Tegnap egy utas rosszul lett a 4-es metró egyik szerelvényében, de senki sem segített, senki sem hívott segítséget. A legtöbb, amit tettek, telefonnal lefotózták a rosszul lett utast. A végállomásra érve az utas elhunyt.
Ennyi a száraz hír és a tény. Elgondolkodtató. hogy az emberi közönyösségnek erre a szintjére eljuthatott egy társadalom, egy közösség.
Bár törvény kötelez mindenkit a bajba jutottnak történő segítségnyújtásra, ez sem volt mozgósító erő. Az, hogy az utazó közösség közönyösen végig nézte egy ember haláltusáját, hátborzongató. Hol élünk? Kik vagyunk? Mivé lettünk?
Borítókép: illusztráció, obuda.hu