A szokásos éves gyalogos-buszos-vonatos kirándulásunk helyszíne idén a Dunakanyar volt. S ha már itt jártunk, tettünk egy kitérőt Tatára, ahol valaha már jártunk, bizony elég régen.
Tata megszépült, aminek varázsa viszont nem változott, az a Tatai vár, az Öreg-tó és az angolkert. A várból a tóra nyíló panoráma, az tóparti sétány, az angolkert páratlan szépsége, a nyugalmat árasztó környezete minden turistát elbűvöl. Tata mindenképp megér egy kirándulást, biztos, hogy felejthetetlen élményt jelent. S új különlegességként várja a vendégeket a geológiai park, ahol a hazai kőzetvagyonból készített kiállítás mutatja be hazánk kőzeteit.
S miután a kirándulás egy-egy jó falattól, sétától lesz teljes, bátran ajánlható a vár bejáratánál működő halsütöde dolgozóinak kedvessége és az étel minősége. Az i-re a pontot pedig a városnéző kisvonat vezetője tette fel. Kedves, vendégszerető, hihetetlenül tájékozott, józan világlátású. Élmény volt vele beszélgetni, míg az indulásra vártunk.
Persze itt sem minden fenékig tejföl. A “vendégszeretet” hiányával itt is lehetett találkozni. A várba belépőjeggyel lehet bemenni, a vár mosdóját lehet használni, de a vár teraszán lévő kávézóét csak akkor, ha fogyasztottál ott valamit, ellenkező esetben menj le az első emeletre. Ha ebben a logikát valaki megtalálja?
A vendéglátás anomáliáiról majd az esztergomi cikkünkben még írunk.
Ennek ellenére Tatára érdemes ellátogatni.
Keresse fel hírportálunkat, olvasgasson a különböző rovatok cikkei között:https://hirozon.hu
Lájkolja facebook oldalunkat, ott minden hír megjelenik: https://www.facebook.com/hirozon.hu
Freund Vendel “mozdonyvezető”