Bandzsók István festőművész „Lélekportrék” című kiállításán találkoztam Halász Norberttel a GinGin Art Caféban. Ő nyitotta meg a kiállítást, s akkori beszélgetésünk során felvázolt olyan városmarketing-elemeket, amelyek mindenképpen megérdemlik a figyelmet. Engem foglalkoztatott a dolog, s kértem egy lehetőséget ezekről beszélgetni.
Amikor a napokban találkoztunk, tisztáztuk, hogy nincsenek tabutémák, igaz, ő a szakmájáról szeretne inkább beszélni. De kérdezhetek bármit — mondta.
— A Facebookon sokszor kapnak támadást, hogy skandalum, amiért nem barcikaiak irányítják a helyi médiát, s persze rögtön sejtetnek e mögött titkos érdekeket is. Mi a valóság?
— Ezek számomra is meglepő kijelentések, minimum két ok miatt. Egyrészt, mert a feleségem kazincbarcikai születésű, itt járt iskolába, és itt kezdte televíziós pályafutását is. Gyakorlatilag vele indult a városi TV, eleinte a Tini TV munkatársa volt. Első körben összesen 8 évet töltött a helyi televíziónál, operatőrködött, vágott, szerkesztett és műsort vezetett. Innen ment tovább Miskolcra, ahol televízióknál, rádióknál dolgozott. Erika azóta egész életét a média területének szentelte, majd 25 év után tért vissza oda, ahonnan indult. Gyönyörű íve van a történetének. A hivatása, elhivatottsága ebben a városban kezdődött és most már 3 éve itt folytatódik.
Másrészt, ma a vállalkozói szférában szerintem bevált, mindennapi gyakorlat, hogy nemcsak helyieket bíznak meg egy-egy projekt vagy részleg vezetésével. Oka pedig, hogy ma már sokkal többet számít a tudás, a szakmaiság, mint néhány éve, évtizede. Egy 25.000 fős városban nehéz lenne még egy ennyire összetett, képzett és ennyi szakmai tapasztalattal rendelkező alakulatot találni, mint a mi kommunikációs és marketingcsapatunk.
— Hogy kerültek Kazincbarcikára vagy kerültek vissza Kazincbarcikára?
— Hirdetésekben olvastam, hogy munkatársakat keresnek médiafeladatokra Kazincbarcikán, többek között operatőrt, ügyvezetőt, szerkesztőket. A saját alkotói közösségünk már akkor ezzel foglalkozott, azaz filmeket készítettünk, könyveket, kiadványokat szerkesztettünk, rendezvényeket szerveztünk, marketingterületen pedig a stratégiaalkotástól a kreatív elmemunkán át az operatív feladatokig mindent megoldottunk. A kiírt pályázatok tartalma megegyezett azzal, amit mi egyébként hosszú évek óta végeztünk.
A feleségem nagymamájához rendszeresen jártunk Kazincbarcikára, sok minden ismerős volt ott számomra, például a Kolorcity brand és a Kolorfesztivál. Szerintem az alapok jók voltak, és úgy gondoltam, hogy ezt tudnánk még sikeresebbé tenni.
Sokféle piacon tevékenykedtünk már, de a városmarketing még csak a bakancslistámon szerepelt, mégpedig az élén. A szakmai hátterünk adott volt, s a pályázat megjelenése után lehetőséget láttunk terveink megvalósítására.
Elkészítettünk egy szakmai anyagot Kazincbarcika megújuló kommunikációjára, a városmarketingjére, és a csatolt referenciákkal együtt beadtuk a pályázatot. Szeretném hangsúlyozni, én ezt megelőzően nem ismertem egyik városvezetőt sem és a Barcika Art Kft. vezetőjét sem. Ráadásul gyorsan kiderült, hogy a bemutatkozó levelünk beérkezésének idejében a meghirdetett állások egy jó része már be is telt, de ennek ellenére olyan pozitív volt az általunk felvázoltak fogadtatása, hogy lehetőséget kaptunk egy extra projektre az elejétől a végéig. Ez volt az „Úti cél: KolorCity” című könyv elkészítése! Már a részeredmények sikere meghozta a következő felkérést a könyvet kísérő kommunikációhoz, hogy forgatnánk-e a hozzá kisfilmeket, híradós anyagot és készítenénk-e hozzá közösségimédia-posztokat.
Az elkészült könyv osztatlan sikert aratott, mind megbízói, mind olvasói körökből. Ez volt a következő mérföldkő számunkra. Ez jelentett a csapatunknak egyenes utat a teljes városi kommunikációhoz és marketingfeladatokhoz.
— Cégként, magánszemélyként dolgoznak Kazincbarcikán?
— A történet eleje is érdekes, hiszen még a tördelése zajlott a könyvnek, amikor érkezett a kérés, hogy megvizsgálnánk-e az integrált városi kommunikációt. Őszintén elmondtuk a véleményünket és szakmai meglátásainkat a telekommunikációval, az online platformokkal és a nyomtatott sajtóval kapcsolatban is, és mellé tettük a javaslatainkat is. Több területen is fedeztünk fel fejlesztési lehetőségeket, például a telekommunikációban. Akkoriban heti egy híradó került adásba, magazinműsor pedig csak rendszertelenül, alkalmanként. Vázoltuk az elgondolásainkat, amelyek mentén felépíthető egy új kommunikációs és marketingstratégia, és mellé a szükséges feltételeket is. A mából jó látni, hogy a három évvel ezután az ötletek mind megvalósultak.
A hiteles kommunikációban és marketingben hiszek, ez a szakmám, amit nem rendelek alá más érdekeknek, s ez igaz kollégáimra is, akik ellenőrizhetően a szakma legjobbjai közé tartoznak. Így csapatunk egy része főállású munkatárs lett a Barcika Artnál, és néhányan vállalkozói szerződéssel végezzük a feladatainkat. Együtt maradt az a kollektíva, akikkel hosszú ideje nagy elégedettséggel dolgozunk, egy csapatban, és hitünk szerinti új tagokkal is bővültünk.
— Ez szépen hangzik, sokan mégis azt mondják, kommunikációs minőségben nem látnak érdemi változást a korábbiakhoz képest, egyébként pedig a városvezetés szócsövének tartják önöket. Hogyan értékeli ezeket a véleményeket?
— Kezdjük a minőség kérdésével! Azonnali példaképpen rögtön itt a szerkesztőségben néhány korábbi újság, majd kontrasztnak az azokból alakult magazin idei példányai. Szerintem jól látszik, hogy küllemében és tartalmában is minőségibb a mostani változat. A szakmaiság uralja, olyan egyszerű elemek alkalmazásával is, mint a nem túlzsúfolt oldalak, amelyek hagyják pihenni a szemet. Olvasmányosabbá lett, professzionális tördeléssel és szerkesztéssel, színvonalas fotókkal, grafikákkal. Valódi magazinná vált a lap.
Térjünk ki ezután a televíziós híradókra, magazinműsorokra is, amelyek ma már rendszeresen jelentkeznek, tartalmukban, megjelenésükben szintén megújulva. Új műsorelemként sok podcastot készítünk, amelyek nemcsak tájékoztatnak, hanem hosszabb beszélgetésekkel beavatnak a részletekbe, és hasznos elemei a városmarketingnek is. Sok-sok pozitív visszajelzést kaptunk az eddigi szereplőktől az ország legkülönbözőbb részeiről, de kedvelik városunk lakói is.
Azt az állítást, hogy a városvezetés szócsövei vagyunk, több ok miatt is nehéz hova tenni, hiszen hogyan ne lennénk azok, ha ők a megrendelői a kommunikációnak. Mi inkább úgy neveznénk, hogy összekötő kapocs vagyunk a városvezetés és a lakosság között. Nem tollbamondás után írunk, szó szerint megválogathatjuk a szavainkat. Már az elején nagyon fontos alapvetés volt számunkra, hogy nem szeretnénk direkt pártpolitikai kommunikációt folytatni. Ezt előre jeleztük a városvezetésnek, és döntő volt, hogy ebben ők is egyetértettek. Ez azóta is így van: politikai propagandacikkek nálunk nem jelennek meg. Tudom, ez a mai világban furcsa, ahol mindennapi gyakorlat az, hogy politikailag elkötelezett a média döntő többsége, és az olvasók már ott is ezt látják, ahol ez nem valós.
Tény, hogy nekünk a városvezetés az elsődleges információforrásunk. Ez minden városi kommunikáció esetében így működik. Vannak, akik azt sugallják, hogy más városvezetés nem megrendelőként lépne fel a médiával szemben. Ez ámítás! Ez nem így működik. Nekünk többek között az a feladatunk, hogy az önkormányzati, városvezetői üzeneteket továbbítsuk a lakosság felé, de mi nem csak hirtelen kommunikáljuk a kapott információkat, hanem szükséges esetben megkérdezzük a városvezetést, ahogyan más érintetteket is egy-egy hír kapcsán. Ennél is tovább megyünk, és az üzenetekben keressük azokat a városmarketingben is hasznos elemeket, nem magunkért, nem a városvezetésért, hanem a város és lakói érdekében. Erre jó példa az, hogy belénk kötöttek, hogy túl sokat foglalkoztunk a Vízi komplexummal, pedig az is olyan marketingelemmé nőhet, amely vonzóbbá teszi Kazincbarcikát a látogatóknak. Ebből nem mi profitálunk, hanem a vállalkozások, a régió. Ezért fektetünk erre hangsúlyt. Fontos feladatunk, hogy Kazincbarcika ismertségét növeljük idehaza és külföldön is, ez mindenkinek érdeke.
— Nem tudok szabadulni az előző kérdésemtől, s most másként teszem föl. Nem zavarja önt, önöket, hogy lassan bármi miatt is mehet a megbélyegzés, pl. hogy politikai szócsövek lettek, fényezik a városvezetést, a politikai kötődéseket, stb.?
— Sajnos a média ki van téve annak, hogy többen már az időjárás-jelentés mögött is pártpolitikát sejtenek. Amit mi csinálunk, az sokak szerint mind politika. Ez egy kézenfekvő támadási mód a média mindenkori vezetése ellen. Ha ezekkel foglalkoznánk, az elvonná figyelmünket a feladatoktól, a szakmai színvonaltól. Márpedig arra büszkék vagyunk. Elismer bennünket, tördelőinket, szerkesztőinket, grafikusunkat, operatőreinket a szakma Miskolctól Egeren át Budapestig. Egerben, az egyetemen a mi média- és marketinggyakorlatainkat tanítják jó példaként, így talán elhihetjük, hogy amit csinálunk, az szakmailag jó. Számunkra ez a lényeges. Nyilván figyelemmel kísérem a politikát, de a betagozódás szintjétől mi távol maradunk, és szerencsére a városvezetés sem vár tőlünk hasonlót.
Azok, akik politikai okokra hivatkozva sarat dobálnak ránk, szerintem nem is ismerik a munkánkat, talán nem is akarják megismerni. Még nem tudok olyan esetről, hogy kerestek volna minket, bejöttek volna hozzánk tájékozódni, beszélgetni. Pedig jó lett volna, mert akkor jobban megismernék egymást. Éppen ezért tervezzük nyílt napok tartását, de már most is is szívesen látunk bárkit.
Ma divat a zsigerből elutasítás, a megbélyegzés, a karaktergyilkosság. Ezt harcolta ki a média jelentős többsége, és ez sajnos rávetül mindenkire. A média egy része költségvetésbe kalkulálta a rágalmazó cikkekért fizetendő büntetéseket. Ők így élnek és dolgoznak, és pontosan ezért ez nem is zavarja őket. Mi nem így működünk, mások az elveink. Ezért velünk kapcsolatban alaptalannak tartjuk a hasonló állításokat. Ez csak összemosás. Nyilván, akinek nem vagyunk szimpatikusak bármi ok miatt is, azt úgy sem lehet meggyőzni.
Arra is mondok példát, amikor a tájékoztatást és a politikát mossák össze az ebben érdekeltek. Nemrég Demeter Zoltánnal készítettünk egy podcastot, amelyben az embert igyekeztünk bemutatni. Nem a politikust, az embert! Kaptunk is bizonyos körökből megbélyegző üzeneteket. Szeretném kiemelni, ha tetszik valakinek, ha nem, jelenleg ő a térségünk országgyűlési képviselője. Magyar Péterrel is fogunk podcastot készíteni, de ott sem a politika, hanem az ember lesz a középpontban. Másrészt minden olyan személynek, aki a 2026-os választáson indul, felajánljuk ezt a lehetőséget, amit Demeter úrnak. Az ő esetében sem a politikáról szólt a felvétel, és ez így lesz a többi esetben is, ha élnek a lehetőséggel. A politikai szerepüket, identitásukat mindenki ismeri, mi nem erre vagyunk kíváncsiak, hanem az emberre.
Mindez nem egyéb, mint tájékoztatás, még akkor is, ha valakinek nem szimpatikus az adott szereplő. A politikát távol tartva tájékoztatunk, mert ez a feladatunk, amit a média szempontjából töretlenül jó színvonalon igyekszünk ellátni, ami szintén a város érdeke.
Annak történetét, hogy mennyire nem a politika a meghatározó az életemben, a városvezetésnek is példáztam. Volt olyan programom az állami gondoskodásban élő gyerekekkel, amiért állami kitüntetést kaptam, melyet Fülöp Attila államtitkár adott át. A projekthez kapcsolódóan még közös sajtótájékoztatót is tartottunk vele és Szentkirályi Alexandra akkori szóvivővel. Számomra az is szakmai és emberi kihívás volt, nem pedig politikai helyezkedés.
Megjegyzem, nemcsak a politikát igyekszem távol tartani a médiánktól, hanem a vért is, bár ez utóbbival kapcsolatban még nem támadtak minket. Horrorbalesetek esetén is csak azokat az információkat engedjük át, amelyek a forgalom szempontjából fontosak. Mi a vérrel, az azt övező felfokozott érzelmi állapottal nem kívánunk nézettséget vagy olvasottságot növelni.
— Két olyan témát igyekeznek kizárni a helyi médiából, ami ma a nézettséget, olvasottságot pörgeti. A szaftos politikát és a vértől csöpögő híradást. Nem fél, hogy ez az olvasottság, nézettség rovására megy?
— Örülök ennek a kérdésnek, mert ez már a szakmai munka felé tereli a beszélgetésünket. Nagyon lényeges a média számára az olvasottság, nézettség és elégedettség mérése, ez az igazi visszajelzés a munkánkról, és én is nagyon fontosnak tartom. Ez a hagyományos televíziózásnál nehézkes. Szerencsére nekünk segítségünkre volt, van ebben a Parisat. Tőlük származó egyik érdekes adat, hogy adáskimaradás, hiba esetén a legtöbb bejelentést az ATV csatorna után miattunk kapták. Ennek a két csatornának a kiesésére reagáltak leghevesebben a városlakók. Ez szerintem egy érdekes és hasznos visszaigazolás. Az 500-as merítésű lakossági teszt alapján pedig a nézettségünk is nagyon jó.
Másik lényeges szemszögek a televízió esetében a gyártott anyagok mennyisége és minősége. Meg lehet nézni, hogy a korábban heti egyszer jelentkező híradóknak hány megtekintése volt. Az előzmények miatt eléggé alacsony számról indultak a mi mutatóink is, de ma már a Miskolc TV-től is jobbak az eredményeink. Látom, hitetlenkedik, pedig ez így van.
Érdemes élni a konkurenciafigyelés eszközével. Ha a YouTube csatornánkat elemezzük, a kisvárosok között nincs olyan, amelyet magasabb színvonalúnak ítélnénk. Ezek a vizsgálatok meghatározott szempontok szerint történnek. Örömmel mondhatom, vannak olyan országosan elismert csatornák, mint a Friderikusz Podcast vagy a Partizán, melyek nézettségben ugyan megelőznek minket, de minőségben sok esetben mellettük vagyunk.
A nyomtatott újság témakörében pedig a már említett minőségi előrelépés az olvasottságot is emelte. Eljutottunk az újság magazinszerű megjelenésig, megtöltöttük saját tartalommal, növeltük az oldalszámokat, nagyobbak a képek és olvasói szempontból látványosabbak. A nyelvezettel is alkalmazkodtunk a megcélzott csoporthoz. Fiatal, helyi tehetséges fotóst sikerült beépíteni a csapatunkba.
Az is fontos mérőszám lehet, hogy az online hírportálunk olvasottsága messze többszöröse a korábbinak.
— Más témára áttérve. Sokat szóba hozta a városmarketinget. Ennyire fontos ez?
— Ez kényes terület, mert manapság ehhez is sokan politikai beállítottság alapján viszonyulnak. Ha a városról jót írunk, akkor a „városvezetés fényezése” megbélyegzés következik. Pedig a helyi marketing a város minden lakója érdekében fontos. Van egy mondás: a tartalomhoz kell igazítani a formát, és mi ezt tesszük. A hitelesség határain belül a városmarketing céljaihoz igazodnak a cikkek, a fotók és a grafikák. Egységes egészet alkotnak.
Ma minden település érdeke, hogy ismertté, elismertté, vonzóvá, keresetté lépjen elő! Ez a szerep a gazdaságilag erős városok körül kialakult, a gondokkal küszködő agglomerációk árnyékában felértékelődik. Az egyre dráguló és megfizethetetlen lakásárak, a közlekedési nehézségek, a lassan fejlődő infrastruktúra árnyékában egyre többen vágynak el azokból a régiókból, és ez az olyan városok számára, mint Kazincbarcika, versenyhelyzetet jelenthet. Kazincbarcika óvodai, iskolai hálózata, kulturális és sportélete valóban átlag feletti. Vannak gondok, konfliktusok ezeken a területeken is, de sok város megirigyelné az itteni intézményhálózatot, azok színvonalát.
Más számottevő szempontok is léteznek. A főváros környéki agglomeráció sok településén az itteni parkok, játszóterek, sétányok, sportparkok ismeretlenek, ahogyan a parkolóhelyek aránya is lényegesen kisebb. Az a járdahálózat, ami itt adott, sok helyen nem létezik. Lehet az értékeinket a meglévő gondok mellett lekicsinyelni, de ezek attól még léteznek, és sokak számára vonzóak lehetnek, amit meg lehet és kell is mutatni a külvilágnak.
Nekünk az a feladatunk, hogy ezeknek az értékeknek a bemutatásával lakosokat, vendégeket, gazdasági, szakmai, kulturális és sportkapcsolatokat, illetve elismertséget hozzunk a városba. Ebből mindenki profitál, nemcsak a városvezetés. Ezt a célt szolgálta például az általunk elindított „Emberben a művész, művészben az ember” kiállítássorozat is, amellyel elismert alkotókat hoztunk, hozunk a városba. Másik jó példa a szintén sok negatív kritikát kapott Tour de Hongrie. Más települések versenyeztek azért, hogy rajtuk keresztül haladjon a verseny útvonala, nálunk a nyerteseknél egy véleménykör viszont csak kifogásokat kommentelt. Máshol rájöttek, ebben benne van a marketing, az ismertség lehetősége, amire mindenkinek szüksége van.
Témába vág a BorsodChem, a régió legmeghatározóbb munkaadója is. Mi nem ülhetünk fel azokra a téves híresztelésekre, amelyek időnként terjednek a cégről, még akkor sem, ha bizonyos körök ezt nagyra értékelnék. Nekünk ebben a történetben is az a feladatunk, hogy ez a cég, amely az adón túl is sok mindennel segíti a várost, ismertebb és elismertebb legyen. Az ide betelepülő munkavállalókkal, miután magas képzettség az elvárás, a város közössége csak nyer. Nyernek például a lépcsőházak, ahol sok az üres lakás vagy nyer a kereskedelem, mert ők itt vásárolnak majd. Persze ez nem valósul meg varázsütésre, ez csak kemény, kitartó munka eredménye lehet.
A következő elem az is, hogy cégeknek, vállalkozásoknak is tegyük vonzóvá Kazincbarcikát. Ma már az elkerülő útnak és az autópályának köszönhetően sokkal gyorsabban el lehet jutni bárhová, ami a piaci szereplőknek fontos. Ha Rásonysápberencs hasonló érveléssel fordul a külvilághoz, mi miért ne tennénk? Ez jóval több, mint a városvezetés fényezése. Mi azt szeretnék segíteni, hogy a város az erősségeiből úgy profitálhasson, hogy ismertebb, keresettebb célpont legyen minden területen.
— A városmarketing az említett példákon túl — s erre már tett célzást — bonyolultabb folyamattá vált. Mire gondolt?
— A városmarketing kétirányú folyamat. Egyrészt befelé szól a város lakóinak, elégedettségük növelésének céljával, és kifelé is kommunikálni kell, megnyerni a város érdekében a külső szereplőket. Az ma már nem igaz, hogy a jó bornak nem kell cégér, bizony fontos, sőt egyre fontosabbá válik, így a marketing, és annak elemei egyre számottevőbbek. Annak fényében különösen, hogy a kommunikáció útja megváltozott az internet világában.
Korábban a marketing egyirányú folyamat volt, valaki írt egy cikket, elolvasták, esetleg olvasói levélben reagáltak rá. Napjainkra többirányú lett a kommunikáció, sokak az elérhető módon cikkeket, képeket, kommenteket fűznek bármelyik témához. Az egyirányúságot felváltotta a hipertextualitás.
Nos, ebben a nagy zajban meg kell hallani a visszajelzéseket, és azokra reagálni kell, befelé is és kifelé is. Ráadásul megnőtt a kifelé kommunikálás fontossága, amiben mindig a cél és nem a részlet a fontos.
Visszatérve a Vízi komplexumhoz, látom, hogy létrejötte sok helyi vitát generált. Mint mondtam, nekünk nem az ezekben való részvétel a feladatunk, ezt másoknak és más fórumokon kell letudni. A feladatunk a helyiek felé való kommunikáció volt, amit a jövőben fel kell, hogy váltson a kifelé történő kommunikálás. A helyieknek, amit lehetett elmondtunk, most már fontos, hogy hívjuk be máshonnan is a lehetséges érdeklődőket, hogy ott időt töltsenek el. Szerintem Kazincbarcika a látogatónak magában egy hétvégét ér meg, de ha okosabban ki van használva a Sajó völgye településeinek lehetőségei, többek között Aggtelek, Ózd, akkor lehet Kazincbarcika egyhetes város is, lehet kiindulópont a környék értékeinek felfedezéséhez. Ez sem a városvezetés fényezése, hanem a város hosszú távú érdeke. Nos, valahogy így találkozik munkánkban a kommunikáció és marketing.
— Térjünk vissza a hitelesség kérdéséhez. Lehet ezen a fronton elmozdulás?
— Nincsenek illúzióim, sajnos mára a társadalomban a zsigerből való elutasítás hatalmasodott el. Tudja, nehéz mit mondani akkor, amikor a Városmarketing Gyémánt Díjra benyújtott 11 pályázatból 12 nyert, tehát 100 %-nál több, és erre a hozzászólásokban elég sok pejoratív reakciót kapunk. Az elismerések nem nekünk, nem a városvezetésnek szóltak, hanem Kazincbarcikának. A szakma országosan elismerte, itt pedig jó néhányan fanyalogtak. Számunkra egyébként ez is egy mérés, az eredményesség mérése egy területen. Ilyen esetekben az is felvetődik bennem, hogy aki állandóan sarat dob ránk, ő vajon megmérettette már magát? Mérte már az eredményességét?
A közügyekben pedig van erre egy jó recept: Jelöljünk ki problémát, szervezzünk támogatókat, vigyük végig az ügyet, mérjük meg mit értünk el, legyünk rá büszkék! Ez szerintem a valódi felelősség és a hitelesség alapja. Csak kritikából még senki nem tudott hitelessé válni. Azt szeretném – de valószínűleg idealista vagyok – ha a társadalomba a kulturált, tényeken alapuló vita kora jönne el és mindenhol a szakmaiság győzne. Én és munkatársaim ennek szellemében dolgozunk. Egyszer majd csak kisüt a Nap…
Köszönöm a beszélgetést, a zárszóhoz segítségül hívom Iluh István versének kis verebét, aki nem érti, mi történik a világban. Teszem azért, mert beszélgetésünk alapján megerősödött bennem az a vélemény, hogy a szembeszél, a sárdobálás határozza meg életünket. Bár önök sokkal optimistábbak, mint a vers főszereplője, s ez így van jól, de nem lehet elmenni észrevétlen a gyűlölködő hangnemre épülő világ mellett. A közbeszéd színvonala mára a béka feneke alá süllyedt, s nehéz lesz onnan kirángatni, önöknek is. Kívánok munkájukhoz szakmai sikereket, támogató közeget!
„Gubbaszt a semmi kis veréb,
Töpreng, a semmi semmi-e?
a csillagokat osztja, szorozza,
S nem megy szegényke semmire”
-rizner-
Fotók: Kolorline
