Fellángolt a vita a balatonszepezdi tábor eladása kapcsán. Egyesek az eladást kifogásolják, mások annak vételárát. Alapvetően az árral nem kívánok foglalkozni, mert az úgy is kiderül, hogy a piaci viszonyokhoz képest valós, vagy nem valós , s az is hogy előre lezsírozott volt-e, vagy sem, mint azt néhányan sejtetik. S ha nem valós, akkor majd a képviselők, vagy bárki ez ellen felléphet.
Sokkal inkább érdemes más szemszögből is megvizsgálni az indulatokat, lehetőségeket, tényeket.
Egyrészt azért veszem a bátorságot, hogy gondolataim papírra vessem, mert a 80-as 90-es években többször volt szerencsém gyerekeket táboroztatni Balatonszepezden. A dolog érdekessége, hogy vidéki, azaz nem kazincbarcikai gyerekekkel voltam. Erre pedig az adott lehetőséget, hogy az adott turnusokban nem volt jelentkező kazincbarcikai csoport, mi az üres helyet tudtuk betölteni. Megjegyzem, a családos szobák zöme is üresen állt nagyon sok alkalommal.
Másrészt azért írok, mert az egyik önkormányzati képviselő facebook oldalán olvastam, hogy akinek van emléke a táborról, vagy véleménye, az ossza meg másokkal. Én most ezt teszem, gondolataimmal senkit nem kívánok megvédeni, senki pártján nem állok, csak arra szeretném a figyelmet felhívni, hogy e témáról érdemes több dimenzióban gondolkozni, vitatkozni, érvelni. Az enyém csak egy vélemény, a lényeg, bármilyen döntés születik, az a város lakossága érdekében szülessen.
Abban is biztos vagyok, hogy kapok majd hideget-meleget, mert nem állok be a csak nem eladni akció mögé. Ma ilyen a politikai vitakultúra, s talán ezért sem megyünk ötről a hatra. De nézzük sorjában a dolgokat.
Nosztalgia
Biztos vagyok benne, hogy sokakban él nosztalgia a tábor iránt, főként azokban, akik a tábor megnyitása utáni években üdültek itt. Akkor jó volt az a komfortfokozat, s jó volt, hogy egyáltalán adódott lehetőség lejutni a Balatonra. Mert aki itt üdülhetett annak idején, számára az különleges és kitüntetett lehetőség volt. Abban is biztos vagyok, hogy nem a strand és a táborhely, hanem a közösségi együttlét miatt, s meg persze a Balatonnál voltak. Nem valószínű, hogy ma ez már elegendő a nyaraláshoz, az igények, üdülési szokások jelentősen megváltoztak.
Gyermeküdülők sokasága az északi parton? Miért?
Anno, annak idején komoly pénzeket fordítottak a gyermekek üdültetésére. Sorra épültek a gyermektáborok, szinte kivétel nélkül az északi parton. Miért? Feltehetően az ingatlanárak miatt. Egy északi parti ingatlan még megfizethető volt az önkormányzatoknak, a déli talán már túl drága, annak ellenére, hogy egy jót itt strandolni nem nagyon lehet. S minden táborozás alkalmával elmeditáltam azon, hogy a gyermekeknek, akik felhőtlenül szeretnének a Balatonban pancsolni, miért ide építettek üdülőt? A fő örömforrásukban korlátozták ezzel. Nem mindegy, hogy hirtelen mélyülő, szűk strandon töltik az idejüket, vagy olyan helyen, ahol 200-300 méterre is biztonságosan eltávolodhat a parttól. Ahol nyüzsi van, igazi balatoni forgatag. Úgy is mondhatnám, egy dolgot vettek el a gyerekektől, a Balatont, a balatoni hangulatot.
Mennyire van jó helyen a balatonszepezdi tábor?
Semennyire, több ok miatt.
Strand
Az északi part strandjai nem jók, bár egy két helyen kedvezőbbek, mint Balatonszepezden. Nem véletlen, hogy a strandolni vágyok a déli partot választják.
A gyerekek is zömében strandolni szeretnének, de anno a strand katasztrofális volt. Ez a magánkézben levő területre vonatkozik. Miután a tábor az északi parton van, a vízpart sem jó. Nagyon hirtelen mélyül, köves az alja, alig lehet eltávolodni a parttól. Kész szívbaj volt a gyerekekkel strandolni, nehezen fogadták el, hogy én kb. 8-10 méterre állok a vízben a parttól, s ez azt jelzi, hogy meddig lehet bemerészkedni a Balatonba. Egy igazi jót labdázni sem lehetett, mert rögtön „tilosba” repült a labda. A lényeg, nem szerették a gyerekek, de a felnőttek sem. Este pedig jött a sebellátás a köveken szerzett sérülések miatt.
Gond volt az is, hogy a tábort a Balatontól forgalmas közút választotta el. Ezen az átkelés nem volt egyszerű, de gyerekeket sem mertünk kiengedni a táborból, elkerülve, hogy az út mellett csatangoljanak, játszanak.
Mi hajóval mentünk át minden nap a déli partra, s ott strandoltunk. Csakhogy a hajókikötő messze volt, a gyerekek lelkesedése napról napra csökkent. Délután, az egész napos strand után kész kín volt hazaérni velük, általában a 3. nap után aztán el is halt ez a dolog.
Gond volt az is, hogy meleg ebédet így nem fogyaszthattak, konzerveket tudott adni a konyha. Ez érthető, mert olyan kell, ami a melegben nem romlik meg.
Minden messze volt, szinte kihalt környék.
Mint említettem, a hajókikötő messze volt, az ABC szintén, a vasútállomás szintén. Ráadásul akkor az út egy részét a közúton kellett megtenni, gyerekcsoporttal ez nem szerencsés, gyerekeket egyedül a boltba nem is mertük elengedni. Ezek miatt, akik nem vállalták a déli partra a hajókázást, vagy nem volt erre pénzük, azok a táborban rekedtek a turnus idejére, s marad a szepezdi strand. Mert innen a nyüzsgő, izgalmas, színes balatoni élet, ja ó strand elérhetetlen messzeségben volt.
Mi van rossz idő esetén?
Erre egyáltalán nem volt felkészítve a tábor. Elmenni nem lehetett, mert minden messze volt, a táborban pedig 2 csoport esetén kevés volt a foglalkoztatási lehetőség. Nem volt erre helyiség. Nem véletlen, hogy amikor a 90-es évek közepén a szomszédságban lévő ajkai ifjúsági tábor eladóvá vált, a kazincbarcikai önkormányzat szerette volna azt megvenni. A tábor felújítása, amiről már akkoriban többször is szó volt, s történt ez ügyben néhány lépés, akkor kapott volna igazi értelmet, ha bővíteni is tudják. Sajnos akkoriban váltak csóróvá az önkormányzatok, s nem volt forrás a táborhely megvásárlására, ezzel a szepezdi tábor bővítésére.
Mennyire volt jó hely a balatonszepezdi tábor?
Kiváló dolog
A személyzet kedvessége, segítőkészsége, és a hihetetlenül finom ételek, olyan ételek, amelyeket jól menő éttermek is megirigyelhettek volna.
Lehangoló
A szálláshelyek és a vizesblokk már akkor (a kilencvenes évek elején) teljesen elavult volt, a vizesblokk szinte használhatatlan, sokszor hányingert keltő szag terítette be. Mindent újjá kellett volna építeni. Nem volt továbbá csoportos foglalkoztatásokra kialakított helyiség, kevés volt a pihenőpad, leamortizált sportpálya, stb. stb.
Az sem mellékes, mint ahogyan már említettem, a táborhelyet a Balatontól egy forgalmas közút választotta el. A gyerekek számára ez korlátozta is a tábor körüli séta lehetőségét. S itt más nem igen volt, mert ifjúsági táborok vették körbe, némelyik üresen állt, emiatt semmi balatoni sétányi hangulat nem alakulhatott ki. A Balatonon is voltunk, meg nem is. Egyetlen forgatagot a táborok bejárata közelében álló méregdrága pavilon jelentette, ahol 2-3 nap alatt el lehetett költeni a heti zsebpénzt.
Mindezek ellenére, biztos, hogy sokan mondják, hülyeségeket írok, mert milyen jó is volt az régen. Régen, bizonyára. Csak ne feledjük, az igények, elvárások, szokások jelentően megváltoztak. A Trabant is jó volt régen, örök nosztalgia, ennek ellenére ma már nem szívesen rázkódnánk benne.
Akkor miért megy Szeged önkormányzatának olyan jól az üdültetés?
Valaki ellenpéldaként kirakott a facebookra egy, a napokban megjelent cikket, amelyik arról szólt, milyen jól érzik magukat a szegedi gyerekek a szegedi önkormányzat balatoni táborában.
Feltehetően a tábor tágasabb, jobb állapotban van. S nem feltehetően, hanem biztosan nem az északi parton, így az ottani strandok sokkal jobbak, ezért keresettebb is a tábor. (Balatonkenesén van a szegediek tábora.)
Amire eddig nincs válasz a facebook bejegyzésekben
-Mit lehet, s mit kellene kezdeni egy teljesen leamortizálódott, rossz helyen fekvő táborhellyel?
-Érdemes-e a dolgok elébe menni azzal, hogy valaki már az eladás előtt feljelentést tett hűtlen kezelés miatt? Miután nem adták el, nincs bűncselekmény, vissza fogja passzolni az ügyet a nyomozó hatóság.
-Mennyibe kerülne a táborhely megmentése, azaz teljes felújítása, s volna-e igény rá?
– Valóban mennyi a piaci értéke ennek a táborhelynek? Számot én is írhatok, de az nem valódi értékbecslésre alapulna.
-Mekkora táborhelyről beszélünk: 9 millió négyzetméterről, vagy 9 ezerről? Nem mindegy. Mindkét adatot lehet olvasni a hozzászólásokban.
– Kik azok a sejtetett vevők, akik vinnék a tábort?
Amit jó lenne tudni
Az, hogy az elmúlt évek során kik azok a képviselők, akik szót emeltek a balatonszepezdi tábor felújítása, működtetése mellett. Olyan képviselőkre gondolok, akik a költségvetési vitákban erre forintosítva is tettek javaslatot. Mert ha nincs, akkor az eladás körüli vita, a vételár kivételével, meddő, minden képviselői „aggály” álságos. Mert, ha a tábor nem működik, s nem szorgalmazták annak működést, akkor mi is van? Hozzá járultak annak leamortizálásához.
Azért is álságos, mert átlag barcikaiként nem tudok arról, hogy az elmúlt évek során működött volna a tábor, szerintem üresen állt. Ki, mit tett ez ellen? Erről sehol, senkitől, semmit nem lehetett hallani. Mit lépett ez ügyben az ellenzék?
A nem eladni nem elegendő
Sokan tiltakoznak, de ez nem elegendő. Lehetne ebből közös gondolkodás is, végre egy ügy, ami összefogja az embereket. De nincs ilyen ügy, mert arról, hogy mi legyen, csak elvétve olvastam, s ezek a bejegyzések bár üde színfoltok a vita tengerében, elenyésző számúak. Felújítani, buszt venni vagy bérelni, hogy el lehessen jutni gyerekeknek való jó strandra, medencéét építeni a táborhelyen stb.? Eladni és a déli parton venni egy kisebb területen fekvő, kevesebb vendéget befogadni képes, de szerethető táborhelyet?
Mennyibe is kerülne felújítani és működtetni, s rentábilis lenne-e? A rossz strand és a kedvezőtlen fekvés miatt volna-e elegendő igény rá?
Számtalan kérdés, de ezek szóba sem kerültek, csak a „nem eladni” Az a baj, hogy akik az eladás ellen szólók élére álltak , eddig nem tettek semmiféle javaslatot, hogy akkor mi is legyen, hogyan is legyen. Pedig az akció így lenne igazán értelmezhető és valós, s ezzel lehetne összefogni, közös gondolkodásra buzdítani az embereket. A baj az, ha eddig erről nem szóltak, s ha most jönnének elő a farbával, az már nem lenne hiteles.
Tiszteletben tartom az eladást ellenzők véleményét, de a kezdeményezők mindegyike volt már a szepezdi táborban, táborozott itt? Tudja hol van, milyen környéken: Kipróbálta már a szepezdi strandot?
Akkor el kell-e adni?
Nem tudom. Ezt érdemes lehetett volna alaposan megvizsgálni. A 90-es években sem volt fullon a tábor, azaz nem volt túl keresett, félő, hogy a megváltozott igények miatt a kereslet ma kisebb lenne.
Kérdés az is, lehet-e jó üzletet kötni az eladással, olyat, amiből a város lakossága is profitál? Vagy van-e akarat s pénz a tetemes összegű felújításra, működtetésre? Lehet-e az eladásból másfajta üdülési módot létrehozni, s lenne-e arra igény? Erről valós véleményeket, érveket, adatokat sehol nem találtam. Erre mondom, hogy a nem eladni, nem elég, azt is meg kellene mondani, hogy mi legyen. Ezt pedig csak azok tudják megtenni, akiknek képviselőként van elegendő információjuk.
Kérdések vannak jócskán, lehetne ebből közös gondolkodás is, ami jó dolog lenne. Ahhoz, viszont nekünk, Kazincbarcikaiaknak, több információ kellene. Ez sajnos nincs.
Mit lehet tenni?
Józanul, közösen gondolkozni. S valami alternatívát kitalálni, mert korábbi tapasztalataim alapján nem lesz igazán keresett ez a táborhely akkor sem, ha fullra felújítják.
-rizner-
Borítókép: facebook
Keresse fel hírportálunkat, olvasgasson a különböző rovatok cikkei között:https://hirozon.hu/
Lájkolja facebook oldalunkat, ott minden hír megjelenik: https://www.facebook.com/hirozon.hu