rendszer tanuló jellegét.

Ha valamire büszke vagyok, akkor inkább erre vagyok büszke: arra, hogy egy meglévő, jó városmárka mögé sikerült olyan működési modellt építeni, amely ma már nemcsak gyakorlatban működik, hanem szakmailag is figyelmet kap. A szerepem talán valóban az, hogy az elmúlt négy évben rendszert tettem a dolgok mögé – de ezt is csak a csapatommal és a városvezetés támogatásával együtt lehetett megcsinálni.

Az nyilvánvaló, hogy a városmarketing, de nevezhetjük település marketingnek is, ma már nélkülözhetetlen, mindenki fontosnak tartja. Ön hová helyezné a kazincbarcikai városmarketinget országos összehasonlításban?
Az a szerencsés helyzet, hogy ezt nem nekem kell megítélnem, hanem a szakma már többször visszajelzést adott róla. A legutóbbi díjátadón Kazincbarcika megkapta a „Kisvárosi Marketing Nagykövete” különdíjat, ami szerintem önmagában is jelzi, hogyan tekintenek országos szinten a város teljesítményére. Számomra ugyanilyen fontos, hogy nemcsak díjazottjai voltunk ennek a munkának, hanem a szakmai bemutatói is: a Kolorcity-modellt országos fórumon is ismertetni kellett.

A díjak nekem elsősorban nem önmagukban fontosak, hanem azért, mert szakmai visszamérések. Azt mutatják meg, hogy az a stratégia és működés, amit Kazincbarcikán építünk, nemcsak helyben működik, hanem szakmai szempontból is értelmezhető, értékelhető és követhető. Én ezért úgy fogalmaznék, hogy a kazincbarcikai városmarketing ma országos összehasonlításban is a figyelemre méltó és elismert példák közé tartozik.

A marketing ma már valóban megkerülhetetlen része a mindennapoknak. A mi feladatunk az, hogy ezt Kazincbarcikán ne öncélúan, hanem a város és az itt élők érdekében, megfelelő szakmai színvonalon alkalmazzuk.

-Köszönöm a beszélgetést, további sikereket kívánok!

-rizner-

Fotók: Szeleczky Máté. A képek közlése a Kolorline hozzájárulásával történt.

The post Beszélgetés a városmarketingről Halász Norberttel: „Szerencsés ember vagyok, mert a munkám egyben a hobbim is.” appeared first on Hírözön.

A táblázat 82 település adatait mutatja meg. Reméljük, hogy a szerkesztés során nem hibáztunk ,ha még is, elnézést kérünk. Miután a protest szavazás kapcsán tesszük közzé az adatokat ( a győztes és vesztes az érdekes) , elnézést kérünk a Mi Hazánk jelöltjétől, Dr. Fliszter Zsuzsától, aki az egyik legjobban szereplő politikus volt a pártjukból, hogy adatait nem közöljük. A DK, és a többi párt annyira sikertelen volt, hogy nincs értelme adataikkal e cikkben foglalkozni. Sorsukról a nemzet döntött-bölcsen!

A táblázatban a DZ Demeter Zoltánt, a H-O Cs, Hatala-Orosz Csabát jelent. A szavazatok számát, és százalékos arányát szerepeltettük a táblázatban. Jó böngészést kívánunk az adatok között! Tanulságos.

-rizner-

The post Választókerületünk (B-A-Z 04) településinek adatai appeared first on Hírözön.

LISTÁS SZAVAZÁS
A Tisza jelenleg a listás szavazatok tekintetében  vezet  3 011 847 szavazattal.
A FIDESZ-KDNP 2 119 624 voksot kapott.
A MI Hazánk 331 044 szavazattal a harmadik.  

EGYÉNI MANDÁTUMOK
Ami sokakat meglephetett, hogy az egyéni körzetekben is tarolt a Tisza. 93 körzetben diadalmaskodtak, a kormánypárt 13 helyen győzött,  mondhatni: lemosták a kormánypártot.  Ez óriási különbség, s hozzájárult a Tisza 2/3-os többségéhez.

A jelenlegi számítás szerint a parlament összetétele:
Tisza: 138 hely
Fidesz-KDNP:  55
Mi Hazánk:  6
A DK kiesett a parlamentből, megérdemelten, hiszen nekik sem dőltek már be a választópolgárok.  

Sok üzenete van az idei választásnak. Az emberek jelentős része már nem hitt az ellenségképre épített kommunikációban, a gyűlölet kampányban.  Elege lett belőle,  a többségének nagyon  elege lett.
A kormány leépített olyan rendszereket, mint az egészségügy, oktatás, tömegközlekedés, öntözés, s ezek vonatkozásában nem akarta meghallani az emberek, az érintettek  panaszait, kéréseit.

Mindenki látta, érzékelte a mindent átható korrupciót, a kézi vezérelt állami rendszerek működésének  visszásságait, ami szintén hozzájárult a kormánypárt bukásához. S az a fajta megvetés, hazudozás, kivagyiság, mint ami  Bayert Zsoltot, Menczer Tamást, Pócs Jánost, Lázár Jánost, s még számtalan kormánypárti politikust jellemzett, visszafelé sült el. A valaha szerethető FIDESZ sok egyéb ok miatt is mára az elutasítás, az utálat tárgya lett. Legyünk őszinték, sokak miatt  megszolgálták ezt.

A Tisza számára előny volt, hogy az emberek megérezték az összefogás erejét. Látták, ha el akarnak érni valamit, közösen sikerülhet. Ez az élmény a rendszerváltás során,  s azóta is kimaradt a hazai közéletből. Nem élték át a csehek, lengyelek, románok, szlovákok közös összefogásának erejét, hatalmát. Most ez megjelent a társadalomban, eredményre vezetett, hatása hosszú évekre megmarad.   
Ez veszély is a Tisza számára. Ők pontosan a fentiekben leírtak miatt nem fognak 16 év türelmet kapni a társadalomtól, s ez így helyes. Mondjuk, tudják is ezt.
 Mindannyiunk érdeke, hogy sikeresek legyenek, s a múlt vadhajtásait mielőbb magunk mögött tudjuk hagyni.

-rizner-

The post Brutális vereséget szenvedett a kormánypárt a választáson appeared first on Hírözön.

A vendégeket Molekné Kőrösi Beatrix, a könyvtár vezetője köszöntötte, ő beszélgetett a szerzővel új könyvéről. Szóba került a két főhős, Jázmin és a GPS szerepe, P. Dányi Gabriella könyveinek témái, a témák születése, keletkezése. Mint a szerző mondta, soknak van valós alapja, s természetesen vannak olyanok is, amelyeknek alapja kitalált történetek.

A könyvbemutatón Illner Erzsébet olvasott fel részleteket az új könyvből, a rendezvényt Bartalis Levente zenei közreműködése színesítette.

P. Dányi Gabriella alkotásaiból nyílt kiállítás az Egressy Béni Városi Könyvtárban tekinthető meg.

-rizner-

A galéria a képre kattintva tekinthető meg.

The post P. Dányi Gabriella új könyvének bemutatóját tartották meg az Egressy Béni Városi Könyvtárban appeared first on Hírözön.

QR-kódos versséta
Új színfoltként QR-kódokat helyeztek el városszerte, játszótereken, parkokban, s  a szavalókat váró vendéglátóhelyeken. Telefonok QR-kódolvasójával lehetett verseket hallgatni. Én a GinGin Art Cafeban József Attila és Goethe egy-egy versét hallgattam meg, igaz segítséggel. Erre is jó volt ez a program, közelebb hozta a technika mai vívmányait az idősebb korosztályhoz. Kávé, társalgás, vershallgatás. Kell ennél több egy  kellemes időtöltéshez?

Fizess egy verssel!
Tavaly is kedvencem volt, idén is szavaltam. A leírt és szavalt vers több kazincbarcikai vendéglátóhelyen ért egy kávét, vagy  a hely profiljához illően akár egy kuriózum értékű fagyit, esetleg  egy jó pohár bort.

A GinGin Art Cafeban rajtam kívül egy kislány (Zelena Anna, a fotóját édesanyja engedélyével közöljük) is a mikrofon elé állt, énekelt, s boldogan fogadta a tapsot, a szereplésért járó fagyit. Információink szerint sokan éltek a lehetőséggel, szavaltak verset. Ez azért szép dolog, életre keltek a versek!
Mely vendéglátóhelyek kapcsolódtak be ebbe a programba? Ambrózia Étterem és Panzió, a Borháló Borsodban, a GinGin Art Cafe, a Gurmé BBQ&Grill étterem, az Izetta Étterem és Cukrászda, valamint a Pöttöm Patti Torta és Cukrászműhely. Köszönet érte!

Csendül a dallam – ifjú tehetségek zenés versei
Belvárosi útvonalon, autóbuszon, a kórházban, stb. a miskolci Zenita (Zenével az Ifjú Tehetségekért Alapítvány) fiatal tehetségei fakadtak verses dalra.

„Szárnyaim nőnének…” címmel  – szabadtéri zenés versest és koszorúzás zárta a pénteki programot a Radnóti téren
A központi költészet napi ünnepélyen  szórakoztatta a közönséget Vihula Mihajlo gitárművész,  Szécsi Viktória énekes. József Attila, Radnóti Miklós, Szabó Lőrinc, Ady Endre verseit szavalta Tóth Lőrinc Ágoston– szenzációsan.  A vers ünnepe volt ez a program is!!

A lényeg: szép, érdekes és szerethető volt a költészet ünnepe Kazincbarcikán. Akik részesei voltak, lélekben bizonyára gazdagabbak lettek. S erre szükségünk is van az arcát egyre inkább elvesztő világban.

Ezen a napon tartották az Egressy Béni Városi Könyvtárban P. Dányi Gabriella új könyvének bemutatóját, melyről külön cikkben írunk.

-rizner-

The post SZERETHETŐ ÉS ÉRDEKES VOLT A KÖLTÉSZET NAPJA KAZINCBARCIKÁN appeared first on Hírözön.

– Azt szokták mondani, hogy a betegek gyógyulásának egyik pillére  az orvosok szakszerű munkája, a másik ugyan ilyen fontos,  az ápolás. Mennyiben ért egyet ezzel az állítással?
– Teljes mértékben, hiszen a beteg gyógyításának folyamatában mindkét fél szerepe meghatározó, a másik fél nélkül nem működik, hiszen a gyógyulás  kulcsa több tényezőből, de a két fél együttműködéséből  áll össze. Az orvos szerepe, a  diagnózis, az általuk meghatározott terápia és szakszerű kezelés nélkülözhetetlen.  De ugyan ilyen fontos  az ápolók munkája  a mindennapi betegellátásban. Folyamatosan kapcsolatban vannak a beteggel, biztosítják az előírt ellátást, terápiát, megfigyelik a tüneteket, támogatják a fizikai és érzelmi komfortot, segítik a rehabilitációt. Fontosnak tartom a csapatmunkát, ahol mindenki a saját szakterületén járul hozzá a beteg jólétéhez.

– Mennyiben változott az elmúlt évek során az ápolókkal,  szakdolgozókkal szembeni követelmény, felkészültségük,  hozzáállásuk a feladatokhoz? Vannak még, vagy kellenek-e olyanok, akik  Szent Teréz szemléletét képesek tovább vinni? A mai világban van egyáltalán erre mód, igény?
– Az elmúlt években jelentősen változtak az ápolókkal és  szakdolgozókkal szembeni követelmények és a felkészültségük is.  Ma már nem csak a hagyományos betegápolás, a fizikai gondozás az elvárás, hanem egyre fontosabb a  komplex egészségcentrikus szemlélet – ide értve a prevenciót,  a betegoktatást, rehabilitációt,  krónikus ellátást,  dokumentáció magas szintű használatát, az informatikai egészségügyi rendszerek kezelését.
Ugyanakkor úgy gondolom, hogy az ápolóknál a hivatástudat, az empátia, és a beteg emberhez való humánus hozzáállás ma is alapvető érték.

Igen, vannak még olyan szakdolgozók, akik képesek Szent Teréz szemléletét a mindennapi munkájukban tovább vinni.  Nem feltétlenül vallási értelemben, hanem abban, hogy az embert  egészként, lelkével és értelmével együtt látják. 
Általánosságban fontos azért, mert az egészség az Egészségügyi Világszervezet  meghatározása szerint  is a teljes lelki és szociális jóllét alapja.

Erre a szemléletre  egyébként nagy szükség van különösen ott,  ahol a betegek hosszú távú gondozást igényelnek, mint a krónikus osztályunkon, vagy érzelmi támogatást is  szükséges kapniuk az onkológiai részlegen.

– Amit mondott, az a mostani  dolgozókra vonatkozik. A feljövő szakmai generációban is megvan, meglesz ez az alázat?
-E tekintetben szkeptikus vagyok. A mostani 30-as korosztály még rendelkezik azzal a személyiség jeggyel, amit elvárunk, ami nélkülözhetetlen a betegellátáshoz. A feljövő generációnál ezt sajnos nem látom, az utánpótlás kérdésében szkeptikus vagyok.
A mai fiatalok kevésbé tudják, hogy mit is akarnak, mint azt 15-20 éve tudták. Szinte mindenki könnyű munkáról álmodozik, a hivatástudat egyre inkább háttérbe szorul. Amit egy kórház kínálni tud, az nem túl vonzó a mostani fiatalok számára, hiszen ez a munka lelkileg és fizikailag is megterhelő. El kell látni a végstádiumos beteget, emelgetni, mosdatni, öltöztetni kell a magatehetetleneket, felelősségteljesen kell gyógyszerezni, biztosítani az előírt terápiát, s lehetne sorolni a feladatokat. Az ápolói munkát csak hivatástudattal lehet végezni.  Ma  pedig több, más, könnyebb lehetőség csábítja őket, s ennek érdekében egyik pillanatról a másokra odébb is állnak.

–Sokan nem tudják, hogy mit is takar az ápolási igazgató munkája. Ön fél éve tölti be ezt a pozíciót.   Mik az általános teendői, napi feladatai? 
-Valóban, kívülről nem könnyű pontosan látni, mit is jelent az ápolási igazgatói munka a gyakorlatban.  Nem közvetlenül a betegekkel dolgozom.  Felelősségem, hogy a kórház egész ápolási rendszere, szakdolgozói csapata zavartalanul működjön.  Az ápolási és szakdolgozói tevékenységek koordinálása intézményünk egészében. Az ápolási eljárások, protokollok  kidolgozása, bevezetése. Feladatom a szakdolgozók toborzása,  állásinterjúztatása, felvétele, a minimum feltételek biztosítása. Képviselem az ápolói csapat érdekeit.
Az egész intézmény ápolási működéséért felelősséggel tartozom, sok mindenben kell döntést hozni, olyankor is, amikor ellentmondásos lehet az érdek, vagy kevés az információ. A kapcsolattartás és konfliktuskezelés oldaláról nézve gyakran kell összehangolni a különböző érdekeket (orvosok, szakdolgozók, adminisztráció).

– Mi a legnehezebb ebben a beosztásban?  Fizikailag, lelkileg mennyire megterhelő?
-Munkám kapcsán fizikai megterhelésről nem tudnék mit mondani, mert nem az a jellemző. Sokkal inkább a mentális, szellemi fáradtságról beszélhetek. Szoktam is mondani  a kolléganőknek,  hogy fárasztóbb, mintha lefutottam volna több kilométert.  A határidős feladatok követése, a napi adminisztráció betartása, megbeszélések, értekezletek,  döntések bizony hosszú, koncentrált napokat jelentenek. Számomra lelkileg megterhelő, ha önhibámon kívül nem tudok segíteni. Szeretnék mindenben maximálisat nyújtani, segíteni kollégáimnak, hogy jól érezzék magukat,  gördülékenyen menjen a munka.  Én dolgoztam ápolóként, asszisztensként, majd főnővér lettem.  Ismerem a kórházunk minden dolgozóját. Olyan mintha mindannyian, ápolók, asszisztensek, beteghordók  a gyermekeim lennének. S az ember a gyerekének  mindig jót akar.

–Mekkora kihívás ma olyan munkatársat alkalmazni, megtartani, aki megfelel az ön szakmai emberi elvárásainak? Mekkora a fluktuáció önöknél?
-Kórházunk szerencsés helyzetben van, a fluktuáció nagyon alacsony.  Ez abból adódik, hogy szülési szabadságra mennek,  vagy nyugdíjba. Mi minden ilyen dolgozónkat szeretettel visszavárunk.
Ha tágabb kitekintésben vizsgáljuk a dolgokat, akkor el kell mondanom, hogy az egészségügyben egyre nehezebb  olyan munkatársakat találni és megtartani, akik  nemcsak szakmailag felkészültek,  hanem emberi hozzáállásban is megfelelnek intézményünk elvárásainak.  Ennek több oka van, melyek talán ismertek. Tudni kell, hogy Európában, így idehaza is   jelentős ápolói, szakdolgozói hiány van. Mindenhol a legfájóbb pont,  hogy nincs utánpótlás.

–Mi lehet a valódi háttér, ami miatt   nincs megfelelő utánpótlás?
-Erre mondtam, hogy sokféle oka lehet.   Ma kevésbé tudják a fiatalok, milyen szakmát, hivatást is szeretnének választani, mint 15-20 éve. Kevésbé dominál a hivatástudat, mint korábban, ma zömében a könnyebb, kisebb felelősséggel járó  munkáról álmodoznak. Az ápolói munka pedig fizikailag és lelkileg is nehéz, megterhelő.  Ápolni kell a végstádiumos beteget, emelgetni kell a túlsúlyos  beteget, etetni, mosdatni, öltöztetni kell őket. Komoly felelősség a gyógyszerezés, ez előírt kezelések biztosítása, a több műszak, stb. 

–Milyennek ítéli meg a kórházuk szakdolgozóinak munkáját, az ápolók elhivatottságát?  Milyen az edelényi kórház kollektívája?
Csak elismeréssel és tisztelettel tudok beszélni  kórházunk szakdolgozóinak munkájáról.  Az ápolók felelősségteljesen, hivatástudattal dolgoznak azon, hogy a betegek számára biztonságos, s a legjobb  ellátást adják.  A kollektíva nagyon jó. Kis kórház, kis közösség,  egy célért dolgozunk csapatmunkában. 
Összességében mindannyian- az orvosok, szakdolgozók,  asszisztensek – hozzájárulnak a  beteg gyógyulásához, és jól tudnak együttműködni, egymást támogatva oldják meg a feladatokat.  Főnővérként a kollégáimnak mindig azt mondom, hogy a jó csapatmunkához 3 nagyon fontos dologra van szükség: jó kommunikációra, alkalmazkodásra, toleranciára.  Ezt vallom ápolási igazgatóként, s e gondolatok szellemében dolgozom. Ezért  is vallom, hogy ez a második otthonunk, s nem mindegy, hogyan érkezük dolgozni. Gyomorgörccsel, vagy várva a kollégákkal, betegekkel való találkozást. Ez utóbbi a jó kollektíva kulcsa.

–Ön szerint a betegek, látogatók mennyire ismerik el a szakdolgozók munkáját? Vannak-e kivételesen örömteli, vagy elkeserítő, bántó történetek?
-Változó, ez sok mindentől függ. Meghatározó a betegség súlyossága, az, hogy mennyi ideig fekszik kórházunkban, milyen a gyógyulás üteme, milyen nehézségekkel és  mennyi gonddal küzd a hozzátartozó, stb. Vannak, akik úgy közelítenek az ápolókhoz, ez a dolgod, csináld!
Kezdetben van több feszültség egyes  hozzátartozókban, de ezt  oldja,ha látják, hogy ápolják, gondozzák  hozzátartozóját, figyelnek rá, gyógyul.
Tapasztalatom szerint a betegek és látogatók többsége nagyra értékeli a szakdolgozók munkáját. Sokszor egy egyszerű köszönöm,  egy kedves gesztus,  vagy egy levél is hatalmas jelentőségű lehet az ápolók számára.  Ezek a visszajelzések azt mutatják, hogy elismerik a munkájukat. Természetesen előfordulnak olyan helyzetek is, amikor kritika éri az ápolókat.  Az ilyen visszajelzésekből is lehet tanulni, tudjuk, min változtassunk, mit csináljunk másként.

–Ön szerint mi a kórházuk erőssége?
Kis kórház vagyunk, de nagyon sokat fejlődtünk. A  mérleg egyik serpenyőjében a folyamatos szakmai fejlesztés van, amit fémjeleznek  az elmúlt időszak eseményei, az új diagnosztikai eszközök beszerzése. (CT, mammográfia, szemészeti Uh, Ebus)

A magasan képzett szakdolgozói csapat,  a jó kollektíva van a mérleg másik serpenyőjében.  

A harmadik fontos tényező pedig az innováció.
Az edelényi kórház valódi tüdőgyógyászati centrummá válhat, hiszen ehhez minden feltétel biztosított.

A következő kezdeményezésünk pedig egy EFI Egészségfejlesztési Iroda beindítása. Ma kiemelt szerepe van a prevenciónak, betegoktatásnak, egészségnevelésnek. Tapasztaljuk, ha a beteg nem ismeri kellően a betegségét, annak következményeit,  az egyéni  készülékek megfelelő használatát, az előírt terápiák fontosságát, mert nem ismertettük vele megfelelő módon,  akkor a gyógyulása elmarad a szükségestől, olyan, mintha nem történne semmi. Ezért az osztályokon szeretnénk csoportos foglalkozásokat, ún.  betegoktatási  programokat szervezni, cukorbetegség, magas vérnyomás, asztma, COPD stb.,   betegségek kapcsán.

Sikerünk záloga még a  jó kollektíva.  Meghatározó szempont, hogy mindenki egy egyéniség, és kimagasló a saját szakterületén. Mindenki munkája fontos, mindenkire szükség van.
Az 1880-as években egy különleges hölgy, aki az emberi akaraterő példaképe, Helen Keller azt mondta: Egyedül keveset tehetünk, együtt azonban csodákat érhetünk el.
Az összefogás, a jó kollektíva elengedhetetlen ahhoz, hogy ezt a csodát elérjük. Törekszünk rá.

Köszönöm a beszélgetést, további sikereket kívánok a betegek, dolgozók érdekében!

-rizner-

The post Az egészségügyről, feladatokról, a jövőről beszélgettünk az edelényi kórház ápolási igazgatójával appeared first on Hírözön.

Barnóczki Gábor elmondta, hogy ősszel itt Kazincbarcikán rendezik meg a látássérültek nemzetközi tekeversenyét, melyre Szlovákiából, Csehországból, Romániából várnak versenyzőket.

Milyen sportágban kínálnak kikapcsolódást tagjaiknak? Sokrétű lehetőséget biztosítanak annak érdekében, hogy minél teljesebb életet élhessenek a vakok és gyengénlátók. Sok egyéb mellett túrákat szerveznek, valamint úszás, tandem biciklizés segíti a kikapcsolódást. Igyekeznek mindenkit bevonni, gyengén látókat, vakokat, de szerveznek programot teljes látású embertársakkal is.

A mai találkozó a barátságról szólt, mint az köszöntőjében azt elmondta Barnóczki Gábor. Emiatt külön helyezéseket nem ismertettek.
A közelgő húsvét alkalmából a legjobb teljesítményt elérőknek Batki István egy-egy csokinyuszit ajándékozott, amit hatalmas ovációval fogadtak.

A rendezvény közös ebéddel zárult.

A galéria a képre kattintva tekinthető meg.

-rizner-

The post Vakok és gyengénlátók versenyeztek a BorsodChem tekepályáján appeared first on Hírözön.

Régebben talán vonzóbb volt az ápolói munka, mint manapság. Miért választották ezt a hivatást?
Hajdu Angéla: 38 éves családanya vagyok, 17 éve dolgozom ezen a pályán. Miért lettem ápoló?  Én alapvetően szeretek az embereken segíteni. Fiatalon azt gondoltam, hogy ápolóként mindig lesz rám szükség, s így lesz állandó munkám. Ennyi idő alatt hivatásommá vált. Ez szerintem egy nagyon szép feladat, ami egyben munka és hivatás is.
Horkay Andrea főnővér: Én gyerekkorom óta ápoló akartam lenni. 6- 7 éves voltam, amikor a  televízióban adták a Vészhelyzet c. sorozatot. Nekem nagyon tetszett Carie nővér, s mindaz, amit tett,  ő egy életre elkötelezett engem a betegek gyógyítása mellett. Bár  a családom szerette volna, ha más hivatást választok, ajánlották a fogtechnikusi képesítés megszerzését is, de nem tudtak eltántorítani. Kazincbarcikán a Jókaiban érettségiztem, végeztem el az OKJ-s képzést, mint Angéla, majd a debreceni egyetemen tanultam, s diplomás ápolóként végeztem.

Fizikailag, lelkileg mennyire megterhelő a munkájuk. Mi a legnehezebb a mindennapok során?
Hajdú Angéla: Sok tekintetben megterhelő.  Itt vannak olyan események, amit lelkileg, érzelmileg sem könnyű feldolgozni. Fizikailag pedig azért megterhelőbb, mert az ápolók többsége nő, a fizikai teherbírásunk véges.  Itt a napi munka során bizony sokszor kell komoly  fizikai erőt igénylő munkát végezni.(Pl. túlsúlyos betegek gondozása, mosdatása, öltöztetése, stb.)
Horkay Andrea főnővér: A fizikai nehézségekről Angéla kolléganőm szinte mindent elmondott. Igen, az ápolók többsége nő, a nehéz, akár nagyon nehéz  fizikai feladatokat is nekünk kell elvégezni.
 A kérdésének második része, ami a lelki vagy pszichés terhelésre vonatkozott, az nagyon összetett dolog.  Ez adódik abból is, hogy minden hozzátartozó, minden  beteg más és más. Személyiségükben, habitusukban is mások, s eltérő a betegségük és azok súlyossága is.  Különösen nehéz ez a súlyos, vagy végstádiumos betegek esetén. Vannak, akik elfogadják a kezelést, együttműködőek, s vannak , akik elutasítják azt. Mindezek ellenére gyógyítani akarjuk őket, segíteni szeretnénk nekik.  Ebben a helyzetben kell együttműködnünk a beteggel, hozzátartozókkal, orvosokkal, kollégákkal, ami pszichésen rendkívül  megterhelő. Gondoljon bele mindenki, hogy mi a  munkánk minden percében  emberi sorsokat látunk: vívódást, reményt, lemondást, fájdalmat, összeomlást, örömet, kétségbeesést. Ezt látni, átélni lelkileg  rendkívül megterhelő.
Hajdu Angéla: Igen, vannak különösen nehéz helyzetek, amivel szembe kell néznünk, amit meg kell oldanunk.  Ilyenkor sokat segít a kollégák bátorítása, támogató hozzáállása,  a betegektől, hozzátartozóktól kapott „köszönöm!”

A kórház a gyógyításról szól, amiben ápolónak, betegnek egyaránt vannak nehéz pillanatai, órái. Lehet ilyen körülmények között mosolyt csalni az betegek arcára?
Hajdu Angéla: Igen. A kórházban a mosoly egy „csodás fegyver”.  Sokszor, amikor a betegekre mosolygok,    nem azt jelenti, hogy nincs baj, de a betegnek  a mosolyból érezni kell, hogy a gondjait megoldjuk. A vidámsághoz hozzájárul a kollektíva pozitív szemlélete, sokszor sikerül a betegeket is jókedvre deríteni. Ez is az egyik, és egyben igen fontos eleme a gyógyulási folyamatuknak.

A napi munka után le tudják tenni a lelki terhelést? Várja önöket otthon a család, s az már egy más embert kíván.
Hajdu Angéla:  Igen. Muszáj ezt megtanulni és tudni kell megtenni. Ez valahogy egy kettősség, amiben fontos szerepe van annak, hogy tudjuk, és tiszta lelkiismerettel mondhassuk:  ma is mindent megtettünk a betegekért. Ha nem jutunk el ide, akkor bizony velünk maradnak  a kétségek, ami nem tesz jót sem nekem, sem  a családomnak. Ráadásul a kétely, miután az idegességgel, alvatlansággal  is járhat, negatívan befolyásolná  a másnapi munkámat.
Horkay Andrea főnővér: A kolléganőm alapvetően mindent elmondott. Ez egy megfoghatatlan dolog.  Egy kettős élet, kettős szerep, amit meg kellett tanulni, vagy az évek során kialakult bennünk,  nem tudom, de létezik. A kórházban a beteg a legfontosabb, csak rájuk koncentrálunk.  Otthon pedig a család van a középpontban.  Az egyetemen is felkészítettek minket erre.

Mennyire jellemző a dolgozók között a kiégés, amiről egyébként napjainkban egyre többet hallani? Mondhatni, hogy sok helyen ez a munkahelyi fluktuáció egyik okozója.
Hajdu Angéla:  Mint minden munkahelyen, itt is előfordulhat. Talán azért nem jellemző ránk, mert mi kis kórház vagyunk, ebből adódóan pedig  családiasabb a légkör. Észrevesszük, ha valaki mélyponton van, s igyekszünk átsegíteni a nehézségeken.
Horkay Andrea főnővér: Szerintem sem jellemző kórházunk dolgozóira a kiégés. Mint ahogyan Angéla is mondta, ez talán köszönhető annak, hogy itt a személyes kapcsolatok valóban léteznek, ismerjük, segítjük egymást.  Ha valaki mélypontra kerül, mellette vagyunk, szó szerint „kihúzzuk onnan” .  Ma ezek nagyon fontos értékek, s csak kevés helyen létezik.

Önök nem csak a betegekkel állnak kapcsolatban, hanem a hozzátartozókkal is. Milyenek ők,  a betegek hozzátartozói?
Hajdu Angéla:  Minden látogatónak a saját hozzátartozója a legfontosabb, akiért bármit megtenne, s meg is tesz  különböző megnyilvánulásokkal. Ezeket kezelni sokszor nem könnyű, de feladatunk.  Szerencsére  a látogatók többsége együttműködő, megköszöni munkánkat.
Horkay Andrea főnővér: Nincs két egyforma hozzátartozó, vannak elfogadóbbak, s vannak  reményvesztettek is. Sokszor a beteg állapota a meghatározó, hiszen vannak, akik azonnali gyógyulást várnának, de az ritkán adatik meg.  Én azt tapasztalom, hogy a beteg kórházban töltött napjai során a hozzátartozók reménye is nő. Látják, hogy jobban van a beteg, ez  megnyugtatja őket. S azt is látják, hogy törődünk a beteggel, mindig van orvos, ápoló, ellátjuk, gondozzuk őket. E miatt a kezdeti fenntartásaik, előítéleteik   oldódnak.
Mi nem mérlegelhetünk, nem minősíthetünk, nem is tesszük azt. Feladatunk a betegek ellátása, függetlenül attól, hogy ő milyen ember, hogyan viszonyul hozzánk.

Mit üzennek azoknak, akik ezt a hivatást szeretnék választani?
Hajdu Angéla:  Amennyiben bírják a „kemény” lelki és fizikai megterhelést, válasszák bátran ezt a munkát, mert meg fogják tapasztalni a szakmai elhivatottság szépségét.
Horkay Andrea főnővér: Csak  az jöjjön erre a pályára, aki ezt hivatásának tekinti, empatikus a betegek felé.

Mi a legjobb, legszebb dolog ebben a hivatásban?
Horkay Andrea főnővér: Ismerem Angélát, ezért talán mindkettőnk nevében mondhatom, hogy mi a legnagyobb öröm számunkra.  Behoznak egy beteget, aki kétségbe van esve, rosszul  van. Aztán amikor a kezelések véget érnek, saját lábán, mosolyogva távozik, s azt mondja: köszönöm!
Hajdú Angéla:  Igen, ez ad erőt a mindennapi munkához.

Mi az edelényi kórház  „kulcsa”, ami miatt azt mondhatják  betegek, dolgozók, ez egy jó intézmény?
Hajdu Angéla:   Szerintem egy jól felszerelt kórház  a miénk, aminek  egyik erőssége a családias légkör.
Horkay Andrea főnővér:  Igen, jól felszerelt az intézményünk, új eszközökkel gyarapodtunk,  úgy is fogalmazhatok, sokat fejlődött kórházunk, ami a betegek számára elsődlegesen fontos.  Rengeteget jelent a jó légkör, az, hogy mindenki a betegekért van.  Akik még nem jártak nálunk, dicsérik a hatalmas parkot,  a  térkövezett parkolókat, azt, hogy valójában nem is kórház kinézetünk van, sokkal inkább hasonlítanak  az egyes szintek szállodára, mint kopott kórházi folyosókra.  Ez szerintem nagyban hozzájárul a betegek komfortérzetéhez,  gyógyulásához is.  Ne legyünk szerénytelenek, de szinte mindenki dicséri az étkeztetést. Bőséges adagokkal, változatos, ízletes ételekkel szolgálják ki a betegeket. Meglátásom szerint ez is fontos tényező. Ezek mind együttesen minősíthetik kórházunkat.

Lehet mondani, hogy könnyű helyzetben vagyunk, hiszen  a mi kórházunk a nagy intézményekhez, megyei kórházakhoz viszonyítva  kis intézmény. Ez igaz, és ennek sok szakmai előnye van, amivel kórházunk tud élni, s  ami szerintem erősségünkké vált.
Igen, az edelényi kórház egy jó kórház.

Köszönöm a beszélgetést, kívánok önöknek kitartást ehhez a nagyon nehéz, de nemes hivatáshoz!

Borítókép: balról jobbra Hajdu Angéla, Horkay Andrea

The post Horkay Andreával és Hajdu Angélával, az edelényi kórház ápolóival beszélgettünk hivatásuk szépségeiről, nehézségeiről appeared first on Hírözön.