Érdekes előadás az Újkazinci Baráti Kör összejövetelén. Hogyan gyógyítja a lelket a mese?

Érdekes előadást szervezett az Újkazinci Baráti Kör, melynek a Programsziget adott otthont. Gyurkovicsné Éva (ő kérte nevének írását ebben a formában) meseterapeuta tartott előadást, közös gondolkodást a mese lélekgyógyító szerepéről.
A mese sokszínűségéről, a lélek gyógyításáról már a meghívó árulkodik, amelyik egy idézetet tartalmaz: ” …nagy hatalma van a mesének. Elűzi az unalmat, az egykedvűséget, a csüggedést, felserkenti az erőtleneket, lecsillapítja a nyugtalanokat, s mindenre megadja a választ, még arra is, amit senki meg nem kérdezett.

Az előadás, együtt munkálkodás előtt váltottunk néhány szót Gyurkovicsné Csillával a meséről.
– Mit kell azalatt érteni, hogy meseterapeuta?
-A mesének azt használjuk ki, ami a meghívón is szerepel: “Elűzi az unalmat, az egykedvűséget, a csüggedést, felserkenti az erőtleneket, lecsillapítja a nyugtalanokat, s mindenre megadja a választ, még arra is, amit senki meg nem kérdezett.
Annyiféle történet, annyiféle mese létezik, hogy mindenféle élethelyzetnek megvan a saját mesebeli párja, s azt kell megtalálni. Meg kell nézni, hogy a mese hőse milyen utat járt be, milyen módszereket választott, hogyan oldja meg a problémáit. Ebben a folyamatban a lelki gyógyulás a mese segíti.

Amiről eddig beszélgettünk, az az volt, hogy a mese hogyan segítheti a lelki gyógyulást, a sebek begyógyulását. A mese kapcsán létezik egy másik polémia. Nevezetesen, hogy a mai gyerekeknek mesélnek-e eleget? A mese fejleszti a képzelőerőt, a gondolkodást, a beszédkészséget, az empátiát, stb, ezért fontos szerepe van. Valóban kevesebbet mesélnek ma a gyerekeknek?
-Megítélésem szerint nem. Ott, ahol a szülőnek is meséltek, az magával hozta ezt az identitást, ő is mesélni fog. Ott, ahol sose meséltek, abban az esetben a mai szülő sem mesél.

Mi okozhatja akkor az általam felvetett polémiát?
-A világ megváltozott, s benne a gyerekek is. Az a kérdés, hogy a mai világukhoz tudjuk-e alakítani a mesét? Azért érdekes ez, mert a mese megengedő, kérdés, hogy a mesélő él-e ezzel.
Saját tapasztalatom alapján tudok erről szólni. Amikor az unokán nálunk van, mindig mesélek. S amikor elkezdtem az egyik mesét, akkor rögtön szólt. “De mama, úgy meséld, hogy kis autó legyen benne”. Természetesen, átformáltam a mesét. Szinte minden nap mesélnem kellett, kitétel volt, hogy legyen benne a kis autó.

Aztán egyik reggel azt mondta, mama, mesélj a sárkányokról! De az anya és apa legyen a sárkány, akik várják az ajándékot, s az én legyek, én a kis sárkány.
S ez így ment minden nap. Átírtuk a meséket annak megfelelően, amelyik téma őt akkor érdekelte. Gyík, madár, stb. Az unokám tátott szájjal hallgatta ezeket a meséket, s volt olyan is, hogy együtt el kellett játszanunk azt.
Szerintem ebben az is benne van, hogy nem minden klasszikus mese emészthető a mai gyerekek számára. Ezért fontos, hogy a mesét, mert az egy nagyon megengedő, átformálhatjuk az ő érdeklődésük köré. S ezt a gyerekek hihetetlenül élvezik.
De ki kell emelnem, hogy akiknél a mese eddig is fontos volt, ott ma is az, s a gyerekeket érdekli a mese. Főként, ha azt mesélik neki, vagy közösen el is lehet játszani.

-Amit mondott, meg tudom erősíteni. Az én unokám a varázs kamiont és az erdei vadak tanácskozást kéri minden mesében. És másnap , és harmadnap, s rögtön szól, ha valamelyik szereplő nevét “átkereszteltem”. Ezzel arra utaltam hogy figyel a mesére, élvezi azt, s része annak.
-Igen, erre utaltam, amikor arról beszéltem, hogy a mese megengedő. S ezzel élni kell, közel kell


Köszönöm a beszélgetést, visszaengedem a közönséghez, hiszen már nagyon várják.