Társadalmi morálunk egyre lejjebb süllyed. Mindennaposok lettek az olyan durva és kirívó cselekedetek, melyeket eddig csak külföldi híradásokból ismertünk. Dr. Salha Walid Khalillal , a Kazincbarcikai Kórház főorvosával beszélgettünk a negatív változásokról.
– Ön szerint kijelenthető-e, hogy az emberek indulatosabbá váltak , türelmetlenebbek lettek, eldurvult a mindennapok világa?
– Sajnos a ez így igaz, mindenki tapasztalhatja a verbális és fizikai erőszak elszaporodását. Mondhatom azt is, mindennapi életünk részévé vált.
– Nem jó hír, ha ön is így látja. Az is igaz állítás lehet, hogy ez egy folyamatosan gyorsuló negatív társadalmi spirál? Arra gondolok, hogy egyre több olyan brutális történetet látunk, hallunk, amit korábban csak külföldi videókon figyelhettünk meg. Pl. az autópályákon történő verekedést, amikor két sofőr egymásnak feszül, néhány éve még csak az orosz autóutakon rögzített videókon láthattunk. Ma már Budapest utcáin is előfordul, szinte mindennapossá vállt. Mi lehet ennek hátterében?
– A 80a-as évek óta sok minden megváltozott a világban, s Magyarországon is. Hazánkban hosszú évtizedek alatt kialakult egy ún. „népi kultúra”, amelynek része volt a szabályok betartása. Az, hogy hogyan kell viselkedni különböző helyeken, hogy a fiatalok átadják a vonaton, buszon az ülőhelyet az időseknek, hogyan illik beszélni köztereken, tisztelni kell az időseket, stb. Ezeket lehetne sorolni vég nélkül.
Aztán ez szép lassan feloldódott a változásokban, mára eljutottunk oda, hogy ma szabad világban élünk, minden megengedhető. A szabadot felváltotta a szabadosság, mindent lehet, ami nekem jó, s ezt ne korlátozza senki.
– Mi lehet a változások hátterében? Hogyan lehetett eljutni egy viszonylag elfogadható társadalmi közegből oda, hogy mára az értékek elvesztek, a tisztelet, empátia, türelem, együttműködés eltűnt, helyébe lépett az erőszak, a trágárság, a másik eltaposása?
– Ennek sok és szerteágazó oka van. Az általam „népi kultúrának” nevezett időszakban a társadalmi nevelés erős volt. Ennek megszűnésével a nevelés területei átrendeződtek. Sokan az iskolától várják el a nevelést. Az igaz, hogy míg korábban nevelés és oktatás volt az intézményekben, ez mára megfordult, oktatás és nevelés lett a sorrend. De erről nem a pedagógusok és az intézmények tehetnek, lehetőségeik folyamatosan beszűkültek.
Mára a család vált a nevelés, a minta első számú felelősévé. Sajnos a családok egyre nagyobb devalváción esnek át, egyre több család él deviáns módon. Milyen példát mutat a gyermeknek, ha az egyik szülő, vagy mindkettő alkoholista? Ha a kábítószer fogyasztás jelen van és mindennapos? Milyen példát lát a gyermek, ha a család legfőbb jellemzője az erőszak, mindent ezzel akar megoldani? Mit tanul a gyermek, ha azt látja, hogy a szülő nem dolgozik, nem tartja rendben a lakást, ha a törvények betartása nem érdekli, ha öntörvényűen él? S a negatív példák sorolhatók lennének. A szomorú az, hogy az ilyen családok száma nő. Mindig is voltak ilyenek, de nem ekkora számban.
S persze nem szabad elfeledkezni az internetről, a médiáról sem. Ma ez kiemelten meghatározó az emberek számára. A gond itt sokrétű. Egyrészt az internetet a gyermekek döntő többségében ellenőrizetlenül használják, s a különböző kutatások szerint is a durva, erőszakos információkat keresik, azt nézik. Másrészt a média elment az igénytelenség irányába. Harmadrészt mindkettő belekerült egy ingerspirálba. Mit értek ez alatt? Természetes emberi tulajdonság, hogy azonos cselekmények közül az erősebb ingert kiváltó köti le figyelmünket. Ha a buszon utazunk, s az egyik ülésen békésen beszélgető utasok vannak, a másikon balhézó, veszekedő párok, melyikre figyelünk? Az erősebb ingert kiváltó balhézókra. A médiában ez úgy jelenik meg, hogy napról napra erősebb ingert kell kelteni. Ki nézné meg ma a 10 évvel ezelőtti Való Világot? Senki, az mára már nem elég érdekes. A mai ingervilág kell, amiben több a káromkodás, több a szex, több az alkohol, kirívóbb a butaság.
– Szóval sokrétű az a negatív hatás, ami ma az embereket, ezen belül a fiatalokat érinti.
Mielőtt tovább boncolnánk a témát, egy ehhez kapcsolódó megjegyzést tennék. A 2000-ben 10-14 éves korú gyerekek között végeztem kutatást. Meglepő volt a vizsgálat azon eredménye, hogy a gyermekek számára korábban, azaz a 60-as, 70-es meghatározó család háttérbe szorult, talán az ötödik, hatodik helyre. Megelőzte sorrendben a családot a barát, a haveri kör, a média, stb.
De térjünk vissza a médiára, mert hatása óriási. Ön szerint is egyre meghatározóbbá vált?
– Igen, s mondhatom azt is, sajnos, igen. A nézettség érdekében mindent felrúgva, az igénytelenség került előtérbe. A baj az, hogy a média hatása a fiatalokra sokszor erősebb, mint a családé. Sajnos egyes műsorok, amelyek példát szolgáltatnak az embereknek, már olyan alacsony szintre süllyedtek (szó szerint bunkó viselkedés, tiszteletlenség, erőszakosság, stb.), ami felér egy agymosással, hiszen sokan átveszik az az igénytelenséget, amit látnak. A médiával lehet befolyásolni az embereket, az ember viselkedését, ezt jól tudják a műsorok szerkesztői is.
S ezzel együtt mára eljutottunk odáig, hogy a műsorok jó részének sok értelme nincs, nem nevelnek, nem oktatnak, nem közvetítenek pozitív példát, értéket, kultúrát. Mit üzennek az olyan celebek, akik már sztárnak érzik magukat annak ellenére, hogy nincs szókincsük, nem tudnak egy mondatot értelmesen megfogalmazni, süt róluk a butaság. De ők a celebek, a sztárok, őket kell követni. Mit üzennek az olyan műsorok, ahol ezeknek a nevezetes celebeknek a központi témája a herevasalás?
Szomorú, de úgy tűnik, hogy a média az igénytelenség szolgálójává vált. S ez persze tovább gyűrűzik. Ezeknek a celebeknek az élete, a plasztikáztatásai, a balhéi hírekké válnak az újságokban, amit tömegek olvasnak. S ezt kihasználva változnak át ők influenszerekké, s a facebookon halálra keresik magukat a rajongók hatalmas száma miatt. Következtetés, vagy inkább példa: a butasággal, igénytelenséggel milliókat lehet keresni.
–Én fiatal koromban rádió rajongó voltam. Kerékpárral jártam dolgozni, a kormányon mindig ott volt a rádió, amit hallgattam, Rengeteg érdekes műsor volt akkoriban. Ma már nem hallgatok rádiót, nem nézek tévét. Úgy látom, nincs olyan műsor, ami érdekelne, eltűntek az értékek. Ekkora a változás, vagy csak én lettem „finnyás”?
– Szerintem sokan éreznek hasonlóan. Valaha volt a tévében a Panoráma c. műsor, melyet Chrudinák Alajos vezetett. A világ különböző részeinek életét, kultúráját, mindennapjait mutatta be. Havonta egy adás volt, de a műsor végén már rengetegen várták a következőt. De ez igaz Vitray Tamás, vagy Kepes András műsoraira is. Sajnos a humor is megváltozott. Szerintem Antall Imre, Hofi Géza, akik nézők millióit szórakoztatták, az igényes, érthető, szerethető humort művelték, ami mára eltűnt. S lehetne sorolni a példákat. Ilyen jellegű műsorok ma már nincsenek. S nem az a baj, hogy ezek a műsorok eltűntek, hanem az, hogy hasonló igényességű ma már nincs. Maradt a herevasalás. Ez a követendő példa.
– Beszélgettünk a társadalmi morál zuhanásának okairól. Ez hogyan csapódik le az egészségügyben, a betegeknél, hozzátartozóknál?
– A betegekkel semmi baj nincs, hálásak, ők ismerik azt a szót, hogy köszönöm. A hozzátartozók esetében sajnos sok érthetetlen viselkedéssel találkozunk. Összesűrítve a történeteket, nem köszön, követeli, hogy adjunk orvosi javaslatot a hozzátartozójáról, de nem érti, hogy nem tehetjük, mert nem kért időpontot. Nem érti, mit jelent, hogy időpontot kell kérni, helyette támad, kiabál. A legutóbbi példa: behozott egy beteget, a hozzátartozója követelte a szakszerű ellátást. Elláttuk, infúziót kapott, mert ki volt száradva. Ismertük a beteget, mi kezeltük korábban, de a kiszáradáson kívül más baja nem volt. Nem akarta megérteni, hogy nem tarthatjuk bent, nincs más gond, mint a kiszáradás, elég folyadékot kellene neki adni otthon, ami az ő feladata lenne. Kiabálást, veszekedett a hozzátartozó. A beteg kiszáradásáért nem ő a felelős, hanem mi. Mit lehet kezdeni egy ilyen esettel?
Hozzá kell tennem, a helyzet mára jobb lett. Amikor a Gyurcsány időszak nagy liberalizmusa rászakadt az egészségügyre, szinte mindennapos eset volt, hogy egészségügyi dolgozót vertek meg. Mióta közfeladatot ellátó személynek minősülünk, s a fizikai vagy verbális erőszakot komolyan büntetik, ezeknek az eseteknek a száma jelentősen csökkent.
–Sok kritika éri az egészségügyi dolgozókat, a facebookon nyomdafestéket nem tűrő megjegyzéseket lehet olvasni, a média pedig a visszásságokat tárja a nyilvánosság elé, ami indulatokat szít. Ezek nincsenek hatással az önök megítélésére?
– Úgy gondolom, az egészségügyben nincs több negatív eset, jelenség, mint a kereskedelemben, a különböző szolgáltatásokban, a szakipari munkában. Azt, hogy ezeket túl dimenzionálják, az valakik érdeke. Az, hogy ma a pedagógusokat és az egészségügyi dolgozókat állítják pellengérre, szerintem mesterségesen szított ügy. Persze ebbe belejátszik az is, hogy ez a két hívatás az, ami leginkább hatással van a mindennapi életre. Orvoshoz szükség esetén menni kell, iskolába járni kötelező.
Az tény, vannak olyan esetek, amelyek nem férnek össze az orvosi hívatással. Ezek nem elfogadhatók, ártanak az egészségügy megbecsülésének. Nem elfogadható a kioktató, lekezelő stílus, a hálapénz, az, ahogyan visszaélnek a gyógyászati eszközökkel, stb. Nem elfogadhatók, ezeknek nincs helye az egészségügyi társadalomban. De ezek az esetek nem többek és nagyobbak, mint a vállalkozói szférában, s a gazdasági élet más területén tapasztalhatók. De azok, mint mondtam, nincsenek olyan hatással a többségi társadalomra, így elsikkadnak a bankokból elsíbolt milliárdok, a vállalkozói szféra visszaélései, a kereskedelem ellentmondásai.
Ráadásul az egészségügy és az oktatás olyan, mint a foci, amihez mindenki ért. A világháló pedig olyan, mint a stadion, ahol minden frusztráltságot alpári stílusban vetkőzhetünk le. S a társadalmi morál zuhanásával ennek nincs határa.
Mindezek persze nem esnek jól annak ellenére sem, hogy mi magunk is elítéljük a már említett eseteket. Megítélésem szerint az egészségügyi dolgozók döntő többsége hivatásának megfelelően, magas színvonalon, empátiával dolgozik. Az általánosítások miatt rájuk is visszahulló negatív kritika biztosan bánt mindenkit, nem túl felemelő ilyen légkörben dolgozni.
– Végezetül még egy kérdés: ön szerint megállítható, visszafordítható mindaz a negatív tendencia, ami ma a közélet durvulását, elsivárosodását, értéktelenedését jelenti?
– Szerintem nem, rövidtávon egészen biztosan lehetetlen. Gyermekpszichológusok azt mondják, hogy a gyermek személyisége, alapvető beállítódások 6 éves korra kialakulnak. Kis mértékben a későbbiek során ezek korrigálhatók, de alapvetően nem változnak meg. Gondoljuk bele, hogy az utóbbi 30 évben hány ilyen korú nemzedék nőtt fel. Ők mit is adnak tovább gyermekeiknek? Mint mondtam, a családok zöménél komoly devalválódás történt. A felnövő gyerekek abban a közegben szocializálódnak.
Ez az érem egyik oldala. A másik az, hogy ma minden mögött a gazdasági érdek áll. A médiát is a bevétel, a nézettség érdekli. Sajnos a herevasalás iránt nagyobb az érdeklődés, mint a klímaváltozás gondjaiért, ezért továbbra is az igénytelenséget szállítja az olvasók és a nézők felé. És ez újabb és újabb lefelé menő spirált indít el.
Amíg a mindenkori politikai akarat nem jut el arra a szinte, hogy ezeknek a negatív tendenciáknak véget kell vetni, s a megoldás sokrétű, szerteágazó ügyeit nem indítja el, nem hangolja össze, addig a változás nem fog elkezdődni. Sajnos sem a hazai, sem az európai tendenciák nem ebbe az irányba mutatnak.
Amit mondott, attól nem lett jobb kedvünk, s nem lettünk optimistábbak. Bár azt mondják, a remény hal meg utoljára.
Köszönöm a beszélgetést.
Keresse fel hírportálunkat, olvasgasson a különböző rovatok cikkei között:https://hirozon.hu
Lájkolja facebook oldalunkat, ott minden hír megjelenik: https://www.facebook.com/hirozon.hu