Ligárt Tamás az Irinyi János Református Oktatási Központ középiskolájában tanít matematikát és fizikát, valamint 2022-től a Kazincbarcikai Városi Sakk Klub elnöki tisztségét is betölti. Mostani interjúnk a sakkról szól, de következő cikkünkben beszélgetünk más témákról is, többek között politikáról, hiszen Tamás a FIDESZ helyi szervezetének elnöke.
-Mióta sakkozik?
-Apukám tanított meg sakkozni, egészen pici koromban. Eleinte nem különösebben érdekelt a sakk. Visszaemlékszem, sokszor noszogatni kellett, hogy játszunk egy-egy partit, nem volt hozzá kedvem, nem szívesen játszottam. Aztán fokozatosan kezdtem meglátni a sakkban a logikus dolgokat, így megszerettem ezt a játékot, sportot. Most már olyannyira fontos része az életemnek, hogy sakk nélkül nem tudom elképzelni a mindennapjaimat, az életemet.
-A sakknak van köze ahhoz, hogy matematika szakos tanár lett? Végül is a matekhoz kell logika.
–Szerintem az én esetemben igen, de alapvetően ez nem feltétel. Kerestünk ilyen jellegű kapcsolatokat nagymesterek esetében. Ismerek nagyon erős sakkozókat, akik bizony hadilábon állnak a matematikával, viszont ellenpélda a legendás John Nunn angol nagymester, aki civilben matematikaprofesszor. Tehát a matematika és a sakk tudása, szeretete között nem szükségszerű a kapcsolat.
-Az egy dolog, hogy valaki sakkozik. De minőségi ugrás és hatalmas felelősség, ha valaki egy sakk klub elnöke lesz. Miért vállalta el a Kazincbarcikai Sakk Klub elnöki posztját?
-Megmondom őszintén, amikor felkértek erre a feladatra, sokat gondolkoztam azon, hogy elvállaljam-e ezt a megbízatást. Az elődöm, Tóth János bácsi, aki mögött hosszú évek felelősségteljes munka áll a sakk klub életét tekintve, már át akarta adni a stafétabotot. Mérlegeltem. Sok embert megkérdeztek, vállalná-e a klub vezetését, de elutasítások jöttek, mondván sok egyéb elfoglaltságuk van. Nekem sincs időm igazából, sok minden kitölti a napjaimat, de egy dolog döntő érv volt. Én szerettem volna és szeretném, hogy Kazincbarcikán továbbra is legyen sakk klub. Egy nagy múltú csapatról beszélünk, amelyik megjárta az NB I-et is, azaz a legmagasabb osztályt, amit nem sok magyar város klubja mondhat el magáról.
Nagy nevek játszottak itt Barcikán, pl.:Sikula Vasilij nagymester, Vladimír Okhotnik nagymester, kétszeres szenior világbajnok, Verőci Zsuzsa női nagymester, négyszeres olimpiai ezüstérmes … nem lehet az ő emléküket sem cserben hagyni. A képlet végül is az volt: itt lakom Kazincbarcikán, szeretem a sakkot, ezt a klubot, ha azt szeretném, hogy továbbra is működjön a klub, akkor el kell vállalnom.
Szerencsémre az elődöm, Tóth János bácsi nagyon sokat segít, egész életében a szívén viselte a sakk klub sorsát, és ez az évek múlásával sem gyengült, jelenleg is kiemelkedő szerepet tölt be a sakk klub életében, működésében, örökös elnökségi tagként. Hihetetlenül széles kapcsolatrendszere van, s ha kell, ajtót is dönget a támogatásért – ezt akár szó szerint is lehet érteni…. S ez utóbbi pedig sarkalatos kérdés klubunk életében.
-Ennyire nehéz ma a működéshez támogatást szerezni? Mi lehet ennek az oka?
-A sakk nem egy látványos, hatalmas közönséget vonzó sportág, besorolása szerint sem tartozik a látványsportágak közé. Kevés embert érdekel. A foci szabályait mindenki megérti, a sakk esetében, ahol 160 IQ-val rendelkező nagymesterek játszanak, nem követhető ennyire egzakt módon a játék menete, szabálya, emiatt nem a legnépszerűbb sportág. Igaz, sokan mondják, hogy tudnak sakkozni, ez jó és szép dolog, a versenyzéshez persze kevés. S ezen túl az is tény, hogy nem sokan áldoznak pénzt erre a sportágra. Pedig, talán sokkal hasznosabb lenne, ha a fiatalok is itt töltenék az idejüket, hiszen sok mindenre nevel a sakk, sok mindent fejleszt.
-Most melyik csoportban játszanak?
-Két csapatunk van. Az első csapat az NB II-es bajnokságban játszik, a második csapat, amelyik az utánpótlást jelenti, a Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei bajnokságban játszik.
Közel negyven játékosunk van, egész pontosan 39.
–Miben tudnának önöknek segíteni?
– Akár anyagi jellegű támogatásban. Aztán nagyon fontos a humánerőforrás, azaz az utánpótlás nevelés, persze ehhez is pénz kell. Ebben az esetben gondolok arra is, hogy a fiatalok oktatásában lehetne szerepet vállalni. Tény, hogy kevés fiatal vonzódik ehhez a sportághoz, az pedig, hogy más településről hozzunk játékosokat, szerintem céljainkat tekintve nem lehet szakmai opció, s meg sem tudnánk őket fizetni.
-Ön kazincbarcikai születésű?
-Nem, én Felvidéken, Rozsnyón születtem. 1999-be Aggteleken a Cseppkő Szállóban volt egy nemzetközi verseny, melyen én is elindultam. A verseny során az edelényi szakosztályvezető megkeresett, hogy szeretné, ha az ő sakk klubjuk tagja lennék, náluk játszanék. Igy kerültem Magyarországra a sakk kapcsán. Én akkor harmadikos gimnazista voltam, még előttem volt az egyetem, amit Kassán végeztem el.
Ahogy befejeztem az egyetemet, pont az edelényi gimnáziumba kerestek matematika-fizika szakos tanárt. Ez nyilván a sakk klubnak is kapóra jött, ők is bátorítottak, hogy pályázzam meg az állást
-Hogy lett Edelényből Kazincbarcika?
-Kazincbarcikán vettem egy lakást, ideköltöztem. Ezután matematika-fizika szakos tanárt kerestek az Irinyibe. Miután az intézményt hírből ismertem, egy jó iskolának tartottam, megpályáztam az állást, felvettek ide dolgozni. Munkahelyem, lakásom is ide kötött, így lettem kazincbarcikai polgár. Anyanyelven taníthattam, anyaországba kerültem, ami meghatározó momentuma az életemnek.
–Hol találják meg önöket?
-A mérkőzéseket és az edzéseket is az Irinyi középiskolában tartjuk. A mérkőzéseket a kollégium ebédlőjében rendezzük meg már harmadik éve. Ha valaki szeretne csatlakozni hozzánk, csütörtöki napokon, amikor az edzés van, 16.00-17.30 között kereshet engem az iskolában. Mindenkit, aki egy kis érdeklődést is érez magában a sakk iránt, arra bátorítok, hogy merjen belevágni, komolyabban foglalkozni ezzel a sportággal, hiszen a sakk képességet fejleszt, jellemet formál, kritikus helyzetekben (is) döntéshozatalra tanít.
-Köszönöm a beszélgetést!
Cikkünk következő részében a közéletről, politikáról beszélgetünk Ligárt Tamással.