Úgy tűnik, hogy a társadalom eljutott arra szinte, amikor a tényeket, a valóságot kidobhatjuk a francba, az viszonylag keveseket érdekel.
Keveseket érdekel, mert vagy
-nem is érti, miről van szó, vagy
– csak saját pártja propagandájának hisz, az az egyetlen üdvös igazság, vagy
– nem akar szembe nézni a tényekkel, vagy…
Erre remek példa az október 23-i demonstráción felszólalt diáklány ügye. A kormánypárti média üti, az ellenzék keblére öleli. Pedig az igazság és a valóság valahol ott van, amit Vona Gábor írt ennek kapcsán facebook oldalán.
Érdemes elgondolkodni rajta, s ebben és másban is a tényeket és a valóságot keresni. Igaz, a tények és a valóság nem mindig fér bele egyetlen mondatba, vagy képbe, az talán ennél ma bonyolultabbá vált.
Vona Gábor így ír:
“Na, akkor én is felülök az algoritmusra és röviden elmondom a véleményemet a káromkodó gimnazista lányról.
1. Szerintem egy oktatásról szóló tüntetésen, a jövő letéteményeseként megszólaló diák szájából nagyon nem volt helyénvaló. Ez nem prűdség vagy ájtatosság, egyszerűen stílustalannak és erőltetettnek éreztem. Ráadásul funkciótlan is lett, mert elvitte a tüntetés fókuszát. A lányt két embertől óvnám: az egyik most a médiában meg akarja majd semmisíteni, a másik meg a pajzsán szeretné körbehordozni. Jól figyeljen mindkettőre, mert közös bennük, hogy csak kihasználják, amíg lehet! Mindkettő politikai abúzust hajt végre.
2. A NER felháborodása borzasztóan képmutató. A káromkodás és a másik erkölcsi megsemmisítése nekik is a fő eszköztáruk része. A sajátjaik alpáriságát ugyanolyan örömmel tapsikolják, mint ahogy most az ellenzék nagy része védi a védhetetlent.
3. Az ellenzéki oldal “csak azért is jól tette” álláspontja tehát szintén borzalmas. Ha ezt egy Fidesz tüntetésen mondta volna egy diáklány, most nemzetközi petíciót indítanának a közbeszéd tisztaságának megvédéséért, a hétfői parlamenti ülésen pedig szopóálarcot tennének tiltakozásul a miniszterelnök asztalára.
4. Vannak, akik meg azt mondják, ez slam poetry, meg a többi beszéd unalmas volt, ez legalább felrázta a tömeget. Nos, ők ezzel azt is képviselik, hogy az ott levő közel százezres tömeg egy, a jövő problémái és az oktatás nehézségei iránt érdektelen horda, amelyik unatkozik, ha szimpla beszédeket kell hallania. Őket szórakoztatni kell, és nekik “már csak a bizarrtól áll fel.” Tényleg ezek lennénk?
5. És a nagy törzsi anyázásban halkan jegyezzük már meg: október 23-a volt, a nemzeti ünnepünk. Ismét sikerült megemlékezni.