Ma ünnepli a katolikus egyház a legfontosabb Mária-ünnepet, Nagyboldogasszony napját, vagyis Szűz Mária halálát és mennybevételét. Számos országban munkaszüneti nap, 1945 előtt Magyarországon is az volt.
A krónikus hagyomány Szent Gellért püspök érdemének tartja, hogy Jézus anyja
magyar földön a „Boldogasszony” nevet kapta. A Gellért képviselte idegen egyház
az ősvallásunk istenasszonya iránti hódolatot aknázta ki ezzel a gesztussal a
keresztény eszmék gyorsabb elfogadtatása
és terjedése érdekében.
Az Árpád-korban Szűz Mária lett a magyarok legfőbb oltalma, a koronázó
templomok, főpapi székesegyházak, számtalan monostor, búcsújáró hely és kisebb
templom az ő égisze alatt állottak.
Magyarországon Szent István király avatta ünneppé augusztus 15-ét, Nagyboldogasszony napját. (Szűz Máriának Boldogasszonyként való elnevezése egyedülálló, magyar nyelvi remeklés, amely az ősi magyar hitvilágból is táplálkozhatott.) Az államalapító király erre a napra hívta össze Fehérvárra a királyi tanácsot és tartott törvénykezést. Élete vége felé, betegen, ezen a napon ajánlotta fel az országot Szűz Máriának, majd 1038-ban ő maga is ezen a napon halt meg.
A maga nemében páratlan felajánlás nyomán a közjogban is érvényesült a magyar történelem folyamán a Regnum Marianum-eszme, mely szerint Magyarország Mária országa. Nagyboldogasszony ünnepe egyben Magyarország Patrónájának napja is, a Mária-kegyhelyekre való zarándoklatok, körmenetek, búcsúk ideje.