Április elseje a bolondság, a tréfálkozás napja. Ilyenkor sok minden megengedhető, és az ötletes tréfákon nem illik megsértődni.
Az ugratások napjának állata a hal, amelyet a legbutább állatok egyikének tartanak. A horogra akadó hal átvitt értelemben is alkalmas április elsejére, hiszen az átvert ember éppúgy ráharap a csalira, mint a halak. Persze, mindennek van határa, és nem jó, ha a bolondozás durvaságba torkollik. Ám a jól irányzott poénok frissítően hatnak az emberre.
Április bolondja a népszokás szerint az, akit április elsején rászednek, a bolondját járatják vele. A rászedett személy az április bolondja.
Több országban elterjedt szokás.
HONNAN ERED?
Ám hogy ebből a napból miképpen is lett a “Bolondok napja”, azt valójában nem lehet tudni. Rengetegféle találgatás van az eredetéről, ám egyik sem túl meggyőző. Egyik magyarázata szerint IX. Károly francia király egyik rendeletéből ered. 1564-ben az új esztendőt április 1-jéről január 1-jére tétette. Az akkor szokásban lévő újévi ajándékozás megmaradt, de a rendelet után április elsején már csak bolondos ajándékot adtak egymásnak az emberek.
ÁPRILIS 1-JE A NÉPHAGYOMÁNYBAN
Ez a nap a szerencsétlenebbek közül való. Ilyenkor kellett futó növényeket – babot, dinnyét, tököt – ültetni, hogy hosszúra és szépre fejlődjön a növény. Egyes vidékeken megválasztották április bolondját, de ez a tradíció hazánkban inkább a pünkösdhöz és a pünkösdi király választáshoz kötődik.
A magyar gazdák régi előírásai szerint a méheket április elsején vagy április első hetében, lehetőleg szerdán vagy csütörtökön kell kiereszteni első röptükre, mert így lesznek méhecskéi abban az esztendőben szorgalmatosak, kövérek és elevenek.
A LEGKÜLÖNLEGESEBB TRÉFA A MÚLTBÓL, avagy a beszűkített ruha
Talán az egyik legrégebbi tréfát Toulouse grófja, XIV. Lajos francia király fia eszelte ki. Áldozatul Gramont márkit választotta. Március 31-ének éjszakáján, mialatt a márki aludt, a gróf cinkosaival kilopatta a ruháit. Minden egyes darabot felfejtettek, majd újra összevarrtak, de szűkebbre. Reggel a márki fel akarta húzni a nadrágját, de nem fért bele.
Riadtan nyúlt mellénye után, ám nem tudta begombolni. Ugyanígy járt a kabátjával is. Javában küszködött, amikor rányitotta az ajtót az egyik cinkostárs: “Az istenért, márki, mi történt önnel? Egészen meg van dagadva!” A márkiról gyöngyökben hullt a veríték, hogy miféle furcsa és borzasztó betegség üthetett ki rajta.
Orvosért futtattak, az orvos pedig – aki szintén beavatott volt – megvizsgálta, receptet írt és gondterhelten távozott.
Elszaladtak a recepttel a gyógyszerészhez, aki visszaküldte, hogy nem érti. Nem is érthette, mert ez volt ráírva latinul: “Accipe cisalia et dissue purpunctum”. Vagyis “Végy ollót, és vágd fel a mellényedet!” Hogy a márki miképp reagált az ugratásra, azt ma már nem tudhatjuk.
Borítókép:múltkor