Két eltérő műfaj jeles művelői voltak az Összefogással Barcikáért Egyesület Kávéházi esték rendezvényének vendégei.
Neszádeliné Kállai Mária, csipke- és viseletkészítő népi iparművész, a Népművészet Mestere, valamint Neszádeli Gyula Barcikart díjas bőr-és papírműves.
Telt ház várta a vendégeket, akik szakmai életútjukról meséltek.
Neszádeliné Kállai Mária csipkekészítés rejtelmeiről, a gömöri csipkéről, a fiatalokkal kapcsolatos munkáról beszélt, s arról, hogy miként került kapcsolatba a viseletkészítéssel.
Természetesen szóba kerültek az érdekességek, az pl. hogy miről árulkodik egy-egy viselet, mennyire komoly és időigényes munka a csipkekészítés, miként viszonyulnak a népi hagyományokhoz a fiatalok. S rákérdeztünk, milyen érzés volt megtudni, hogy a Népművészet Mestere kitüntető címet meg fogja kapni.
Idézünk Pácza Jánosnak, a Sajómenti Népművészeti Egyesület elnökének Putnokon a Holló Galériában elmondott köszöntőjéből:
„Marika a művészet nyelvén formálta a jövő generációit. Mária a textíliák, a gyöngyök, a bábok, de mindenekelőtt a vertcsipke és a népi viseletek varázslója. Ő nem csupán használja a technikát, hanem elhivatott és szenvedélyes kutatója, élesztője és megőrzője a gömöri csipke hagyományának, amelyről hiánypótló szakrészleteket, könyveket is megjelentetett. Amikor az ő munkáira tekintünk, a magyar népi kultúra legfinomabb, legáttörtebb, szinte földöntúli rétege tárul fel előttünk. Munkáit elismerték Párizsban a Magyar Art mesterségbemutatón, és az európai csipkekészítés fellegvárában, Belgiumban is, ahol a Nemzetközi Csipkepályázaton tradicionális kategóriában első díjat nyert. A hazai elismerések sora – az Élő Népművészet kiállítások ezüst és arany oklevelei, a Népi Iparművész cím, a Zilahy György-díj és a legmagasabb szakmai elismerés, a Népművészet Mestere díj – mind-mind azt bizonyítják, hogy Mária a magyar kulturális örökség egyik legfényesebb láncszeme.”
Neszádeli Gyula megható gondolatokkal emlékezett vissza a kezdetekre, a Cimbora Klubra: Szóba került az origami hazájából, Japánból érkezett vendégek képzéséről, s szakmai útjának megannyi állomásáról, a hihetetlen rekordokról, melyek ötletgazdája, szervezője volt. Munkáját, kitartását dicséri a 2004-ben az 50 éves Kazincbarcikát köszöntő 33.000 db origami virággal és levéllel díszített 6 méteres „Májusfa – Életfa”, valamint 2009-ben az 55 éves város tiszteletére 13.220 db hímes tojással díszített, szintén 6 méteres, a Guinnes Rekordok Könyvébe is bekerülő „Tojásfa – Életfa”.
Neszádeli Gyuláról a következő gondolatokat osztotta meg Putnokon elnök úr: „Sajókazáról indulva, Kazincbarcikán, Abaújszántón, majd Nyíregyházán és Budapesten át vezetett a művészi kiteljesedésig. Gyula nem csupán a saját műhelye csendjében alkotó ember. Amikor 1980-ban felkérést kapott a kazincbarcikai Egressy Béni Művelődési Központ ifjúsági szakreferensi feladataira, egy olyan országosan is egyedülálló, úttörő munkába kezdett, amely a „nyitott ház” kísérlettel és a játszóházi módszertan kidolgozásával iskolát teremtett.
Alapítóként és elnökként vezette a Sajómenti Népművészeti Egyesületet, s közben fáradhatatlanul tanított: a Kodály Zoltán Alapfokú Művészeti Iskolában, a Jókai Mór Szakközépiskolában, sőt még a Miskolci Bölcsész Egyesület japán és művelődéstörténet szakos hallgatóinak is átadta a papírművesség csinját-binját. munkásságát a BarcikArt-díj, a Megyénk Kultúrájáért-díj és a rangos Wlassics Gyula magyar állami díj fémjelzi.
Két kivételes ember, aki életútjával, munkásságával szolgálta a népművészetet, a kultúrát, a közösségeket, Kazincbarcikát.
Köszönjük, hogy eljöttek hozzánk, vendégünk voltak.
Fotók: Szűcs Mara, Bulla Gusztáv
-rizner
