Mézeskalácsosok, vesszőfonók mutatkoztak be Sajókazán

Projektzáró rendezvény tartottak Sajókazán a mézeskalács készítők és a kosárfonók. A Radvánszky-kastélyba várták az érdeklődőket a szervezők, a Sajókazai Öszikék Nyugdíjas Egyesület és a Gömöri Hagyományőrző Egyesület.

A Nemzeti Művelődési Intézet „A Szakkör”  programja 2021-ben indult  és hatalmas sikernek bizonyult. 2022 őszére országszerte már közel 15 000 fő csatlakozott a szakköri csoportokhoz.  A gyöngyfűzés, hímzés, csipkeverés és a mézeskalács-készítés szakkörök  száma is bővült az elmúlt évek során. ÚJ elemek is beépültek “A szakkör” programjába, a tojásfestés táji sajátosságai, papírfonás, gyertyakészítés, éremgyűjtés, makramé, stb.  A 2023-ban meghirdetett programban három új szakág indult: baba-mama horgolás, natúrkozmetika, szövés kereten. 
Ebben az évben már 24 szakág közül választhatnak azok, akik csatlakoznak „A szakkör” programhoz.

„A szakkör”  a Nemzeti Művelődési Intézet tudásmegosztó online felülete. Célja, hogy a hagyományos szakköri tevékenységek egyes fázisaiba az internet segítségével avassa be a látogatókat, ezáltal összegyűjtse, rendszerezze és népszerűsítse a különböző tevékenységi formákat.

Sajókazán két közösség, a mézeskalács készítők és a kosárfonók  (vesszőfonás) csatlakoztak „A szakkör” programjához. A projektzáró rendezvényen az elkészített alkotások bemutatásával adtak számot vállalt feladataikról.

A vendégeket Lévai Ákos köszöntötte. A megnyitón elsőként a Pákó Imre, a kosárfonók vezetője köszöntötte a megjelenteket, s felvillantotta az elmúlt időszak munkáit.

Ezt követően Zsúdel Gáborné szólt  a mézeskalács készítők munkájáról. Kiemelte, hogy a szakmai ismeretek elsajátítása mellett nagyon  fontos  volt a közösségépítés. Elérzékenyülve köszönte meg  a szakköri tagok munkáját. Kiemelte, hogy mennyire jellemző  volt egymás segítése, s ebben példát mutattak a szakkör tagjai.

A vendégeket köszöntötte Rusznyák István polgármester, aki kiemelte azt az értéket, melyet a településen igyekeznek meghonosítani a szakkör tagjai. Megköszönte a tagok munkáját, s a rendezvény végén ajándékkal kedveskedett a szakkörök tagjainak.

A kiállításon az MM Balassi Bálint Általános Iskola tanulói adtak bájos, magával ragadó műsort. Fellépett a  Mákvirág tánccsoport, a Dalos Pacsirták énekkar, valamint Pólyik Zoltán Raul 3. B osztályos tanuló.  Magával ragadó volt az, ahogyan hatalmas átéléssel énekeltek, táncoltak a gyerekek.  S különleges csemege volt Pólyik Zoltán Raul szavalata, aki Kányádi Sándor : Az okos kos című versét adta elő. Köszönet illeti a felkészítő pedagógusokat:  énekkar, szavaló: Mogyorós Hajnalka, a tánccsoport felkészítője Ferenc Evelin volt, aki iskolarendőrként dolgozik az intézményben.
A rendezők köszönik Dócza Bélának, az iskola igazgatójának támogató közreműködését.



Zsúdel Gábornéval, az Öszikék Nyugdíjas Egyesület elnökével beszélgettünk, aki egyben a mézeskalács készítők szakkör vezetője is volt.
-Most az egyesület, vagy más, pl.  szakkör érintett a projektzáróban?
– A Nemzeti Művelődési Intézet „A Szakkör”  programjához csatlakoztak többen, de nem egyesületként, hanem magánszemélyként, függetlenül attól, hogy valaki egyesületi tag, vagy nem. 20 szakkör közül lehetett választani, Sajókazán a mézeskalács készítést és a vesszőfonást  választották.

Tavaly május elején kellett levizsgázni a szakkörvezetőknek, én mézeskalácsból, Pákó  Imréné Emese vesszőfonásból tett vizsgát, sikerrel. Ezt követően alakítottuk meg azt a két csoportot, akik 20 héten keresztül ismerkedtek meg ezzel a mesterséggel, s készítették el az alkotásokat.  A mézeskalácsosok vezetője én voltam, s rajtam kívül még 5 fő volt tagja. Mi kedden és  szerdán tartottuk a  foglalkozásokat. Kedden sütöttünk, szerdán díszítettük a kisült mézeseket. Október elején  kezdtünk,  s most a projektzáróval fejeződött be a foglalkozás.
-Ki finanszírozta a költségeket?
-A foglalkozásokhoz szükséges anyagok Nemzeti Művelődési Intézet biztosította, nyilván  ezt mi is kiegészítettük.
Miben hozott újat „A Szakkör”?
– Autentikus formában ismertünk meg egy népi mesterséget, lettünk ennek tudói és művelői. s számomra ami nagyon nagy értékké vált, az a közösségi munka, a közösségi együttlét, egymás segítése, motiválása.  Én ezt köszönöm a csoport minden tagjának!

Pákó Imrénével, a kosarasok egyik vezetőjével is váltottunk néhány szót.

-Mennyire tartja fontosnak, hogy ez a  szakma megmaradjon?
-Én nagyon fontosnak tartom, hogy ez a népi iparművészeti ágazat fennmaradjon. Én magam tanultam meg ezt a szakmát, s szeretném az ismereteimet tovább adni a lányomnak, és mindenki másnak, akik ez érdekelhet.
-Nagyot változott a világ. Mennyire keresik a   kézzel font termékeket.?
-Nagyon, rengetegen keresnek minket, keresnek külföldről, Budapestről, Pécsről. Voltak már  Angliából, Németországból, Svájcból . Amikor megkérdezem, megéri idejönni egy kosárért. Azt válaszolják, a szakma tisztelete, megismerése miatt jöttünk, a kosár vásárlása  az ráadás.
Melyik a legszebb, s  melyik a legnehezebb  feladat?
Én a kosárfonást szeretem, de a legnehezebb az apró dolgok elkészítése.
A vesszőt maguk készítik elő a fonásra, vagy készen veszik?
-Mi készítjük elő. Főzzük,  hántoljuk,  sok-sok munkával készül el a fonásra alkalmas vessző.

Egy szelet népművészet Sajókazán. Értékez hoztak! Köszönet érte!

A galéria a képre kattintva nyitható meg.