Sok-sok olyan eset foglalkoztat, amikor a hozzászólásokból, személyes kommunikációkból süt a gyűlölet. Eljutottunk erre a pontra is. Ma már a véleményeket politikai alapon fogalmazza meg az emberek többsége, abnormális módon és stílusban elutasítva a másik véleményét.
Nem számít, ki mondta, mit mondott, igaza van-e? A baloldal rögtön mocskos fideszest emleget, míg a jobboldal hazaáruló libernyákot.
Nincs érv, nincs tény, nincs normális kommunikáció, csak gyűlölködés. Igaz, ez sokkal könnyebb, mint érveket, tényeket felsorakoztatni.
Az látszik, hogy mindenki ízlése, pártszimpátiája szerinti mond véleményt. Az is látszik, hogy csak a propagandára épülő duma köszön vissza a hozzászólások többségéből. Tény, érv nincs. A tény manapság olyan, mint Columbo felesége, esetleg hallott róla valaki valamit, de senki sem látta.
Persze az nehéz és macerás, sokak számára pedig elérhetetlen kihívás, hogy tényeket keressen, átlássa és értse a valós történések mozgatórugóit. Pedig a tények makacs dolgok, és sok esetben adnának eligazodási támpontot. Adnának, ha a tényeket keresnénk és nem csak zsigerből gyűlölködnénk. Ha egyáltalán volna igény a tényekre.
Gyűlölködünk. Ha minden igaz, s ez legalább igaz, a történelem ismétli önmagát. S ezen az alapon visszanézve a múltba, az látszik, hogy ott, ahol a nemzet polgárai egymásnak estek, a politika röhögött a markába. Ott ahol a nemzet tagjai útálták egymást, képtelenek voltak türelemre, toleranciára a másik iránt, együtt működni, eltűnt a szolidaritás, eltűntek a tények, ott a politika önálló életet élt, saját érdekeit szolgáltatta ki az emberekkel. S a gyűlölködő polgárok kiszolgálták. Kiszolgálták, mert gőzük sem volt a tényekről.
S ebben nincs különbség a baloldal és a jobboldal szimpatizánsai között, nincs különbség esetek és események megítélése között.
Gyűlöljük egymást. Gyűlöljük, mert a mai felgyorsult elektronikus világ arra épül, hogy néhány szavas üzenettel megdolgozza polgárait. Ezt fogyasztja a neten minden szinten, szinte mindenki. Nincs tény, nincs érv, csak hergelés. Az, hogy valós-e az információ, az, hogy mi a tény, senkit nem érdekel. Sokan szimpátiájuk szerint készpénznek veszi azt, amit olvastak, nem is érdekli, hogy átrakták a palánkon. Ja, hogy a tény és valóság más, nem zavarja a gyűlölködőket kommentjeik megfogalmazásában. Az sem zavar egyeseket, hogy az adott témában olyan tájékozatlan, mint vak tyúk a hegyi menetben. S tájékozatlanságát nem is szégyelli, mert azt gondolja, övé az üdvözítő igazság.
Gyűlölködünk. A katás gyűlöli a nyugdíjast, mert miattuk vesztette el ezt az adózást, a többség útálja a vállalkozót, mert az lop, csal hazudik. Gyűlölködünk, mert az egyik elítéli Brüsszelt, a másik védi. De ki látta ezekben az esetekben is Columbo feleségét, az igazságot? Kinek van igénye rá? Így juthatunk el a klímaváltozás problémájától a nemes, okos, érvekre épülő hozzászólások révén a vérengző struccokig, akik a majomhimlőt terjesztik, a jó édesanyjuk pedig sánta csörgőkígyó volt, aki vad házasságban élt a részeges gorillával. Mert ezek a tények a klímaváltozás terén. Ezt tudjuk, ezt olvastuk. A neten. Ezeket, punktum. Aki mást állít az mocskos libernyák. vagy mocskos fideszes.
A társadalom mentális állapota alapján ezen nem lehet csodálkozni. S így azon sem lehet csodálkozni, hogy más területen is naponta verik át a neten az embereket csodás gyógyulást ígérő pirulákkal, csoda edényekkel. Az is leegyszerűsített propaganda, azt fogyasztjuk, annak hiszünk, azokon szocializálódunk. Aztán ráfázunk. S ha a termék átverésnél működik a propaganda, máshol miért ne működne?
Szóval zsigerből gyűlöljük egymást. Nem szánunk időt arra, hogy a tényeket megismerjük. Az fölösleges dolog, macerás. A gyűlölet egyszerűbb. Pedig a tények fontos dolgok, azok adnak eligazodási pontot. De az kit érdekel?
Tájékozódni, gondolkozni, érvelni nehéz. De nemes kihívás, érdemes megpróbálni. Mellesleg kevesebb lenne a gyűlölködés.