Néhány napot az edelényi kórházban kellett töltenem. Erről nem is lenne érdemes szólni, de ebben az időszakban voltak olyan pillanatok, bénítóan bunkó események is, ami talán megér néhány sort.
Szokás az egészségügyi dolgozókat szidni. Miért ne? Pedig le a kalappal előttük mindazért, amit tettek.
Az ápolóknak köszönettel tartozunk hiszen lelkiismeretesen, türelmesen, odaadóan ápolták a betegeket a 12 órás műszak során. Pedig volt itt mindenféle betegséggel kezelt A végstádiumos, érthetően türelmetlen beteget is a legnagyobb tisztelettel ápolták, segítették könnyebbé tenni mindennapjait. A lényeg, hihetetlen, amit elvégeztek a betegek között, annak ellenére, hogy sokuk nagyon elkeseredett a szakma megbecsülésének hiánya, a túlterhelés miatt. S tették mindezt annak ellenére is, hogy jó néhány beteg bunkósága elviselhetetlen volt.
S ami hihetetlen, elképzelhetetlen. 2024-ben kórházban úgy összesz@rni, köpködések százaival kidekorálni a wc-t, csikkek garmadát elnyomni falon, ajtón, mint itt, nem láttam. Képtelenség volt azt használni, mert a takarítást követő negyedórán belül minden ismét undorító volt. A takarítók tipikus megalázó, sziszifuszi munkája. Kérésre többször is kitakarították, de a tisztaság csak néhány percig tartott, mert jöttek a bunkók…
Persze nem csak itt tarolt a kultúra. A bejárat előtt idős nők dobálták el a csikket, s irigylésre méltóan tudtak köpködni. S miután nem tudtam megállni ezt a fajta viselkedést, szóvá is tettem, amivel kivívtam dühüket. Már nem csak a kórházat, az ápolókat szidták, hanem engem is. Ez cseppet sem zavart, mert bármennyire csúnya, ígéretet tettem arra, ha meglátom a köpködőt és a többi kiválóságot, a fejüket a falba verem. Mert így élni, viselkedni nem lehet!! S persze ők óbégatnak, szidják az intézményt, annak dolgozóit. Megjegyzem, joguk van hozzá, remekül tudnak köpni!
Köszönet az ápolóknak lelkiismeretes munkájukért! A bunkó betegeket meg… inkább nem folytatom.