Az igazi tavasz kezdetét a néphagyomány e naptól számítja, s az állattartók számára volt kiemelten fontos naptári nap, hiszen ekkor hajtották ki a jószágokat a legelőre.
Az egyház Sárkányölő Szent György ünnepét tette erre a napra. A hiedelmek és népszokások azonban nem a szentre, hanem a római pásztorünnep rítusaira emlékeztetnek.
Sárkányölő Szent György
A III. században élt római katona és keresztény mártír egyike a leghíresebb katonai szenteknek. Kultusza már a kora középkorban ismertté vált a Közel-Keleten, majd onnan terjedt el egész Európában. Anglia és Portugália védőszentjéül választotta.
Legendájához kapcsolódik a királylányt a sárkánytól megszabadító vitéz népmesei története is. A legenda szerint Silena városát rettegésben tartotta egy sárkány. A városbeliek hiába fogtak fegyvert ellene, nem bírtak vele: a sárkány mérges leheletével újra és újra megfutamította a polgárokat. Hogy megfékezzék a fenevadat, először két juhot adtak neki naponta, ám a juhok idővel megfogyatkoztak, ezért a városlakók úgy határoztak, hogy mindennap egy embert áldoznak a szörnyetegnek. Sorshúzással döntöttek, ami alól senki nem vonhatta ki magát. Sor került a király leányára is, aki zokogva közeledett a tóhoz. Éppen akkor vetődött arra György, a kappadókiai vitéz, aki hatalmasat sújtott a sárkányra, majd leszúrta őt. Így mentette meg a királylány és a város életét.
A szent védelmét remélve sok vidéken neveztek el róla települést. Zala megyében található Szentgyörgyvölgy, a Duna mellett fekszik Dunaszentgyörgy, Borsodban Borsodszentgyörgy.
Hiedelmek, szokások
Az állatok Szent György-napi első kihajtásához számos hiedelem és szokás fűződött, mellyel az állatok egészségét, szaporaságát, tejhozamát igyekeztek biztosítani.
Gonoszelhárító, termékenységvarázsló célzattal a marhákat láncon, fejszén, ekevason, tojáson, a gazdasszony kötényén stb. hajtották át.
Nagy jelentőséget tulajdonítottak annak a vesszőnek, zöld ágnak is, amellyel az állatokat először hajtották ki a legelőre. Medvesalján a gazdák csipkegallyat vágtak, és az ólajtóba keresztbe fektetett gallyon át hajtották ki az állatokat, hogy a boszorkány meg ne rontsa őket. A legelőre menet pedig ezzel a gallyal ütögették, hogy sok tejet adjanak. A csipkevesszőből azután ugyancsak mágikus célzattal, például Hidegkúton szárat faragtak a vajköpülőhöz.
Szent György napját a magyar néphit rontásra, varázslásra alkalmas időpontnak tartotta. Jellegzetes megnyilvánulása ennek a hitnek a harmatszedés – különféle mágikus célzattal. Harmatot szedtek a tejhaszon érdekében. Zagyvarékason vászonabroszt vagy a kötényüket húzgálták a harmatban, miközben mondogatták: „Mind szedem…”, vagy „Vaját viszem, tejét nem, vaját viszem, tejét nem”. Közben egy marék füvet is szedtek. Ezt a tehén elé tették. A harmatos ruhadarabot pedig a tejesfazékba facsarták ki, hogy sok vaj legyen.
Szent György éjszakáján különösen féltek a boszorkányok rontásától. Az Ormánságban úgy tartották, hogy akinek a kapufélfáját ezen az éjszakán a boszorkányok megfaragták, annak ezzel elvitték a tejhasznát. Közismert hiedelem, hogy a boszorkányok különböző tárgyakból (pl. kútágas, lepedő, kötény) tejet tudnak fejni. A boszorkányok rontása ellen védekeztek a már említett zöld ágakkal, füstöléssel, fokhagymával, a tejesköcsögök gyógyfüvekkel (pl. úrnapi füvek) való kimosásával.
Borítókép:OrosCafe
