A magyar költészet napját Magyarországon 1964 óta április 11-én József Attila születésnapján ünneplik, akinek az életműve
megkerülhetetlen teljesítmény mind a költőutódok, mind a művészettel
foglalkozók számára.
A versek ünnepe ez a nap. Nem igazán foglalkozunk vele, pedig ha egyik napról a
másikra megszűnne a zene és a vers, akkor bizonyára mindenkinek hiányozna.
A zene és a vers, a két rokon, átszövik mindennapi életünket, s talán ezért is
jó, hogy van egy nap a naptárban, ami a figyelmet a versekre irányítja.
József Attila fiatalon halt meg, s a másik költőóriás, Petőfi Sándor is
fiatalon, 26 évesen egy csatában vesztette életét.
A költészet napján József Attila Óda c. versének utolsó soraival emlékezünk minden költőre, akik szépet, élményt adtak olvasóiknak.
„ Visz a vonat, megyek utánad,
talán ma még meg is talállak,
talán kihűl e lángoló arc,
talán csendesen meg is szólalsz:
Csobog a langyos víz, fürödj meg!
Ime a kendő, törülközz meg!
Sül a hús, enyhítse étvágyad!
Ahol én fekszem, az az ágyad.”