Az élet úgy hozta, hogy több alkalommal volt lehetőségem kötetlenül beszélgetni Dr. Salha Walid Khalillal, a Kazincbarcikai Kórház főorvosával. Meglepett, hogy kitűnően ismeri a magyarság történelmét, kultúráját, s milyen mélyen kötődik ezekhez. S meglepő volt az is, hogy lélekben milyen mélyen foglalkoztatja őt a társadalom morális állapota, a segítőkészség szükségessége, a tolerancia, a becsület hiánya.
Ez adta az apropóját mostani beszélgetésünknek, melyben nem az orvos a főszereplő, hanem egy ember, egy olyan ember, akinek gondolataira érdemes odafigyelni.
Ön szerint mi az a 3 dolog, amiben a társadalom a legnagyobb mértékben változott meg
az utóbbi évek során?
Ha röviden kellene válaszolni, azt mondanám, hogy óriási a változás a
tolerancia,a becsület, a kultúra
területén. Mindegyikben óriási deficit keletkezett az elmúlt évek során, s ezek
hatása egyre inkább erősödik.
A toleranciát, becsületet t értem, de
miért emeli ki a kultúra területét?
Mert az emberi kapcsolatokban ez egy nagyon fontos szelet, s fontos
építőköve minden közösségnek. Ma sokféle módon értéktelenedik el a viselkedés
kultúrája, a közösségi kapcsolatok kultúrája, az ismeretszerző kultúra,
stb.
Ennek kapcsán egyik kedvenc példám Szegedhez és a könyvekhez kapcsolódik.
Régebben a magyar ember sokat olvasott, fiatalok, idősek egyaránt. Amikor én
Szegedre kerültem az 1980-as években, mindenhol volt könyvesbolt. Az emberek
olvastak a kávéházakban, parkokban, várakozóhelyeken, ez egy kedvelt időtöltés
volt.
Ma az olvasás háttérbe szorult, elveszítve ezzel rengetek pozitív hatást. Mára
a könyvesboltok helyén kávéházak, presszók, sarki boltok nyíltak Szegeden is és
másutt is. Kihalni látszik az olvasás, mint kulturális elem, mint egy nagyon
hasznos szabadidő eltöltés.
Miért fontos az
olvasás?
Az olvasás számtalan módon hat az emberre. Ismeretet, kultúrát, morált,
erkölcsi üzenetet közvetít. Megtanít gondolkodni, viselkedni, dolgokat
összefüggésben látni. S lehetne még sorolni az olvasás pozitív hatásait,
amelyek különösen a kisgyermekek fejlődése
szempontjából nagyon meghatározóak.
Bárhol is vagyunk, jól esik egy mosoly,
egy köszönöm, egy barátságos tekintet. Aki Nyilas Misiről olvasott, az jól
tudja ezt. Fontos a nevetés, a jó hangulat, az, hogy pozitívan szemléljük a
világot. Úgy, ahogyan azt Rejtő Jenő,
vagy Királyhegyi Pál tette. Aki olvasta az Oroszlánkölykök c. regényt, az sosem
felejti el, hogy a legnehezebb időkben is milyen hatalmas erővel bír az
önzetlen segítő szándék.
Miért szorulhatott háttérbe a könyvek
olvasása?
Ebbe jelentős mértékben belejátszik az
internet, ez lett mára az olvasás sztrádája. A baj csak az, hogy ma mindenkinek
van véleménye, annak is, aki semmit nem ért ahhoz, amiről ír, és sokan pedig ezeket
a bejegyzéseket olvassák. Ez társadalmi beszűküléshez vezetett. A facebookon való kommunikálás sokszor arról
szól, hogy áll valaki az ajtó mögött, ezzel személytelen, s onnan kiabál,
kommentel, ír butaságokat. Ez viszont nem kultúra, nem tudás, nem ismeret, s
ezen nő fel a mai generáció.
Összességében facebook mai szokásos használata
negatívan hat a személyes kapcsolatokra, a kommunikációnkra, a társadalmi összefogásra,
erkölcsre, morálra, tudásra.
Konkrétan mire gondol a facebook negatív
hatása kapcsán?
Csak egy nagyon egyszerű példát
említek. Régen személyesen udvaroltak a fiatalok. Fel kellett öltözni,
készülni a randira, apró ajándékot, vagy virágot vinni, szavakkal,
versekkel meghódítani a lányt, közös
programot szervezni. Hihetetlenül sok kultúra közvetítő és erkölcsi elem jelent meg akkoriban egy randiban, hiszen meg kellett tanulni a személyes kapcsolatok kiépítését. Ma a
facebookon keresztül „randiznak”,
sokszor olyanokkal, akiket nem is ismernek.
Személytelen kapcsolat, fél szavak, felszínes érzelmek. Sajnálatos módon így válik felszínesé a személyes kapcsolat, az ismeret, a kultúra, s ebbe a felszínes világba nőnek bele a
fiatalok.
De említhetném az átverős oldalakat is. Használjuk a
facebookot, s mindenféle figyelmeztetés ellenére újból és újból teret nyernek
az álhírek oldalai, a hamis gyógyszereket forgalmazók. S ez így nagyon nem jól
van. Sokan nem nőttek föl az egyébként hasznos facebook megfelelő
használatához.
De az interneten és facebookon túl sajnálatos
probléma, hogy szétperegnek a családok, felszínessé váltak a családon belüli
kapcsolatok is, az önzés lépett a segítségnyújtás helyére.
Miben jelenik ez meg, mi lehet ennek az
oka?
A családok esetében sokféle oka van ennek. Belejátszik az alkoholizmus, a
rossz anyagi helyzet, az erőszakos természet. De belejátszik a szülők által hozott
viselkedés minta is. S ezeknek komoly hatása van a mai generációra.
Nem mindegy, hogy milyen családi körülmények között nevelkedik egy gyermek,
milyen példát mutatnak a szülők. Az
otthon lehet bátorító, óvó, szeretettel teli, de lehet olyan, mint ma sok
helyen van, személytelen, félelemmel teli, öntörvényű, érték nélküli életre
nevelő.
Mi lehet ebből a kitörési pont?
Az első és legfontosabb az oktatás.
Számomra az iskola nem csak tudásközvetítő intézmény, hanem egy olyan közeg is,
amely nevel, formálja az embereket. Szabályok kellenek. Az a liberális oktatás,
amely csak jogokat ad a szülőknek, gyermekeknek, de a kötelezettségeket nem
kényszeríti ki, zsákutca. Tehát az oktatásnak párosulnia kell a szabályok
kikényszerítésével is. Ha a gyerek nem jár iskolába, a szülőnek felelnie kell
érte. Ha a gyermek ellátását veszélyeztetik a szülők, felelősségre kell vonni
őket. Sok európai országban e tekintetben előttünk járnak. Ha a gyerek megszegi
a törvényt, az iskola szabályait, azt szankcionálni kell. Szerintem ezért jó
dolog a most bevezetett iskolarendőr program is.
Nem szabad engedni, hogy a tudás leértékelődjön, a társadalmi morál és
felelősségvállalás megszűnjön. Ezekben is óriási szerepe van az iskolának és a
társadalomnak.
A másik a kultúra
színvonalának emelése. Viselkedés, társas kapcsolatok, társadalmi felelősségvállalás,
és sorolhatnám a kultúrának a személyiségre gyakorolt sokféle hatását.
Megint hozok egy példát a randevúk mintájára.
Mára visszaesett a színházak látogatottsága. Pedig, ha valaki oda megy, tudni
kell felöltözni, tiszta ruhában, cipőben megjelenni, megfelelően viselkedni.
Olvasni a darabról, beszélgetni róla.
Aki ebből kimarad, az kimarad a kultúra egy szeletéből. Fel kell kelteni
az igényt, hogy megismerjék a nemzet
történelmét, a társadalom működését. Nekem óriási élmény volt eljutni
Ópusztaszerre, látni Székesfehérváron a magyar királyok emlékhelyét. Ezek is
fontos és meghatározó dolgok, ezek adják
a nemzet kohézióját, azokat az elemeket,
amellyel teljessé válik az ember személyisége.
A harmadik dolog pedig a becsület
megerősítése. Mára ez is padlóra
került, s ebben az egyének személyes felelősségvállalásával lehet sokat tenni.
Maga a szó,az, hogy becsület, sokféle
jelentéssel bír, de a társadalmi morál, az egészséges emberi kapcsolatok
megőrzése, fejlődése szempontjából nélkülözhetetlen. Nem csak jogi kérdés,
hanem morális, az egyén hangulatát, beidegződését, minden napjait érintő,
meghatározó elem.
Térjünk vissza egy
kicsit az internet világához. Van-e összefüggés az internet használat és a között,
hogy napjainkban folyamatosan növekszik
a pszichés betegek száma?
Igen, mert mára eljutottunk odáig, hogy egyre több nehézséggel, gonddal
élünk, az emberek egyre kevésbé tudják
megoldani problémáikat. Sokan a netre, mint segítő barátra támaszkodva
igyekeznek megoldást keresni problémáikra. Pedig a net személytelen, nincsenek
érzelmei, nincs empátiája, nem mosolyog és nem ad bíztató szavakat. S mind ezeken túl a neten terjedő rengeteg butaság is
besegít abba, hogy sokan rossz útmutatót
használnak problémáik megoldásához.
Olyan szintre jutottunk, hogy egyre nehezebbé vált személyes kapcsolatokat
kialakítani, elmagányosodunk annak ellenére, hogy az ember társas lény. S ezek pedig
negatívan hatnak az emberi lélekre.
Váltsunk szót a
legaktuálisabb kérdésről, a Covid vírusról. Mennyire kell félni?
Szerintem egyáltalán nem kell félni, óvatosnak, körültekintőnek kell lenni.
Ezt követeli meg a járvány, ezt követeli meg ez a helyzet.
Pszichésen mennyire lehet megterhelő,
hogy mindenhol maszkban járó embereket látunk?
Szerintem ez nem pszichés kérdés, ezt meg kell szokni. Egyébként ma annyira
szennyezett a levegő, hogy már önmagában azért is érdemes lenne maszkot
hordani. A maszkok viselése, látványa megszokás kérdése. Vannak olyan országok,
ahol ez természetes dolog influenza idején. A világ változásával ezzel is meg
kell barátkozni, s félő, hogy társadalmi szintem nem ez lesz az egyetlen eset,
amikor maszkot kell hordanunk. Ez nem jó, de az emberiség juttatta el önmagát
ide.
Kiket terhelt meg leginkább lelkileg a
járvány?
Az időseket. Egyrészt ők voltak a leginkább veszélyeztetett korcsoport, s
ez már önmagában is egy nehezen elfogadható élethelyzet. Másrészt az idősek
zöme egyedül él, a magányuk fokozódott a bezártságuk idején. S a magányt a legnehezebb elviselni.
Hogyan élte meg a társadalom a
vészhelyzetet?
Nehezen, kételyekkel, aggodalommal, amelyek
lehetnek egy ilyen különleges helyzet természetes velejárói is. De legyünk őszinték, a média felelőssége
óriási volt, főként a pánikkeltésben. És itt is jelen volt a facebook, az internet, az ellenőrizetlen
hírek garmadája.
Talán még sokan emlékeznek azokra az olaszországi fotókra, ahol koporsók voltak
bezsúfolva egy hatalmas terembe, s a média azt
harsogta, annyi a halott, hogy nem tudják eltemetni őket. Rengetegen
pánikoltak, nálunk is ez lesz? Pedig arról volt szó, hogy a járvány miatt
hamvasztani kellett a halottakat, de ez Olaszországban az nem szokás, arra
valóban nem volt elegendő a kapacitás. Ha a szokásnak megfelelően lehetett
volna temetni, nem lett volna semmi gond, nem készülhetett volna ilyen fotó,
nem lehetett volna sokkolni az embereket. De a lehetőség adott volt a média számára,
amit ki is használt. Fontosabb volt az olvasottság növelése, mint a valós
információk közlése.
Valóban különleges állapotokat hozott a vészhelyzet kihirdetése, amelynek
megélésében sajnos sokat ártott a média.
Végezetül két
személyes kérdés. Legutóbbi beszélgetésünk alkalmával említette, legnagyobb
fájdalma, hogy nem tud hazajutni, meglátogatni a családot, a szülőföldet. Az elmúlt időszakban nyílt erre lehetősége?
Sajnos nem, a politikai helyzet nem lett jobb. Ez számomra egy nagyon fájó
dolog. Így tud a politika, a szemben állás beleavatkozni a családok életébe, s
ez számomra nagyon szomorú.
Ha arra kérném, hogy üzenjen valamit az
olvasóknak. mit üzenne?
Becsüljék meg egymást! A jó szó,
a segítő szándék, a tisztelet nem kerül semmibe, de mindenkinek jobb lesz a
lelke tőle, jobbá tesszük ezekkel a társadalmat. Tehát
becsüljék meg egymást!
Köszönöm a beszélgetést!
-rizner-