Akik felmásznak mások hátán
A politikában egyre inkább háttérbe szorul a köz szolgálata (tisztelet a kivételnek). Az sem szép, ha regnáló politikusra jellemző ez, de különösen szomorú, ha a politikai „elitbe” készülő személyen, személyeken is felsejlenek ezek a jelek.
Nekik valami mindig jár, olyasmi, amiért igazán nem szakadtak meg a közösség érdekében, jellemzően inkább az egyéni célok dominálnak, s azért tűzön-vízen átgázolnak. S meg vannak győződve, hogy azt a sok semmit, amit tettek, azt mind a köz érdekében tették-hatalmas erőfeszítéssel. Hányan vannak, akik a közösség hátán másztak fel, pozíciót, állást, egzisztenciát harcoltak ki? S ami szomorú, a céljaik elérése után már észre sem veszik a közösség tagjait.
Azokat nem veszik észre, illetve veszik semmibe, akiknek a hátán jutottak oda, ahol vannak, akik érte is megszakadtak önzetlenül, rengeteg munkával, mert hittek egy elvben, egy ideológiában, egy célban, egy jövőképben. S persze az ilyen közösségnek szép lassan befellegzik, mert a karrierista nem tesz semmit, vagy nem sokat, az önkéntes pedig belefárad a munkába, az örök becsapásba. Ez lett a politika? Úgy tűnik egyesek ezzé tették, ez az érdekük.
Amikor erről beszélgetünk ismerősökkel, mindenki legyint: ne rágódj ezen, ez van, ez a politika természete. Tudom, de ha helyben történnek ilyen dolgok, az azért mégis más, jobban érint.
Fordítsuk is ezt le helyi példára.
Kinek mi jár? Vissza kell menni az időbe 5 évet.
Az előző helyhatósági választáson a Fidesz jelöltek között volt egy megállapodás, hogy a leadott lista ellenére a valós eredmények ismeretében miként történik a bejutás a kompenzációs listáról. Szeifert Lajosnak kellett volna bejutni, Pogány Istvánnak visszalépni. Miután ő nem lépett vissza, még egy összejövetelt is szerveztek a helyzet rendezése érdekében. Itt is elmondta, nem lép vissza, elismerte ugyan, hogy volt egy megállapodás, amit mindenki elfogadott, de az nem lett papírra vetve, így kvázi nincs semmi, amit ő visszalépésre kötelezhetné. Meg egyébként is. Így testületi tag lett, hivatalosan a Fidesz-KDNP színeiben, de a frakciónak nem lett tagja. (Javára legyen mondva, hogy az idei választáson legyőzte az örök riválisát, Riespler Pált, így saját jogon lett képviselő. Valószínűsíthető, hogy ebben azért sok munkája volt. )
Szeifert Lajos így hoppon maradt, de a Fidesz megpróbálta kompenzálni az ügyét. Bejuttatta a megyei közgyűlés egyik bizottságába külsős tagnak. Túl serényen nem vett részt a munkában, az ülések több mint felén nem volt jelen. Tény: távolléte igazolt volt (igazolt, ha a tag jelzi, miért nem vesz részt az ülésen, igazolás nem kell). S tény, hogy ez kellemetlen volt a bizottságnak is, mert sokszor voltak határozatképtelenek. A helyzet rendezése érdekében megkérték az őt jelölőket, ugyan hívják már vissza a bizottságból, mert így nem lehet dolgozni. Ez történt 2 év szorgalmas, odaadó munkája után.
S feltehetően az elvesztett képviselői hely kompenzálására a helyi önkormányzat egyik bizottságába is jelölték. Úgy hírlik, ott sem szaggatta az istrángot. Az biztos, munkájáról ,az önkormányzat üléseiről soha egyetlen szónyi tájékoztatást sem adott a tagoknak, semmit nem publikált erről sehol. Sokan azt sem tudták, hogy bizottsági tag lett.
Azt is szó nélkül tűrte, hogy az összejöveteleken a két Fideszes képviselő tagnak a tájékoztatók hiányát rendszeresen a szemére vetették annak ellenére, hogy Kondorné néhány alkalommal adott tájékoztatást. Ő ilyenkor csendes szemlélő volt, mint aki nem érintett, semmit nem szólt, semmit nem lehetett tudni munkájáról a bizottság döntéseiről.
Elnök lett
Szeifert Lajos indult a Fidesz helyi szervezetének elnöki posztjáért, más jelölt nem lévén elnök is lett. Hatalmas terveket vázolt föl, amiből az égvilágon semmi, de semmi, de semmi nem lett. Ha valaki ezt számon kérte, akkor mindenki hibás volt, ő az áldozat, aki tenni akar, de más nem. Na ez nem egy nyerő elnöki hozzáállás, s gyanítható, hogy az elnöki szerep vállalásában nem munka, a szervezet megújítása játszott szerepet, sokkal inkább a pozíció, ebbe beleértve a választási pozíciót, volt a döntő.
Aztán a sok semmi után jött az idei választás, ami komoly próbatétel volt. Elvileg a várható hatalmas munka ellenértékeként ő volt a lista első helyezettje. Na meg kompenzációként jár is neki. Sokan azt mondták, megvan a listás helye, a választáson nem fogja magát törni. Úgy tűnik nekik lett igazuk.
És jött a választás, ami mindent alulmúlt. Kiderült, hogy sem stratégia, sem program, sem terv, sem elképzelés, sem kommunikáció, sem kampánymunka nem volt. Semmi nem volt. Igaz, lábsérülést szenvedett, erre hivatkozott, de ennek egy előkészített kampány esetében semmi jelentősége nem lett volna, hiszen már előtte mindennek készen kellett volna lenni. De itt semmi, de semmi, de semmi nem volt. Illetve volt néhány olyan bejegyzése, ami miatt a jelöltek, támogatók jó része a fejét lehajtotta. Nem véletlen, hogy a mindent alulmúló kampány az eredményekben is jelentkezett, s e miatt feszültség volt a jelöltek, a tagok és a támogatók között.
Az már csak mellékes szál, hogy zavaros helyzetekre az volt az elnök és egyben polgármester-jelölt válasza, neki itt nincsenek itt tervei, ő katonai pályára készül, ez már nem érdekli őt, de ezt ne mondjuk el senkinek. Ennek ellenére mindenki tudta, s most ezeknek az embereknek kellene megmagyarázni, miért is lett akkor listáról bejutott képviselő?
Meg egyedül ő semmit nem tud tenni. Meg csinálja, aki jobban tudja. Meg, hát ő nem itt tervezi a jövőt. Meg…meg…
Sokak szerint a kampány időszakban a jelöltek között valódi együttműködés sem volt. Sőt, a választás napján az eredményvárón késve jelent meg, mert ismerőseihez ment, mondván, neki semmi kedve az eredményváróra, a „csapatához” elmenni. Ott több empátia volt, ezért igyekeztek felvilágosítani, hogy ezt nem teheti meg, ő a csapatért feleős személy, illenék ott lenni.
S talán az sem véletlen, hogy a június 9-i választás óta sem a tagok, sem a támogatók nem találkoztak-még csak egy kis beszélgetés erejéig sem. Jobb megvárni, amíg a vihar elül?
Kinek mi jár?
A lista, a lista, a mindent megmérgező lista, ami, ha valaki innen bejutva képviselő lesz, jelentős pénzzel jár, de nem lehet választói számonkérés, mert nincs körzete. Ezért ez egy nyugis képviselői hely. Bár nem akart már itt semmit, azért a dolgokat sikerült úgy fordítania, hogy ő jusson be a képviselő testületbe. Sokan fel is háborodtak ezen, két ok miatt:
1. Semmiféle érdemi munkát nem végzett a kampány során, elnökként sem, így nem érdemli meg. A kompenzációt az előző választásért pedig megkapta a bizottságokba való jelöléssel, ahol maradandót nem alkotott.
2. Mások jobban szerepeltek, mint ő. Egyéni jelöltként is indult, s a szavazatok alapján a jelöltek rangsorában 5. lett.
Kaló Attila 23,3 % (265 szavazat)
Bulla Gusztáv 20,8% (280 szavazat)
Varga László 21,4 % (261 szavazat) -teljesen új indulóként, a közéletben ismeretlenként-
Ligárt Tamás 20,0 % (257 szavazat)
Szeifert Lajos elnök 16,6 % (211 szavazat)
3. S ami a Fidesznek a legfájóbb lehet, az az, hogy az eddigi legkevesebb szavazatot kapta polgármester-jelöltként. 1319 szavazat -13,44 %. Mindent alulmúló eredmény.
Az előző választáson Knopp Richárd több szavazatot kapott (1716 – 20 %), de ezt a Fidesz akkor is tragikusnak értékelte, így annak ellenére, hogy a lista bejutó helyén szerepelt, megkérték a visszalépésre. S lám, korrekt módon visszalépett, nem lett a testület tagja csak azért, mert polgármester-jelölt volt, mert ez neki jár.
Most a semmi választási produktumot felmutató elnök lett a listáról bejutó, de nem mondta, bocsi már korábban is más terveim voltak, azért nem teljesítettem itt, más terveim vannak, visszalépek. Meg semmit nem tettem ezért, talán mégse illenék…
Úgy tudni, döntés született a képviselői mandátum több lépéses felosztásáról, de ez nem hivatalos információ. Ami publikus, így lehet boldogulni semmi munkával. Az, hogy a Tranzit Fesztiválon, vagy Lakitelken Fideszes prominensekkel fényképeszkedik valaki, szép dolog, feltehetően szép emlék is. De ezzel a helyi szervezet nem lesz előbbre. Főképp azért, mert nem ez volt az ígérete, a fényképeszkedés. Abban valóban jól teljesített.
Szóval, ígéret szép szó, ha betartják úgy jó! Vissza kell lépni, le kell mondani a mandátumról, s dolgozni kell azon a fránya -titkos-katona ügyön, ami miatt már a kampány sem dübörgött! Mindenki jobban járna!
Ellenkező esetben ismét történt egy lépés a Fidesz, a tisztesség, a közösség, a közgondolkodás amortizálása felé. Mondhatni, nem nagy ügy, sokan teszik ezt hosszú ideje, de azért szomorú.
S személyesen szomorú, hogy annó, én komolyan támogattam Szeifert Lajost, hogy a megállapodás szerint neki kellene bejutni a testületbe. Mert a megállapodás szóban, papíron egyformán kötelez-szerintem. Mindenhol mellette kardoskodtam. Az idő múlásával rájöttem, tévedtem.
U.i. Lehet, hogy az írás indulatokat szít, de abban is biztos vagyok, ismerve közállapotainkat, hogy az esetleges hozzászólások zömét nem a tényszerűség, hanem az érdek vezérelnék, ezért a hozzászólás lehetőségét ennél a cikknél kikapcsolom. S kikapcsolom azért is, mert eljutott a közállapot oda, ami már nagyon nem a lelkemnek való, s ez személyes véleményem, mások biztosan másként látják. A fontos, hogy az erkölcsöt, tisztességet, becsületet azonos módon lássuk, mert azokból csak egyféle van.