A húsvétot hamvazószerdától nagyszombatig negyven napos böjt készíti elő, a húsvétot megelőző utolsó nagyböjti hét a Nagyhét (hebdomada sancta), amely a virágvasárnappal kezdődik.
ÉTKEZÉS
A nagyböjt utolsó hete más néven a nagyhét, Krisztus diadalmas jeruzsálemi bevonulásának ünnepe. A magyar és az európai keresztény hagyományban az egész húsvéti ünnepkör során kiemelt jelentőséget kapnak az ünnep egyes szakaszai alatt fogyasztott ételféleségek. A húsvétot megelőző böjti időszaknak a vallásos tartalom mellett fontos gazdasági gyökere is volt. Az akkori viszonyok között sem elegendő hús nem volt a szegény rétegek konyháján, sem a megfelelő tartósítás nem volt biztosított.
Nagycsütörtök (zöldcsütörtök) – az utolsó vacsora
Az ilyenkor asztalra kerülő hagyományos ételek között első helyen a nagycsütörtöki menü említendő. Nem hiába nevezi a magyar népnyelv ezt a napot zöldcsütörtöknek, hiszen ekkor mutatkozik be az első tavaszi zöldfőzelék primőr, még pedig a paraj. Finoman tejjel készítették el, elmaradhatatlan fűszere a fokhagyma és egy leheletnyi szerecsendió. Bundás zsemle járt hozzá, vagy, ahogy mondták Pofézni. A régi időkben azonban böjti napokon csak kenyeret, sót és száraz növényi eledeleket volt szabad enni. Sok helyen még tejterméket sem fogyasztottak. Nem zsírral, hanem olajjal főztek és előfordult, hogy a böjtös eledelek számára külön edényeket használtak.
Nagypéntek –Krisztus kereszthalálának napja.
A legszigorúbb böjti nap. A hagyományőrző családoknál csak hideg ételek kerülhettek az asztalra. Aszalt gyümölcsöt, savanyú káposztát, pattogatott kukoricát fogyasztottak.
Nagyszombat
Nagyszombaton szentelték meg a tüzet a templom előtt, vagy mellette raktak máglyát. A megszentelt tűz lángjával vagy parazsával gyújtották meg a templom óriási húsvéti gyertyáját. A szentelt tűz maradványait az emberek haza vitték.
Sok háznál tartották azt a szokást, hogy nagycsütörtöktől-nagyszombatig nem raktak tüzet. Majd az új tüzet a templomból hazavitt parázzsal gyújtották meg. Ezen főzték meg az ünnepi ételt.
A Nagyszombat a konyhában sonkafőzéssel, kalácssütéssel és a húsvéti ételek előkészítésével telt. Este a feltámadási körmenet előtt, az ablakban gyertyát gyújtottak jelképezve Krisztus feltámadását. A templomból hazaérve szegték meg a húsvéti sonkát.
Sonka nélkül nincs húsvét, tartja a mondás.
A húsvéti sonka jól megtermett, kellő fűszerezéssel, pácolással és füstöléssel elkészített hátsó comb vagy lapocka. A főzés előtt egy nappal hideg vízbe beáztatták, hogy ne legyen túl sós. Hatalmas fazékban, hideg vízbe tették fel főni, amíg a kiálló csontján fordítani tudtak egyet és a bőrét könnyen átszúrhatták.
Ha nem melegen fogyasztották, főzővizében hagyták kihűlni, így sokkal szaftosabb ízesebb volt a sonka. Elmaradhatatlan mellőle a főtt tojás és a kolbász. Amit a sonkalében illik megfőzni, ugyanis a tojásnak rendkívül finom ízt ad a füstölt lé. Nem hiányozhat mellőle a frissen reszelt ecetes torma, hónapos retek és a zöldhagyma sem.
A húsvét vasárnap- Jézus feltámadása
A húsvét vasárnap hagyományos étele a bárány. Már a leveses tál is megkaphatja belőle a magáét a tartalmas, tárkonyos bárány raguleves képében. A báránypörkölt és a tejfölös-paprikás bárány is megtalálhatja helyét asztalunkon. Legvonzóbbak talán mégis zsemle sárgára rántott combszeletei, ropogósra sült szalonnával tűzdelt gerince. Töltött combja, roston pirított bordája is nagy sikert arathat. Tél végén, tavasz elején aligha lehetett jobbféle falatokat a pecsenyéstálra rakni, mint amivel a harmatszerűen gyenge szopós bárány szolgált.
-rizner-